vissza a főoldalra *   Olvasói megjegyzések az oldal alján

Műhelyvázlatok – kiútkeresés III.

a rendszerváltási társadalompolitika
nemzeti megalapozásáról, korrekciójáról

Próbáljuk meg felmérni, hogy milyen fogalmi hálót kell kiteríteni ahhoz, hogy a leglényegesebb, illetőleg napjainkban legtöbb problémát okozó társadalmi (rendszerváltási) elvi kérdések áttekinthetőek, sőt részben evidens tételekből levezethetőek legyenek.

2007 április 5-re

írásos hozzászólásként

Fáy Árpád

 

Nemzet

Nép

Élő, önszervező, erkölcsi értékeket tisztelő társadalom

Államalkotó akarat

A szabályozó állam intézményei és törvényei

A szabályozott társadalom állami intézményei

A szabályozott társadalom államtól független szervezetei

szentkorona

Alkotmányos evidenciák

(logikai, erkölcsi evidenciák és

hagyományozott megoldások)

Országgyűlés, egységbe szerkesztett alaptörvény vagy sarkalatos (kiemelten fontos) törvények és „egyszerű” törvények, jogszabályok,

illetőleg

a helyi szintű önszabályozó politikai testületek és helyi előírásaik

Minisztériumok, helyi önkormányzatok, és más közigazgatási intézmények stb

 

Gazdasági és más társulások

 

Szentkorona tanácskozó testülete, és külön őrsége

(nyilván nem szerveződhet érdekképviseleti alapon és nem az országgyűlés által megválasztva, sem pedig automatikusan a törvényhozó és végrehajtó hatalom vezetőiből nem állhat)

Alkotmány tanácskozó testülete és külön őrsége

(ez forma szerint lehetne az országgyűlés egyik háza is, de nyilván nem érdekképviseleti alapon és nem az országgyűlés által megválasztva – viszont mert a hagyomány ezt nem írja elő, ezért célszerűbb külön szervezni)

Országgyűlés egy vagy két kamarás testülete és saját őrsége

(az érdekképviseleti felállás abszolutizálása az országgyűlést az alkotmányos evidenciák mérlegelésére alkalmatlanná teszi – illetőleg ha ragaszkodnánk az alkotmányos kérdések megítéléséhez országgyűlési keretekben, akkor a mai jogpozitivista leszűkített szemléletű jogfelfogástól kellene elszakadni)

A végrehajtó hatalom intézményei és az állami rendőrség

(A végrehajtó hatalom nem érdekkijáró az országgyűlésnél. Véleményezheti a törvénytervezeteket, de nem kezdeményezheti, nem fogalmazhatja meg őket, nem vezetheti az egyeztetést, csak a maga rendeletei esetében)

Vállalkozások, egyesületek, és örző-védő kft-k

(egyéni illetve csoportos érdeket, törekvést szolgáló szerveződések, amelyek a természetes személy egyéni illetve a társadalmi közösségi létfeltételeket, alkotmányos jogokat nem-sértve működhet)

A nemzeti (társadalmi) lét folyamatosságának, általános életképességének, és a legalapvetőbb politikai, identitásbeli, kulturális, gazdasági létfeltételeknek az egységét, működőképességét, döntő folyamatait figyeli (monitoring), elemzi, és véleményező, kezdeményező lehet minden más társadalmi, állami testületnél - a maga szempontjaival

Az alkotmányos evidenciákat (logikai, erkölcsi, hagyományozott megoldásokat) figyeli (monitoring), elemzi, és véleményező, kezdeményező lehet minden más társadalmi, állami testületnél – a maga szempontjaival

A törvényhozásnak rendkívüli állapottól eltekintve szentkorona (nemzeti lét) és alkotmányos evidenciák ügyekben vétójogot kell biztosítania a szentkorona és az alkotmány-testület számára, mert ezeket a pillanatnyi érdekképviseleti törekvéseknek alárendelni nem lehet.

 

Államelnök külön választva mellérendelt szerepű, az ombudsmanok kinevezésüket követően mellérendeltek az országgyűlésnek stb

 

A helyi területi illetve funkcionális önkormányzatok, nemzetiségi, vallási és egyéb autonómiák saját hatáskörükben az országgyűléshez hasonló módon működnek, az alkotmányos alapok tiszteletben tartásával.

A gazdasági és egyéb érdekképviseletek a helyi vagy országos szabályalkotásban csak akkor lehetnek állandó véleményezők, szűkebb témakörükben kezdeményezők, testületi meghívott tagok, ha kétséget nem hagy érdekeltségük azonosíthatósága, és azon mennyiségben vagy minőségben nem terjeszkednek túl, illetve az alkotmányos elveket nem sértik (a nemzeti létezéshez való jog ide tartozik).

A mindennapi élet gazdasági tevékenységi rutinjának keretet adó vállalkozások működési feltételeit úgy kell illeszteni az alkotmányos elvárásokkal, a szervezetileg kódolt tulajdoni rendszer szabályozását is beleértve, hogy megfelelően, sőt versenyképesen hatékony eszköz lehessen. – a társadalmi cselekvés, létezés alanyai, a természetes személyek és közösségeik számára.

A fenti táblázatban foglaltak evidenciának, alapismeretnek is mondhatók. Csakhogy a gyakorlatban erre felkészületlenek vagyunk. Tehát az alkotmányossági elvárásoknak megfelelni mind a hatalmi struktúrákban szerephez jutók részéről, mind a hatalmi struktúrán kívül lévők számára legjobb esetben is hosszabb tanulási folyamatot kell jelentsen.

Gyakorlati teendőként javasolom, hogy nemzeti konzultáció hangzatos választási fogást mint nemzeti intézményt próbáljuk meg tovább vinni (a választási produkció szervezői már jelezték, hogy rájuk ebben a prolongálásban, kiterjesztésben nem lehet számítani). A konzultáció kifejezéshez nem kell ragaszkodni. Lehet nemzeti eszmecsere vagy sok hasonló cím alatt is hozzáfogni az érdemi ténykedéshez – társadalmi szélességben. A lényeg, hogy a kívülről levezényelt, de számunkra az éretlen pártpolitizálás kulisszái között elfajult rendszerváltás korrekciójához egy nemzeti társadalompolitikai megalapozást követeljünk, kezdeményezzünk.

E kezdeményezés jogi helyzetét a Kossuth-téri tavalyi útkeresésnek köszönhetően tudjuk megfogalmazni. Ha nem fér bele az amúgy rendszeresen elcsalt választások révén felépülő közvetett népszuverenitás gyakorlás intézmény rendszerébe (hiszen egyetemeken, kutató intézményekben, a közélet pártok által uralt fórumain, a sajtó túlnyomó hányadában e kérdések rendszeresen, jószándékkal, kellő megfontoltsággal nem vethetők fel, immár 17 éve, de főleg az utóbbi években), akkor ott a közvetlen népszuverenitás gyakorlási jogalap, amit az európai jogszemléletből nem lehet kiírtani, és aminek végső soron éppen a csődbe rándult hatalmi, társadalom-szabályozási görcsök orvoslása, katasztrófa elhárító kezelése a feladata.

A közvetlen népszuverenitási jogalapra hivatkozva nem lehet kitiltani például dr Kukorelli István által szerkesztett, és 1990 óta évente kiadott Alkotmánytan c. könyvet legalábbis súlyosan éretlen, kiforratlan első mondata miatt (miszerint az emberi jogok forrása az állam önmegtartóztatása, mintha az emberi személy eredendő szabadságával, társadalmi alanyiságával szemben az állami eszközrendszer volna az elsődleges). Mentegethető ennek az első mondatnak a meggondolatlansága, de ha alkotmányosságunk rendben lenne, akkor biztos ami biztos alapon ezen megállapítás bevezető tételként minden rendszerváltás után jogi vizsgát tevő egyetemi hallgatót félrevezető volta miatt újra kellene vizsgáznia minden egyes jogi diplomásnak – nehogy figyelmetlenségből és diplomával igazolt szakmai kompetenciát hamisan vélelmezve bárki is a hatalmi önkénynek, a genocidium szintű társadalom-ellenes állami ténykedésnek kiszolgálója lehessen. Egyszerű volna tehát a helyzet, ha a közvetett népszuverenitás képviseleti rendszere megfelelően működne. A kötet szerkesztője maga kezdeményezné a rendbe korrekciós eljárást, és mindenki örülne, hogy egy félreértéssel kevesebb. De nem ez a helyzet.

A közvetlen népszuverenitás sokszor golyómódra nagy sebességre gyorsított gumibogyókkal elborított térfelén kell a megoldást szorgalmazni. Bizonyára az SZDSZ által külön szorgalmazott kék pártszínre festegetve mindazokat, akik a pártrendszer által pártolt önkénymegoldásokkal az élet bármely színterén elégedetlenkednének. Főleg az utcán különösen fontos, hogy megalázó módon kékre fessék mindazokat, akik az uniós szabványt komolyan véve azt hinnék, hogy itt van gyülekezési és szólási szabadság. A társadalmi aberrációk pártja így tolja át az égszín kék asszociációt a mocsokkékbe. És még sincsen más megoldás, helyére kell tenni a dolgok menetét. Az alkotmányosságot vissza kell vinni az égszínkék tisztaságába.

Fel tehát pártoktól független nemzeti konzultációra, eszmecserére, rendszerváltást korrigáló útkeresésre!

Elméleti teendőként felhozom egy példaként az „emberi természetes személy” és az „emberi jogok” fogalomkör egymáshoz viszonyított elemzését.

 

Emberi - human

Személy - persona

Emberi természet a kiinduló pont

Az értelemmel, szabad akarattal rendelkező egyedi, megismételhetetlen

Az emberi természetről a Darwin nevével fémjelzett oknyomozó evolúciós elméletre hivatkozva tesznek megállapítást, miszerint fajilag meghatározott,

Az emberről mint fajilag meg-nem határozott egyénről, egyszeri, megismételhetetlen személyről beszél,

Akit közelebbről meg nem határozott érdekei és ösztönei vezérelnek, és aki annál szabadabb, minél inkább kiéli ösztöneit és minél inkább automatikusan követi érdekeit

Akinek szabad döntése van erkölcsi és életvezetési kérdésekben is, akire jellemző a céltételező és célkövető kultúrája

Emberi jogok, amiket a „felelősséget nem ismerő” általános emberi természetből próbálnak levezetni, és amit az állam vagy gazdasági monopólium vagy méltányol, vagy nem

A személy jogai abból indulnak ki, hogy a személy felelősen szabad, értelmes, közölhetetlen, csak a létében azonosítható végső soron – tehát a személyi létet tisztelni kell.

Az emberi jogokkal jól összefér az állami intervenció a családi életbe – amely a személyes jogot felszámolja, kívülről próbál vezérelni az egyébként értelmezhetetlenné tett közjóra hivatkozva

A családi élet a személyek legszűkebb természetes közössége, amelynek léte szintén közölhetetlen, csak létében azonosítható, végső soron tehát alapvetően tisztelni kell – és belső vezéreltségét kell támogatni egészséges létét erősítve, nem pedig  kívülről vezérelni apró részletekben

Ha az egészségügy bármely politikai oldali reformját nézzük, egyiknek sem sarkalatos pontja a szervezetileg alapul vett természetes személy – lásd a meghamisított TB-önkormányzatot vállalati képviselettel, majd annak teljes felszámolását – a TB-önkormányzati alulról építkező választások helyett, amelyhez képest a nagyvállalatok külső szereplők lehetnének csak.

A fidesz-közeli egészségügyi koncepcióban szereplő, egyénenként elkészítendő egészség-terv alapvető tényezője lenne az illető személy törekvése, vállalása, ha ő komolyan vett személy lenne a roform-csomag tervezői számára (ehelyett kapták az emberek a vizitdíj nevű megalázó gumicsontot).

Ha a sajtó elmaradt reformját nézzük, akkor abban a természetes személyek és a nemzeti közösség sajtójoga kellene a legfontosabb legyen, amelyet kellene kiszolgálnia a szervezeti és finanszírozási feltételeknek.

Nem tudok semmilyen pártoldalon oldalon olyan megfogalmazott sajtó reform tervről, amely a személyes sajtójogokat kívánná elsősorban kiszolgálni (Pokol Béla nevéhez fűzött és bizonyára jószándékú hírdetési pénz elosztás e téren nem vezetne sehova sem).

Ha az oktatás reformjánál a személyt komolyan vennék, akkor abban a tanulónak és a kiskorú tanuló szüleinek kulcs-szerepe kellene legyen. De nem így van, még az Antall-kormány idején mindent megtettek ennek az elvi elutasításáért. Nem a gyereket, nem a családot, nem a családot körülvevő maradék társadalmi közegért van ma az oktatási rendszer – töredék mértékben sem.

A személy fogalma nem szerepel az oktatásban, a jogi és természetes személy fogalmával dobálózó jogtudomány vagy annak lexikona sem ismeri, nem említi – Nemhogy szervezet-építésben venné tekintetbe.

A vidékpolitikát megalapozhatná egy olyan "Kert-Magyarország" program, amely jól illeszkedhetne az unió vidéket védő, támogató politikájával.

Ha ez az uniós vidékpolitikai együttműködés támaszkodhat egy alkotmányosan is megalapozott magyar vidékpolitikai törekvésre, akkor eredményes lehetne, és megvédhetné a monopol törekvések ellen illetve az éhező nyomorba csúszás ellen az ország felét-két harmadát.

Nélküle a román falurombolás kismiska ahhoz képest, aminek eléje nézünk úgy 49%-os nemzetinek mondott parlamenti képviselettel.

A kívánatos mezőgazdasági üzemméretet mostan úgy jellemzik, hogy legyen minél nagyobb, birtok struktúrát kell váltani, fel kell számolni a kis méretű birtokot (ezek túlnyomó része statisztikában szerepel csak, mert spekulációs licitnek köszönhető résztulajdon az osztatlanban - mégis rá hivatkoznak únos-úntalan.

Holott a kizárólagos jövedelemforrásként önálló egzisztenciát eltartani képes mezőgazdasági üzemmel egyenlő értéknek vehető a vidéki életformát támogató, piacra csak a felesleget vagy semmit sem vivő kisegítő gazdaságok (erdő, mező. szántó, gyümölcsös) szerepe. Lakosság megtartó ereje másként a személy minimális létfeltételhez való jussát jelenthetik. Minden egyéb formával szemben igényelhető előnyt kellene kapjanak a falvak határának vagy harmadáig terjedően.

De vegyünk egy sokaknak rejtélyesebb ügyet, a pénzrendszert. A személyt tisztelő társadalomban a legfontosabb pénzfedezet az egyéni létfeltétel biztosítottsága, a személyes szerepvállalás, a nemzeti szolidaritás, az egyéni és közösségi alkotó készség és alkotási vágy stb-stb.

A „társadalmi” pénzfedezetet ma gyakorlatilag elhallgatják, és semmilyen pártszéllel nem veszik tekintetbe – ez lehetne a rendszerváltás korrekciójának hosszú távon a legfontosabb gazdasági szervezeti alapja – egy társadalmi „természetes pénzrendszer”.

És a sor hosszan folytatható a különféle hiányzó reformok területén (például tulajdonreform, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon funkció szerint különül el, vagy a rendszerváltási privatizáció lehetséges mértékű méltányosabb, társadalmi szempontból célszerűbb és gazdasági szempontból pedig hatékonyabb korrekciója)

E reformok fontos sarokpontja kell legyen a személyi lét feltétel-rendszerének és elismerendőségének kétségbe vonhatatlansága.

Az emberi jogokra hivatkozó alkotmányos szemlélet

Nem érti például egy nemzet léthez való jogát, lét-folytonossági igényét – a mai politikai szereplők szerint,

és összemossa a természetes személy és a jogi személy minőségét, nem ritkán kiszolgáltatott eszközzé alacsonyítva a természetes személyt például a jogi személy állam számára.

Az emberi természetes személy egyént és közösségeit alapul vevő alkotmányos szemlélet -

alapvető különbséget tesz alkotmányos szinten a természetes személy alanyi létjoga és a jogi személy eszköz mivolta között.

Ebből következik, hogy alkotmányos hagyománya természetes, élő személynek tekinti a szentkorona által megjelenített élő nemzeti közösséget (amelynek tagjai a természetes személy egyének) –

szemben a jogi személy állammal és vállalattal, amelyeknek mint eszközöknek erkölcsileg elkötelezett természetes személy kell legyen a tulajdonosuk.

A beszűkült szemléleti horizontú, úgynevezett jog-pozitivista felfogású „emberi jogi” szemlélet sokat tapasztalt módon az emberek és a társadalom olyan típusú minősítéséhez vezet, mint

lakosság

vásárlóerő,

munkaerő

tömeg (randalírozó tömeg)

a legalapvetőbb társadalmi, alkotmányos kérdések területén is.

A természetes személy alanyiságának alapfogalmára támaszkodó alkotmányos szemlélet viszont képes

jól megalapozott, és a gazdasági hatékonyságot, a modern sokszintű társadalmi szerveződést nemhogy veszélyeztető, de kiteljesítő társadalmi szemléletmódot kialakítani, amelyben az úgynevezett „jogi személy” szervezési eszközt az ember számára képes megfelelően rendelkezésre bocsátani.

 


Olvasói megjegyzések:


 Vissza az oldal tetejére