Vissza a főoldalra * vissza az MVSZ válságról szóló nyitó oldalhoz
Ismét zártkörű találkozóra gyűlt össze Patrubány Miklós és csapata. Egy kiemelkedően közhasznú egyesület közgyűléséről egyesületi tagként kiküldtek. Napirend előtt Borbély Imre mikrofont ragadott, és (háromszor) közölte hogy soraikba befurakodott sunyi ellenségként hagyjam el a termet. Kértem erről írást, hogy miért, hiszen az ülés nyilvános, de kemény hangon megismételte kijelentését. Mivel a közgyűlés törvény szerint nyilvános, ebből tudhattam meg, hogy ez nem közgyűlés, hanem valamiféle heppening - zárt körben. A heppening koreografiájához azonban sajátosan az is hozzátartozik, hogy a sajtó ezt nem árulja el. A TV-k hírt adtak, és megtévesztettek. Egyik sem tette hozzá, hogy ezzel a vezetéssel régen kivonult a törvényes civil szervezetek sorából a Magyarok Világszövetsége.
Lelkesen imitálják a közgyűlést, a bejegyzett egyesületet, a különféle bizottságokat, egymást ki- és bezárják, átkozódnak majd kibékülnek, intenzív szervezeti életet mímelnek. De ha komolyan akarja venni valaki őket, elmegy meghallgatni a beszámolókat, akkor megsértődnek, méghozzá csúnyán, és őrzővédőért kiáltanak. És nem felejtenek, és mindent tudnak, már előre is. Felmérik az illetőt és eldöntik, hogy kívánatos-e, hogy tagként, idegenként, megválasztott küldöttként, bizottsági tagként, maradhat vagy mennie kell. Nincs ellenvélemény, magyarázat. döntenek. Ha a törvényt átlépik, úgy kell a törvénynek.
Az előadáson a szereplő az egyesület tagjaival és vezetőivel, a néző leginkább az ország, a nemzet. Az előadás díja most éppen a székház másfél milliárd Forintja. Az előadás kára erkölcsi. A magyarságba vetett hitünk károsodik. Önbizalmunk csorbul, öntudatunk bizonytalanodik. Ezt is lehet? A korona sapka, a világszövetség meg komédia? Elmarasztaló bírósági ítélettel mehet tovább a színjáték? Semmi szünet, megállás? Foroghat a körhinta, zajlik a mulatság? Na és hol az ügyeletes tűzoltóság? Mert az ügyészség lábhoz tett pennával nem tesz semmit (nem "tud" tenni állítólag). A rendőrség sem hoz bilincset, szállító autót, sajtószóvívőt. Ez itt produkció kérem, ez egészen "más". Pedig nem ezrekről, milliókról van szó, hanem milliárdokról, sőt magáról a nemzeti önbecsülésünkről.
Hogy milyen lesz a civil élet, a civil szervezeti kultúra, ha ilyen előadások zajlanak? Milyen lenne. Ilyen. Rendszerváltástól csodát ne várjunk. Volt ilyen régen is, csak akkor az oroszokra fogtuk az okát. Most meg a tükörbe nézhetünk.
Az azért zavar, hogy a Patrubány és színtársulata által mozgatott világszövetség monstre produkcióin miért lehet nyilvánosan imádkozást vezényelni, himnuszt énekelni, kvázi szentbeszédekben visszautasítani hogy bárki bizonylatot kérjen az általa adományozott pénzről (sokezer $-ról), majd aljas uszító befurakodott ellenségnek nevezni azt, aki taps helyett netán rákérdezhet valamire. Ha Nitsch sokkoló véres tárlatán az ország horkant föl (pedig az csak pár hetes volt), miért tűrik ami itt folyik már évek óta? Az egyházakat nem zavarja? Az államot nem zavarja? A független igazságszolgáltatást nem zavarja? A híres sajtót nem zavarja?
Már mindenkinek a könyökén jön ki: demokratikus választások voltak a 2000-es közgyűlésen (aki tisztességes, intelligens stb az nem is kételked-hetik, feltételt sem támaszt-hat, hanem elfogadja minden további nélkül – mondják a társulat trükkös mesterei). Holott csalás volt az egész elnökválasztás, már a küldöttválasztó előkészületeiben is. Alaptalan és hamis kvóták szerint oszlott meg az ellenőrzés nélkül állítható küldöttek száma országonként. A beválogatott (nem választott!) küldöttek tájékozatlan jóakaratúak és mindent értő cinkosok voltak.
Minden olyan elnökségi tagot, aki ellen mert vetni bármit, kizárnak (szabálytalanul). Minden olyan bizottsági tagot, aki komolyan venné tisztségét, kizárnak (szabálytalanul). Az etikai és felügyelő bizottságból különösen hamar ki lehet kerülni. Nem a törvény szelektál, hanem ők a törvényt. Az érdemi részvételre képes egyszerű tagokat is kiszorítják országonként, eleve, nehogy valaha tisztségre juthassanak. És ezalatt az egyetemes magyarság legszentebb felkent képviselőiként nyilatkoznak. Hatóság? Mi az? Olyan nincs. Úgy látszik amíg valaki le nem süllyed az ő szintjükre, és botokkal el nem zavarja őket, addig mindent megtehetnek. Ide jutottunk. A székházat botokkal megtartó Torgyán még mezőgazdasági miniszter is lehetett. Patrubányból lesz majd külügyminiszter, vagy privatizációs főbiztos, vagy világ magyarsága minisztérium vezetője. Kire vet ez rivaldafényt? Miránk? Jogi közállapotainkra? Bizalmi viszonyainkra?
Felmorzsoló, gyötrő dolog hallgatni Patrubány úr minden önmérsékletet nélkülöző öntömjénező beszámolóját arról, hogy elnökként miként váltotta meg a világot két év alatt. Csak a kérlelhetetlen ellenségei láthatják otromba rombolásnak azt, amit ő csodás szárnyalásnak érez Belgiumtól Iránig, nagycsaládosoktól az aranyvonatig. Kétségtelen önuralmát vesztett demagóg. És mégis teheti. Miért? Miért? Miféle húrokat penget? Miféle dallamokkal ejti rabul hallgatóit?
Csak nem arra játszik rá a társulat, hogy egy képtelenül fantáziátlan politikai elit mord bohóca lehet? A jászok keleti rokonait emlegeti, és mindenki a Magyar Tudományos akadémián elzárt, letagadott, megsemmisült orientalisztikai, magyarságtudományi hagyatékokra, gyűjteményekre gondolhat. Csillogó aranyvonatról álmodozik, és sokaknak a ma is zajló fosztogatás, rablás dereng, az oroszok által elvitt urán, az ellopott találmányok, az egész Trianon, az aljas privatizáció, a minősíthetetlen kamatbilincsek. Nemzetstratégiai értekezletekről papol, és nekünk keserű a szánk íze a levetett kokárdáért (amit nem hiszem, hogy mindig le tudnak vetetni ezután is egy kézmozdulattal). A katolikus mise magyar nyelvűségéről beszél, és nekünk eszünkbe juthat, hogy egy jó prédikáció Magyarországon ma olyan hiánycikk, mint a tűzkő az ötvenes években. Szó szerint csodákat emleget ott, ahol ő megjelenik (nem röhögték ki, nem zavarták el), mi meg szembe találjuk magunkat az irodalmi világképpel, amit sok iskolaév alatt szívhattunk magunkba, de amit a valóságban nem tudunk megélni, átélni, életté cselekedni. Ő az Aranybulla ellenállási kötelességéről beszél (nem a kilágyított ellenállási jogról, lehetőségről), nekünk pedig lesülhet a képünk, hogy politikai létünkből, önállóságunkból csak erre a vurstli szintű szeánszra telik. Ki a felelős, hogy ez az ember űzhet évek óta gúnyt belőlünk? Ki a felelős, ha ez az ember merítheti ki romantikus politika igényünket? A valóság helyett.
Folyik a helyzetgyakorlat, a szédelgés a nemzeti érzéssel, a nemzeti szolidaritás-igénnyel, még talán az előadóművészek önnön legtitkosabb jobbik énjével is. Eddig az írók képzelhették pótpolitikusoknak magukat, most a heppening-szervezők? Hogy ki a cinkos. Az a bajszos, aki tényleges legalitás nélkül kezét emelgetve szavaz a közgyűlésen mindenről, amiről fogalma sincsen? Vagy az, aki "szakértelemre" hivatkozva úgy keverte az alapszabály paragrafusait, hogy szédült bele a kíváncsi sokadalom. Akinek felfordult a gyomra, az kimehet, és jönnek helyébe mások, a frissek, a valódi megújulásra vágyók, és gyomruktól függ csak, hogy mikor állnak fel ők is. Vagy cinkos az is, aki hitegetve azt állítja, hogy pedig van egyesületi törvény, ügyészség, bíróság - amely vigyáz a rendre?
Nincs rend. A világszövetséget leértékelték lakmuszpapírrá. Lám, tényleg. Csalni, ámítani, elorozni, hazudni, fenyegetni lehet. Vessen magára, aki károsodik, akit megvisel. Hatásköröket jogszabály-ellenesen felszámolni, elvonni, kiüríteni, munkatársakat terrorizálni, választott testületek munkafeltételeit felszámolni, hazudni, rágalmazni újságban, TV-ben, rádióban, MTI honlapon lehet. Telefon lehallgatással fenyegetni egy régió vezető testületét lehet. Anyagiakkal visszaélni lehet. Könyvelést $-ezrekkel, Forint milliókkal kikerülni és az adományozó szemébe nevetni lehet. Hja kérem, ez nem olyan száz forintos rágógumi, amihez ha nem adnak számlát, akkor becsukják a kócerájt! APEH, APEH! Hova bújtál? Lám itt egy nem peches nem is üldözött, legálisan használható jogi személyiséggel. Milyen ügyes. Lehet szemébe nevetni országnak-világnak, nemzetnek. Amíg fel nem ocsúdik a tisztelt publikum. A törvények garanciái - nem működnek.
A Magyarok Világszövetsége keretében a kisgazdapárt torgyáni erodálását láthatjuk viszont. Torgyán doktor 8 évig lehetett úgy a kisgazdapárt elnöke, hogy végül egy bírósági ítélet szerint eleve jogtalanul került az elnöki székbe. És ezt mindenki végig tudta a III/III-as igazolással együtt (nem a majdani bírósági ítéletet, hanem a jogtalanság tényét). Sokáig éheztették a kisgazdapárt nevű lovat, míg végre kilehelte lelkét. A világszövetség kevésbé volt előtérben. Torgyán lelkes pártfogoltja Patrubány úr szintén 6-8 éve szövögeti hálóját meglepően türelmes környezetben. Róla és több társáról is köztudott, hogy kommunistaként kommunistázik. Neki is eltűrik, őt is hátán viszi a sokadalom.
Tanulnunk kellene a világszövetség esetéből. A sikerre tekintettel az előadást nagyobb keretek közt is játszák. Az őrület kiterebélyesedhet, és majd talán egy másik nemzedék kap észbe, hogy mi folyik itt, hogy őt is, minket mindannyiunkat minősít, hogy meddig kucorgunk a nézőtéren, meddig félünk, tapsolunk, meddig gondolunk nagyot gyáván csak a nézőtér félhomályában, csak a szüneti lámpavilágig, csak a komédiások hatása alatt.
(A Magyarok Világszövetsége elnökeként Patrubány Miklós által meghirdetett 2002. áprilisi küldöttgyűlés szomorú április 27-i napjáról - Fáy Árpád)