A történelmi alkotmány (Magyarország ősi alkotmánya) - Olvasó Napló dr Zétényi Zsolt kötetéről - FÁ
mi az alkotmány? - aktuális kitérő
From:
Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com]
Sent: Thursday, July 21, 2011 12:20 PM
Subject: Alkotmányos tudathasadás
Alkotmányos tudathasadás
Miért lehet az alsóházban egy párt a KDNP?
Ha már, akkor nem a felsőházban lenne a helye valami hasonlónak, de nem pártnak? Nem más ez a mostani helyzet, mint a bomlás virága, ha komolyan veszem a KDNP elnevezéséből következő értékrendjét.
Már gyerekként felmerült bennem (hol volt akkor a most – csak a kommunizmus előtti pártokról tanulhattam a történelemben), hogy mi lehet a magyarázata a KDNP párt mivoltának (60-as években voltam középiskolás).
Azt hittem, hogy nekem kell majd tájékozottabbnak lennem, hogy megértsem a politikai élet logikáját, de nem, mint kisült a világ rendszerében van megroggyanás.
Azért képviseli most a KDNP nevű néppárt, hogy az „EGYHÁZ” kifejezést taglétszám szerint legyenek jogosultak bármifélék használni, és nem az egykor alapító Jézus Krisztus akaratát követőkre korlátozódjon az elnevezés, mert ő „PÁRT”, egy a pártok közül, ráadásul a néppártok közül. Nimród volt a nagy vadász, ők meg a nagy voks-vadászaton vesznek részt. Itt lehetnek mindenféle név és cím meg címer alatt vadászgatók a rajthoz állók között.
Értékekhez, netán az alapítók szándékához ragaszkodóknak a pártvilágban nincsen helye. A nemzeti színház egykori telkén is 1990 után épült üzletközpont tornyosul, pedig a hajdani alapító ebbe nem egyezett bele (feltámadva és eljőve közénk), de enélkül is arcpirítóan visszás (aljas) lépés volt a rendszerváltás idején (fölösleges, mert volt irodaháznak hely másutt is bőven, meg kicsit megalázó is a nemzeti színházzal kapcsolatos legtöbb lépés, hogy a mostani állapottal ne is foglalkozzak). Olyan ez az alsóházi KDNP-s törvényszöveg a felsőházi kontroll nélkül, mint amikor városok játékos vetélkedőjében papírból hajtogatott játékhajókban küzdenek egymással a svájciak meg a bárkik egy nagy uszodában. Hiteltelenítően komolytalan.
Tehát a botrányosnak érzett KDNP-s vallásgyakorlási törvény-javaslat és elfogadott úgymond sarkalatos törvény nem más, mint lakmusz-papír. Csak ezt nem vegyi összetétel ellenőrzésére lehet használni, hanem az utat vesztett politikai elképzelések komikumára. Játszunk történelmi alkotmányosdit meg alaptörvényesdit és sarkalatos törvényesdit, meg (már elnézést) "egyházasdit" – azaz zakatoljon a politikai hívószavak kis gépezete, és utána mint Pinochió a játékvárosban már terelhetők a jámbor szavazók a szamárfülnövesztő meg szamárpata növesztő karámok felé (jogkövetés címszóval).
Holott ha Péter hite volt az egyik kősziklája az egyháznak, amire az épült, úgy az egyház volt a kősziklája az európai társadalmaknak. Az egyház volt annak az erkölcsi talapzatnak az intézménye, amelyre támaszkodva a világi társadalom politikai rendszere fölépülhetett. És hiába voltak hullámvölgyei az egyháznak, mégis nélküle még megróható felelőse sincsen a társadalmi rendszerben az erkölcsnek.
Most lehet tamáskodni, hogy vajon csak annak a társadalomnak volt a kősziklája az egyház, vagy az egyház kapocs-rendszere nélkül semmivé mállik az az erkölcsi alap is, amely nélkül megsemmisül az európaiság?
De miért kell nekünk európaiság? A posteurópai világban még működnek a telefonok, autók és egyebek?! Nem lehet a posteurópait mindjárt a posthumánnal azonosítani – a posteurópaira sem mondhatjuk, hogy majd a kínai nyugdíjrendszer vállalja át a magyar nyugdíjasok számláinak utalását, de posthumán korban már végképp nem lesz sem nyugdíj sem párt sem telefon, legfeljebb jégkunyhó meg a szerencsésebbeknek valami kopott jégcsákány --- vagy az sem. Rajtunk múlik, törekszünk-e valamire, és annak feltételeit megértjük-e. Ha kell nekünk az európaiság, abból is a személyt tisztelő alkotmányosság, amit mi mint magyar alkotmányosságot tudunk elérni, akkor ne játszunk az egyház fogalmával KDNP-s módra.
Tehát nem közömbös, hogy szent István intelmeiben miért kiemelkedő témakör az egyházzal való viszony. Ha ezt végiggondoljuk, akkor az egyház, legalább az emberi erkölcsiség meghatározó volta miatt még a vallás-szabadság örve alatt sem lehet olyan játékszer, mint a KDNP-sek törvényjavaslatára épülő amúgy elfogadott sarkalatos törvényben jelenleg olvasható. Lehet egyenlősdit játszva lerombolni a hegyeket, hogy a síkságoknál ne legyenek magasabban, de ennek nincsen értelme. Tessék felelősen utána gondolni, hogy a keresztény erkölcsiség mi mindenben volt alapja a magyar alkotmányosságnak és általában az európaiságnak. S ki fog derülni a megtapasztalt KDNP-s néppárti-koalíciós törekvések komolytalansága.
Mint a viccben: Mózes mondja, hogy felmegy a hegyre, mert az Úristen kőtáblát adományoz neki. Társai kérdik, hogy mennyiért? Ingyen a válasz. Hát akkor kérjél kettőt…… No most ezen a szinten kértek mindjárt hatot például az óhitű lobbisták, majd amikor az soknak tűnt, akkor megelégedtek hárommal – egyházból (legyen nekik is három egyházuk, hogy szavazáskor majd a mérleg nyelve lehessenek a többi felekezet között). Gondolom az alapító Krisztus nélkül. Az alapítót eltagadva szert tenni annak „alkotmányára”? Van ilyen a világon, a kalózok is ezt csinálták holmi vízi alkalmatosságokkal. De sosem hallottam, hogy a hajózás fejlődését, netán biztonságát stb-stb a kalózok biztosították volna. Hogy a magyar alkotmányosságra hivatkozó törvényalkotási láz kalózokkal a nyergében merre halad, azzal kapcsolatban aggályokat sokan hangoztatnak. Tehát koncepcionális néppárti tévedésről van szó. Az alkotmányosság nem csak kalózok voksvadász hívószava!
Mégis viccelgetnek velünk a néppárti alkotmányozók. Nem adva mást, mint lényegük. Mint a lápi kacsavadászok. Fújdogálják sípjaikat, aztán a gyanútlan voksolókat piff-puff levadászgatják.
Gőzük nincsen alkotmányosságról a pártpolitikai játékmezőn kakaskodóknak, csak bevállalnak mindent a voksvadászat hevében (de legalább ők nem égetik a voksokat, mert a vokségető frakció a másik irányzat? ők vadásszák a voksokat). A kettő között szépen fogalmazva az a különbség, hogy egyik sem veszi komolyan a voksokat meg a voksolókat.
Halkan jegyzem meg, hogy a voksolókon is sok múlik. Ők tudják, mit kellene rendbe tenni?
Hogy a felsőházban nem a kommunista szakszervezeteknek kellene helyt kapniuk párt-szimpátia alapján (egyet innen, egyet onnan, hármat amonnan), hanem egy alkotmányos társadalom működési mechanizmusa szerint (és nem hívószavai szerint) kellene az ország gyűlését az alapértékekre figyelővé tenni. Mert a tényleges küzdelmekben, a piacon és minden más téren csak a tényleges szereplőknek van esélye, az imitált hamisságoknak véletlenül sincs semmi esélye.
A magyar államadósság, a magyar cégek adósságai és a magyar háztartások adósságai számszerűsíthetővé teszik azt az ámokfutást, amit a most pld a KDNP-tagok követtek el a vallásgyakorlási törvény kapcsán. Nincsenek egyedül. Az egész sarkalatos törvény sorozat ennek a lufinak csak a további felfúvódásához vezet. Fel kellene fogni, hogy miféle csúszdában folyik a játszadozás a voksokkal.
Nem káoszra és teljes romba dőlésre gondolok, mint egyetlen (de nem valószínűtlen) lehetőségre, hanem az észre térésre is. Kicsit remeg a láb az első lépéseknél. Mégis a voksolóknak és voksvadászoknak is a tényleges élet követelményeire kellene figyelni. Mint a varázslóinasnak, aki ráébred, hogy mivel játszik, és lehiggad és elkezd odafigyelni. Oda kellene figyelni a résztvevőknek, a voksolósdi nem gyerekjáték. Ne járjunk már minden téren úgy, mint a néppárti KDNP, aki szerint más a vallás és más a politika (meg a libatenyésztés meg a sakkozás meg a bélyeggyűjtés, kétségtelen). Éppen csak ők a maradék esélyek eljátszásával foglalkoznak a koalícióban az irányt vesztettek útkeresésében.