Mikulás: „Mit műveltek Ti itt?”
Melléklet:
A Mikulás-konferencia elé
A Mikulás, Szent Miklós püspök ünnepe, lényegében az elesett ember iránti szolidaritás ünnepe.
Felhívásunkkal nem a napi politikába kívánunk bevonni egy vallási eredetű (és mára állami eszközökkel jórészt meghamisított) ünnepet, hanem fordítva, a politikát kívánjuk figyelmeztetni, hogy nem vonhatja ki magát semmilyen érveléssel olyan erkölcsi kötelességek alól, amelyeket például a Mikulás ünnepének hagyománya idéz fel évről évre.
Sajnos két okból nem nyilvánvaló ez manapság.
- A globalizáció az egyházi-keresztény ünnepeket céltudatosan, hatalmi mámortól elvakítva, a kommunista megszállás időszakánál tudatosabban próbálja felszámolni és érthetetlenné tenni minden elérhető hatalmi eszközzel. Eredendően kívánják szembeállítani a hatalmi érdeket az erkölcsi parancsokkal (mint Sztalin nevezetes mondásában, hogy „hol vannak a pápa hadosztályai?”). Hovatovább el kell töprengenünk azon, hogy mi is volt a Mikulás ünnepének eredeti jelentése, hogy miért is emlékezünk szent Miklós azon tettére, hogy egy éjjel a három szegény sorsú leány ablakába tett ajándékával megmentette azokat a prostitúciótól.
o Ugyanis a Mikulás ünnepe nem az ajándékozás ünnepe, hanem a szolidaritásé, a megelőző gondoskodó szolidaritásé, amelyet sokáig csak kifejezett a jelképes ajándékozás. Itt az ideje, hogy az eredeti jelentést vegyük elő, és hangsúlyozzuk. Szükségünk van a Mikulás figyelmeztetésére mai felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt – tekintsük a törvényeket úgy, hogy azok célja az élet jobbító szándékú szervezése (nem pedig fantáziátlan romboló kihasználása, a törvény nem válhat a visszaélés eszközévé).
- Európában a legutóbbi időkig természetes volt, hogy az állami intézményrendszer, a társadalomi szabályozás, a közélet az ünnep eredeti jelentését nem vonta kétségbe, hanem tőle telhetőleg evidenciaként kezelte és szándékosan nem sértette a társadalom értékrendjét. Ez az időszak azonban elmúlni látszik, aminek sok a jele:
o a hajléktalanság értelmetlen, részvétlen, a társadalom többségét zsaroló embertelen „intézménnyé” emelése,
o a privatizáció lefolytatásának értelmetlen és lelketlen módja széles néprétegek helyzetét reménytelenségbe taszította, gazdaságilag fölöslegesen nehezítette - ez az úgynevezett privatizáció állami eszközökkel folytatott szándékos kirablásnak tekinthető.
o az ingyenes társadalmi szolgáltatások megszüntetése a jelen formában a társadalmi bizalmat és szolidaritást úgy gyengíti, hogy nem ad esélyt az önszervező kilábalásra, pótmegoldásra, mert egyidejűleg módszeresen foszt meg sokakat attól az esélytől, hogy az állam helyett maguk legyenek ezen szolgáltatások közvetlen kifizetői - az elégedetlenkedőknek pedig csak a provokációkkal siettetett megtorlás marad utcai rendőrterrorral, egzisztenciális kifosztással (a politikai orvoslás reményének is az elvételével).
- A „Mikulásnak” nem lehet elmennie ilyen problémák mellett. A Mikulás nem avatkozhat be a napi politikába, de felhívhatja a figyelmet azokra a torzulásokra, értékveszteségekre, amik bomlasztják az emberek együttélését. A Mikulásnak az alapértékekkel van dolga. Ha az alapértékeket tagadják meg bármilyen, például politikai köntösben, akkor a Mikulásnak védenie kell az embereket – még a politikával szemben is, akár az egyik vagy másik pártelnökkel szemben is. A politikának az erkölcsöt tisztelnie kell minden megszorítás nélkül.
o Mikulásunk ezért most kiosztott néhány virgácsot, hogy figyelmeztessen felnőtteket is, ne vegyék el a gyerekektől a reményt, a boldogulás lehetőségét szolgáló társadalmi intézményeket, az erkölcsi ítélet biztos iránytűjét. Ne tegyék pokollá a társadalmi életet, ne hazudjanak hamis társadalmi és gazdasági kényszereket a spekuláció, a monopóliumok szolgálatában a társadalom kifosztására – hanem alázattal szolgálják a nemzetet, az országot, minden egyes kisgyermeket és felnőttet.
o A nagypolitika kátyúban rekedt politikusai seprőnek is beillő virgácsai mellett kapnak kisebb virgácsot a Kossuth téri tüntetők is, meg akik oda illenek, de nem találják a hangot velük, hogy ne vezért keressenek, ne párfős csoportokban elégedetlenkedjenek, hanem tanuljanak meg országosan tenni, együtt működni, dolgozni a nemzetért.
Küldjünk Mikulás csomagokat
A pesti és vidéki „Kossuth tériek” ezen alkalommal keressenek egyetértést, legyenek kezdeményezők, tartsanak méltó ünneplést a maguk környezetében, és esetleg olyan esti helyi „Mikulás konferenciát”, amelyen a szolidaritás alapértékének és a törvényhozó, kormányozó és ítélkező politikának a viszonyát értékelik.
A történeti hűség kedvéért: egyetlen ember fogadta heves (h e v e s) indulattal a Mikulás-t, az egyik tüntető, aki megragadta a "Mikulás" gallérját, és indulatosan hadarta, hogy őneki itt joga van békétlennek lenni más tüntetőkkel szemben, nyers hangú jelszavakkal kísérni a Mikulást, stb, mert mit képzelünk mi itten Mikulás ürügyén, akármilyen kicsi virgácsot osztogatni neki, éppen neki, akárcsak négyszemközt és szóban is?! - ilyen a világ, ilyenek vagyunk, és persze nem ő lövetett az utcán, nem volt számtalan kék huligán (mint december 6-án is az akkor egyébként udvarias hivatalos dzsiádzsó kísérőink), csak hevesen rángatta a késő esti sötétben egy Mikulás gallérját.