vissza a főoldalra * Vissza Százak Tanácsa előlaphoz

olvasói kiemelésekkel

 

EU agrártámogatási rendszere és egy Kert-Magyarország program szükségessége, lehetősége

(valamint az alkotmányos szerkezeti alapok) 

Dr Ángyán József lelkesítő írását olvasva (http://www.alkotmany.ngo.hu/angyan_2006jan.htm) az fogalmazódott meg bennem észrevételként, hogy ő taktikusan az uniós elvárásból eredezteti ajánlásait. Néha jól jön az ilyesmi taktika, a helyi javaslat mögé nem kell helyi erőt felvonultatni. Azonban azt hiszem, hogy ez a hivatkozás akkor lenne erőteljes, és megbízható számunkra, ha az uniós program nem origó lenne (mi meg csupán az élelmes potyautas, az élelmes alkalmazkodó, az élelmes beosztott mintájára), hanem olyan egyeztetni való, megfontolandó lehetőség, ajánlat mifelénk, amelyet partnerként mérlegelhetnénk a magunk részéről. Magyarország ez ügyben akkor lehet "partner", ha van saját identitásához kötött, aktualizálható, időszerű saját vidék-programja, egy olyan Kert-Magyarország projektje, amely nem a parasztság életerejét akarja ismét megcsapolni az érdemi nemzeti politizálás helyett (mert a parasztság ilyen tekintetben elfogyott, erőtlen már), hanem az ország újra-telepítését szorgalmazza, a városi lakótelepekről a ligetes-falusias vidéki életre való ráállást. Mobiltelefonnal, jó közlekedéssel, és egyéb működő infrastruktúrával, monopóliumoktól védve stb. Ennek a programnak lehetne politikai ereje itthon. Ennek a programnak ma a legfőbb gátja az a közgazdasági gondolkodás, amely a közösségi lét, a nemzeti szolidaritás, a jövőre vonatkozó programok, elszánt cselekvő politikai hajlandóság pénzfedezet voltát nem ismeri, letagadja, mániákusan ki akarja rekeszteni a köztudatból. Miért? Hogy az így „kezelhetőbb” tömeget tudja politikája iránt „közömbösíteni”. Hogy a politikai feladatoktól elszakadt eszement párt-versenyt tovább pörgethessék? (lásd SZDSZ nyilatkozatokat arról, hogy a határon túliakat miért nem kívánják a politikai közegben elismerni). Az ilyen hatástalanításban gondolkodó politika nem valami nagyívű viselkedés, talaját vesztett bűvészkedés sok veszéllyel, de ma ez az elfogadott „norma”. Ezért aztán igen keveset tudunk például a társadalmi közösség pénzfedezeti szerepéről, pedig az sem egyszerű dolog, de egy óvatosan felvállalt Kert-Magyarország programot jelentős mértékben finaszírozhatna. Csak azt lehet biztosan tudni róla, hogy létezik, hogy tényleges lehetőség, amit elhanyagolunk.

Egy Kert-Magyarország program tehát nem csak az 5-700.000 mai vidéki megvédése volna a Szanyi-kommandó ellen, hanem még vagy másik egymillió embernek a városból részleges vagy teljes vidékre települését is szolgálhatná. Hogy ennyi munkanélküli nincsen is? Hogy mennyi munkahely tudná az embereket követni nagyvárosból a vidéki körülmények közé, hogy a városokat meg kellene védeni a bevándorlási hullámoktól, tehát a mai városiaknak nem kellene teljesen elszakadnia a várostól? Igen, ez is szempont. Az országnak politikailag magához kellene térnie, hogy önszervezővé váljon, illetékessé saját létezésében. Nem egy pillanat alatt, hanem módszeresen, eltökélten, mondjuk egy emberöltőre tervezve az átállást, és onnantól kezdve megtartva Kert-Magyarországot.

Megpróbálom a kettőt, a magyar létezést újjászervező Kert-Magyarország programot és az uniós lehetőségeket egymás mellé állítva egy közös projekt két tartó pilléreként értelmezni. Mindkettő elgondolás, törekvés életképességének erősödését remélve.

Idézetek, hivatkozások Ángyán József írásából

 

Hozzá fűzött megjegyzések – FÁ

Többfunkciós európai agrármodell

áâ

élni kívánunk békén és boldogan (naivitása)

Az uniós elvárásokból levezetett lehetőségek

áâ

saját identitásunkon, történelmünkön, helyzetünkön, vágyainkon alapuló program

A vidék, de végső soron az egész magyar társadalom, mint fogyasztó, és mint a mezőgazdaság környezeti és társadalmi szolgáltatásainak igénybe vevője alapvetően rá van utalva a mezőgazdasággal való együttműködésre, vagyis a magyar társadalom, a vidék és a természetvédelem hosszú távú érdekeinek érvényesítése a parasztsággal kötött stratégiai szövetség megerősítése nélkül nehezen képzelhető el.

áâ

A Kert-Magyarország[i] kifejezés ma az ország újra-telepedését kellene jelentse. Tehát eleve nem tételezve fel a vidék kimeríthetetlen ősforrás-erejét, mert azt a modern féloldalas szabályozásokkal (talán az utóbbi százötven évben, de különösen az utóbbi ötven illetve az utóbbi tizenöt évben felfokozódó iramban) tönkre tették. Ma az országnak újra kellene tanulnia a vidéki életet, ismét vidékre kellene tudnia költözni, élhetővé kellene tennie a vidéket. Az árutermelő, a világpiacot nagy tömegű áruval ellátó mezőgazdaság csak egy, nem kizárólagos és egyáltalán nem elsődleges szegmense a teljes kérdéskörnek.

A kérdéskör tagolása:

politikailag

A.     Uniós elvárás

o       Uniós tapasztalatok, érlelődő reformok, útkeresések, minták

B.     Itthoni taktikázó „játéklehetőség” az uniós elvárásból levezetve

funkcionálisan

-        Mg árutermelés

-        Környezetvédelem

 

áâ

A kérdéskör tagolása (józan észt és társadalmi tisztességet célozva)

politikailag

A.     Nemzeti közösség léte és életfeltételei

B.     Kontinentális és globális természeti és politikai, gazdasági beágyazottság

Funkcionálisan

Minden önálló önkormányzattal rendelkező faluban kell legyen

-        Közlegelő

-        Közös erdő

-        A közterületből kimérhető, vagy oda vissza vehető kertnek, kisebb gyümölcsösnek való területek

-        És az alábbi kategóriák szerinti földhasználat

A vidéki életmód változataihoz illeszkedően (nemzedékek során át elsőbbséget élvez a kisebb a nagyobbal szemben, a falu vagy lakója nem adhatja el nagyüzemi célra a falu határának nagyobb részét, a házak melletti kiskerteket…)

-        Kiskert, háztáji pár ha-ig saját célra

-        Egyéb kereset mellett kiegészítő jövedelem, árutermelés kicsiben, szövetkezeti keretet szorgalmazva

-        Önálló gazdálkodás 300 ha-ig

-        300 ha feletti területen „gazdálkodás” – kizárólag szövetkezeti vagy szolgáltatás jelleggel helyileg vagy országosan (nagybirtok „tilalma”)

-        de 300 ha feletti gazdálkodás sem tulajdonnal, sem a mai támogatott bérlettel (a bérlő kapja a támogatást) piaci szereplőként nem ismerhető el, mert ez a nagy méret nem más, mint a társadalom önszerveződésre képtelenségének beismerése vagy előidézése

Külső (külföldi) szereplő sem tulajdonosként, sem bérlőként nem jöhet szóba, mint a helyi társadalmat likvidáló jelenség. A magyar nemzet tagjai, akik legalább részben életvitelükben ide kötődnek, e tekintetben nem tekinthetők külföldinek, mert Trianont nem nekünk kell tovább szigorítani, Benes jellegű, ellenünk szóló külföldi törvényeket nem nekünk kell itthon kiegészítenünk.

A monopolizálódás szövetkezeti formát sem ölthet, tehát fogyasztói és értékesítési szövetkezetek jöhetnek csak szóba, a föld-tulajdonlás (földhasználat) házi kerti, önellátó és kiegészítő-jövedelem szerző használatát nem szoríthatja ki semmilyen módon egy faluban sem.

Általánosságban

Az egyik központi cél, az kell legyen, hogy a föld használatához kötődő életformára mindenkinek lehetősége legyen, s az elhagyatott vidékek benépesülése megvalósuljon – a modern életvitel, infrastruktúra igényének feladása nélkül, amely célt támogatási, hitelezési gyakorlat, és semmilyen más társadalompolitikai eszköz nem kérdőjelezhet meg.

(A nagyüzemi formát szorgalmazó gazdaságossági számítások javaslata a nem közvetlen mezőgazdasági árutermelő, de a föld használatához kötődő életforma létalapjaként sosem foglalkozik azzal, hogy ő (a „tolvaj”) hiába számolja ki, hogy nála gazdaságosabban működne a másik autója, háza, felesége, részvénye, bármilyen lét-feltétele, attól ő még azt nem veheti el, főleg nem állami erővel, még kevésbé külföldi hatalmi erőnek való kiszolgáltatással.)

az új stratégia az úgynevezett „multifunkcionális” mezőgazdálko-dás, a fenntartható környezet- és tájgazdálkodás. Feladatait két nagy körbe sorolhatjuk:

·      az alapvetően a piac által szabályozott termelési funkciók, melyek a minőségi élelmiszerek előállításán túl a nem élelmiszer célú termékek (megújítható nyersanyagok, energiaforrások stb.) előállítását is egyre inkább magukba foglalják, valamint

·      társadalmi szolgáltatási feladatok, a körzettel, a tájjal, a földdel kapcsolatos természeti, társadalmi és kultúrfunkciók.

Ez utóbbiak olyan „nem importálható közjavakat” (élelmezés- és élelmiszerbiztonság, a kultúrtáj ápolása, az élettérfunkciók fenntartható megőrzése, az ökológiai és műszaki infrastruktúra fenntartása, ökológiai stabilitás, népességmegtartás, munkaerő kiegyenlítés, a turizmus alapjának biztosítása, paraszti értékek ápolása stb.) testesítenek meg, amelyek létrejötte a piac hagyományos eszközeivel, az árakon keresztül nem szabályozható, melyek ugyanakkor a vidék társadalmának és környezeti, természeti egyensúlyának fenntartásában növekvő szerepet töltenek be, ezért a közpénzekből nyújtott támogatásokat célszerű a mezőgazdaság ezen teljesítményeinek honorálására fordítani.

áâ

Egy Kert-Magyarország program csak megerősíti, kiegészíti ezt a többfunkciós modellt. Ezek jól illeszkednének egymáshoz, pontosabban a Kert-Magyarország programnak talán az egyik legfontosabb része lehetne a többfunkciós mezőgazdasági modell. Ezen felül ide tartozna még egy finanszírozási modell, aminek többnek kell lennie, mint hogy Brüsszelből ezen címen minél többet kelljen elnyerni, mert azon felül igen fontos kérdés, hogy valóban és miképpen lehet önálló pénzfedezeti tényező egy Kert-Magyarország program. Egy foglalkoztatási modell is külön tényező a mezőgazdasági programon felül, valamint oktatási-kulturális modell is ezen felül értendő. És mindezt tartóssá, „önmenedzselhetővé” teheti, összefoglalja egy politikai modell, amelyet szintén meg kell alkotni, ki kell emelni a mai káoszból.

 

A mai helyzet ellentmondásossága az, hogy a leginkább megoformálódott mezőgazdasági érdekképviseletek nem veszik tudomásul, hogy ernyő nélkül kötögetik napi taktikai alkuikat a hatalommal, monopolisztikus gazdasági szereplőkel, a távolabb tervek, élet-programok legcsekélyebb háttere nélkül. Tehát mint homok folynak ki kezeik közül a rövid távra kötött megállapodások eredményei. Még ha mindig győznek is egy kicsit, egy Kert-Magyarország program nélkül közben csak a vidék válik nyomorgóvá, elköltözővé, közömbössé, az egész küzdelem értelme válik társadalmi szélességben semmivé.

„Vagyis miközben a teljes agrárköltségvetést befagyasztja, a reálértéken csökkenő költségvetésen belől a vidékfejlesztésre szánt forrásokat több mint kétszeresére növeli!”

áâ

És a formálódó magyarországi nagybirtokrendszer ezeket a támogatásokat monopolizálja, „maffiozósítja” a 300 ha felett is a bérlőknek adott támogatásokkal, amiért ezután már termelni sem kell, csak elfoglalni. Erre a falatra növekszik a kevesek étvágya. Ezzel az unió kevésbé foglalkozik, ezt a magyar vidék-politikának kell helyre tennie.

Az uniós mezőgazdasági koncepció tartalmazza, illetőleg feltételezi a helyi, nemzeti vidékfejlesztési koncepciót, tehát elvárná a Kert-Magyarország programot!

áâ

A magyar hagyományból a magyar XX. századi erőfeszítésekből következne az újjáépítő, újratelepítő, az élhető Kert-Magyarország program központi szerepe, meghatározó súlya – hol van?

A négy tengely:

Az 1. (versenyképesség) tengely - Az európai vidékfejlesztési elképzelések versenyképességi tengelyében javasolt intézkedéseinek többsége láthatóan a közösség versenyképességének, a társadalmi hatékonyság növelésének szolgálatába állhat,

A 2. tengely egyrészt a kedvezőtlen adottságú illetve korlátozás alá eső mezőgazdasági és erdészeti területek különbözeti földjáradék típusú, jövedelempótló támogatását

A 3. tengely intézkedései a vidék társadalma életminőségének javítását és gazdaságának több lábra állítását szolgálják

A 4. tengely a források legalább 5 %-a mértékéig a helyi közösségi kezdeményezéseket és tervezési folyamatot kívánja elősegíteni a LEADER program keretében

áâ

Láthatóan hiányzik egy lehetőség, az eredményről részesedően, kockáztatva finanszírozott vállalkozási-gazdálkodási szolgáltatások rendszere

Annak érdekében, hogy a hamarosan liberalizálódó földpiacon a gazdák reális versenytársai lehessenek a tőkeerős spekulációs földvásárlóknak, egyszeri, átfogó gazda hitelkonszolidációs programot valamint hosszú (30-50 éves) futamidejű kedvező állami kamattámogatásos hitelprogramot kell elindítani, és létre kell hozni az ennek lebonyolítását szolgáló intézményrendszert (gazdabank-hálózatot).

áâ

Ismételten: Láthatóan hiányzik egy lehetőség, az eredményről részesedően, kockáztatva finanszírozott vállalkozási-gazdálkodási szolgálta-tások rendszere (például a falugazdászok rendszerére alkalmazhatóan) – mert ez a gazda-bak eredményességét nagyban növelhetné!!!

A kvótákkal való kereskedést, vagyis a földtől elváló termelési jogok adásvételét minél szűkebb keretek közé kell szorítani.

áâ

Miért nem kell fölszámolni ezt a klasszikusan uzsorás megoldást?

A családi gazdálkodás folytonosságát megszakító „Földért életjáradékot” program helyett a generációk közti kapcsolat erősítését, a birtokok családon belüli zökkenőmentes átadását (elajándékozását vagy értékesítését) szolgáló „Korai nyugdíjazás” és „Fiatal gazdák induló támogatása” EU vidékfejlesztési eszközöket kell általánossá tenni.

áâ

Na de ezt tágabban, a falura is ki lehetne terjeszteni: a falu igyekezzen az elszármazottak körében a visszatelepedést szorgalmazni, például az idős, saját örökös, család nélküli gazdák földjét kiközvetítve – és erre logikus lenne az állami támogatás mind a falu szervező munkájára, mind a faluba visszatérők újra-indulásához (vagy a falusi létet minden közvetlen előzmény nélkül vállalók megtelepedéséhez).

Az Unióban felhalmozott mezőgazdasági termékek, élelmiszerkészletek egy részének szociális célokra való felhasználása több szempontból is fontos és mindenkinek hasznos, hosszú ideje működő rendszer. Segítségével csökkenthetők a feleslegek, intervenciós raktárkészletek, munkát jelent a tagállam élelmiszer-feldolgozó iparának, és nem utolsó sorban jelentős mennyiségű élelemhez jutnak az arra rászorulók. Magyarországnak reális esélye lenne arra, hogy e program révén a piacon időlegesen vagy tartósan értékesíthetetlen többleteit, intervenciós készleteit évente mintegy 100-150 ezer t gabonaegyenértékkel csökkentse úgy, hogy ezzel egyúttal évente mintegy 3-4 milliárd Ft értékű élelmiszert oszt szét a rászorulók között. Ráadásul a program teljes költségét – beleértve az alapanyagok feldolgozásának, a termékek szállításának és szétosztásának költségeit is – az EU e célra rendelkezésre álló költségvetési keretei biztosítják. A program kedvező piacszabályozó, felesleglevezető valamint szociális hatásain túl egyúttal többletmunkahelyeket is teremt, foglalkoztatást biztosít az abban érintett területeken. Sajnálatos, hogy Magyarország – szemben a többi újonnan csatlakozott országgal – 2005 májusában jelezte az EU Bizottságnak, hogy ezzel a lehetőséggel nem kíván élni.

 

áâ

Döbbenetes. Erről nem tud (erről sem tud) a hazai nyilvánosság. – A százak és más nemzeti szerveződések szóvá tehetnék.

Akárcsak Nyugat-Európában, a polgárosult parasztságnak igen fontos segítője lehet az ingyenes szaktanácsadási hálózat.

áâ

Ismételten: Láthatóan hiányzik egy lehetőség, az eredményről részesedően, kockáztatva finanszírozott vállalkozási-gazdálkodási szolgálta-tások rendszere (például a falugazdászok rendszerére alkalmazhatóan) – Annyira hihetetlen, hogy ilyesmi megvalósuljon, hogy a „balkáni” korrupciótól mentesen működjön valóban, az elmúlt 16 év tapasztalatai is megerősítik ezt (olajszőkítés, lakásmaffia), hogy az ingyenességen túlmenően szükség volna a falugazdász érdekeltségét formálni, nem csak mint államilag fizetett „hivatalnokét”.

Általánosabban: jobban előtérbe kellene helyezni, hogy a termelési eredmények nem csak a vállalat, a vállalkozás (itt: a gazdaság) eredményei, hanem a társadalmi és azon belül az intézményi struktúrába ágyazott vállalkozás (itt: gazdaság) együttes eredményei. Tehát, ha érdekeltségről van szó, akkor egyrészt a gazdálkodó érdekeltsége a legközvetlenebb, másrészt azonban fontos tétel a neki szolgáltató rendszerek érdekeltsége is.

A termelés biztonságának helyreállítása érdekében sürgős intézkedéseket kell hozni.

áâ

Az „egyszerű lopás” mellett itt felmerülnek a bürokrácia falai közötti, valamint a csalárd szerződések keretében elkövetett bűncselekmények is (a lakásmaffiához hasonlatosan). Felmerül, hogy számos esetben kárpótlást k ellene adni a kárt szenvedetteknek.

A partnerség: a tényleges gazdaérdekképviseletek, civil szakmai szervezetek és az állami szervek érdemi együttműködését kell hogy jelentse a tervezésben és a megvalósításban

áâ

A gazda-érdekképviseletek állapotát is javítani kellene. Jelenleg egyedi ügyekben eljárni nem tudnak (sértésnek veszik szinte az ilyen megkeresést). Tájékoztatási szerepük minimális. (Valami változás elindult, Az elmúlt évek gazdatüntetései fontosak voltak, de messze nem elégítették ki egy vázolt többfunkciós mezőgazdasági modell megvalósulásához, hazai érvényesüléséhez szükséges érdekképviselet feladatait.)

Szövetségesek a megvalósításban

áâ

Egy Kert-Magyarország program állíthatná az egész társadalmat a vidék újraélesztése mellé, s egyúttal erősíthetné meg az uniós vidékfejlesztési eszközrendszer alkalmazását (hazai állami szintű kijátszása helyett).

 

áâ

Az ország, a nemzet egészét érintően pedig az alkotmányosság helyreállítása jelentene egy olyan meghatározó strukturális hátteret, amely az efféle elképzeléseket (sokcélú mezőgazdasági rendszer) kormányváltások során keresztül életben tartaná.

További gondolatokat illetően: www.alkotmany.ngo.hu

Támogatás

áâ

Végül egy megjegyzés: elképesztő módon élt vissza a rendszerváltás számos kormánya és lobbicsoportja a közgazdaságilag helytelen, félre magyarázható „támogatás” kifejezés használatával. Makroökonómiában ezt „jövedelem-transzfernek” mondják, kellene rá találni megfelelő magyar kifejezést.

A jövedelem-transzfer adók és támogatások formájában a hitelpénz-rendszer egyik szerves működési módját jelenti. Ugyanakkor az állami elvonások és juttatások eszköze a történelmi tapasztalatok miatt is jelentős érzelmi hordalékkal terheltek. Az adó egyúttal büntetés, a támogatás pedig egyúttal az életképtelen segélyezését is jelenti.

A „tőlem ne raboljanak” és az „én életképesen kívánok létezni a magam erejéből” természetes emberi érzület jelentősen visszafogja a jövedelem-transzfer hatékonyságát. Főleg, ha jelentős hatalommal rendelkező csoportok erre rájátszanak, és miközben ők megcsapolják a közkasszát, ennek kritikáját a kárvallottak részéről olyan propagandával erőtlenítik, amely az ő büszkeségükre épít – az eredmény az egész rendszer csődje, nem csak a legláthatóbb öngyilkosságok mértékében.

Sőt. A szakemberek gondolkodását (elméleti közgazdászokra gondolok) is jelentősen fékezi ez a szóhasználat, illetve a használt szavak érzelmi töltete. Erre jobban oda kellene figyelni. Az egyik mód, ahogyan javítani lehetne a helyzeten, az éppen az alkotmányos alapjogok, a természetjogi alapok gazdasági rendszert, gazdaság-politikát meghatározó volta, szükségessége volna. Az EU többcélú mezőgazdasági programja kimondatlanul is, de számos tekintetben a természetjogi alapú társadalomszemléletet tükrözi.

Jelentős eredmény volna tehát a magyar alkotmányos alapok tiszteletének előírása az alaptörvényben, ahelyett, hogy az alaptörvény magát nevezné alkotmánynak, lásd 1949/XX. 77.§(1)-t. De ez messze vezet a mezőgazdaságtól …

 

Közgazdaságilag ismert probléma az internália-externália ügye. Általában ezt úgy értelmezik, hogy amit lehet, azt be kell vonni a pénzzel közvetített elszámolások közé, „minden áron”. Vannak dolgok, amiket technikailag nehéz fizetővé tenni (például köztéri szobrok műélvezetét), ezeknél tanúsít némi „türelmet” a hivatalosként szereplő szemlélet. A család belső munkamegosztásának megfizethetővé tételét ezernyi trükkel mint a modern idők kikerülhetetlen követelményét igyekeznek fellazítani (nevelés, reklámok, adóztatás stb). Holott ezt erkölcsi kérdésnek is tekinthetjük: a családi létezést a hatalom ne verje szét gazdasági álruhában sem. Csakhogy nem pusztán a családi közösséggel ez a helyzet. Egyéb társadalmi közösségeket is erkölcsi alapon illet meg az, hogy gazdasági létfeltételeiket ne akarják elvenni tőlük, az erkölcsi érveket elutasítva. Az erkölcs itt nem azt jelenti, hogy ne mondj csúnyát, hanem hogy ne vedd el a létét. A vidéki életmód felszámolása abba az erkölcsi parancsolatba ütközik, hogy „ne ölj”, ne vedd el az életfeltételeit. Modern kifejezéssel a falusi vagy nemzeti életközösség célzott felszámolását (gondolattal, tettel, szóval és célzott mulasztással) „népirtásnak”, ijesztőbben genocídiumnak” nevezik. És tényleg erről van szó.

A társadalom-tudomány, a politika felelőssége, hogy a hétköznapokban nehezebben átlátható, közvetett hatásmechanizmusokat, összefüggéseket, nemzedékek során át érvényesülő trendeket megértse, felfogja, és a társadalmi-nemzeti lét követelményeinek megfelelően viszonyuljon e kérdésekhez. Ami ma folyik, az egyebek mellett a szűk és cinikus csoportérdekeknek a tágan vett társadalmi kérdésekben „célzott mulasztással” elkövetett osztályharcát, másokat megsemmisítő viselkedését jelenti. Erkölcsileg ez nem más, mint amit Pol Pot, Mao, az orosz kommunisták és a XX. század még jó néhány diktatórikus rendszere tett. Erkölcsileg még mindig zajlik az állam saját lakossága ellen folytatott terror-korszaka. Ebből a tragikus trendből jelentene kitörési kísérletet számunkra egy megújuló Kert-Magyarország program. 


[i] Kertmagyarország

 – Somodi Imréhez és Németh László nevéhez kötik a kifejezést. Első értelmezésében a falusi népesség földművelésében a szántóföldi extenzív termelésről a belterjes intenzív termelésre való átállást szorgalmazta a 30-as években, hogy a falu, a vidék képes legyen megtartani népességét. Ez a törekvés jól harmonizált a Hangya szövetkezetek korábban indult mozgalmával, amely az élősködő közvetítő kereskedelmet hárította el a falutól, ezzel növelve a falu életképességét. A 90-es évek elején Kiss Károly a környezetvédelmi törekvések szellemében használta egy könyvében a Kertmagyarország elnevezést. Azonban mára új értelmezés lehetősége kínálkozik a Kert-Magyarország kifejezésnek: egy a városi értelmetlen zsúfolódástól menekülő, újrafalusiasodó (a tájba újra költöző, újra telepedő) társadalom modelljeként.

Ez a vidéki életet újra felfedező Kertmagyarország fellazuló falut, ligetes-tanyás elrendezést sejtet, elszórt fasorokkal, a mai városi embernek felfoghatatlanul békés tájjal napsütésben és ködben, nyári zöldben és téli fehérben - ahol a „magán-terek” szervesen illeszkednek a tágabb „közösségi terekbe”, -struktúrákba, egymás határfelületét kölcsönösen élhetően, természetesen, „természet-közelien” önmaguk létével alkotják, s ami tudatosan épített struktúra mégis szükséges, azt az alapvetően emberséges életigényre figyelemmel alkotják meg, működtetik. Rég elfeledett, mélyre elásott emlékek merülnek fel szomszédságról, állatokról, meghitt családi körről. Mindezt mobil telefonnal, villanyárammal, internettel, orvosi ellátottsággal, szociális biztonsággal, korábbinál sokkal magasabb általános iskolázottsággal, és társadalmi-területi mobilitással, mozgékonysággal, otthon végezhető munkával és kiegészítő jövedelmet biztosító gyümölcsössel – mind között legfontosabbként pedig egy a korábbinál sokkal felkészültebb, sokkal tudatosabb nemzeti-lét politikával (nemzeti politikai léttel). Egy félelmeit kiheverő, derűs nyugalomra vágyó, biokertjét ápoló, csendben építkező, boldoguló nemzet képe merült föl bennem a Kertmagyarország szót hallva. Mezőgazdasági minisztérium helyett „Élhető vidéki táj alkotmányos alapjogon” minisztériummal. Ennek az idilli tájnak nem Szanyi Tibor a festője, és nem a többiek, akik ideges nyugtalansággal lökik-taszítják egyre nehezebb helyzetbe az országot, teszik a kimondott Brüsszel és a ki nem mondott más centrumok magatehetetlen függelékévé (a szükséges mértéket messze meghaladó, teljesen felesleges tőkeimporttal, felfoghatatlan támogatottság igénnyel, és föld-tőke tulajdon exporttal, élethez való nemzeti-közösségi jog, identitás nem exporttal, hanem pazarló, kegyetlen népirtás jellegű felszámolással).

A nemzeti politikának nem csupán vidéki fejezete, hanem egyik gerince kellene legyen a Kertmagyarország politikai program a nagyképű és igen lelketlen, az ország nemzettel ellenséges politikusainak ámokfutó rögtönzései, anyagi-lelki korruptsága helyett. Alapvető társadalompolitikai program kellene legyen a pénzfedezet kérdésig átgondoltan a kiüresedő falvak újrabenépesítése a mindenükből kiforgatott magyarokkal, a mindent elborító szeméthegyek felszámolása, a környezetszennyezés vissza-szorítása és a táj revitalizálása, életre alkalmassá tételével, a városi lakók egészségügyi, lelki revitalizációjával, vidéki és városi iskolák együttműködésével, belső turizmussal, szövetkezeti formák elterjesztésével, az idióta extraprofit-hajszolásról való lebeszéléssel, megfelelő alkotmányos garanciákkal az ember ellen forduló állam és a magánmonopólium veszélyével szemben, társadalmi, törvényi és alkotmányos biztonsággal, a megalomániás nagybirtokrendszer és egyéb önkontrolljától elszakadt pribék-monopoltörekvések elleni védettséggel, az élet szentsége jegyében.

Nagybirtok helyett, sokezer hektáros gazdaságok helyett elő kellene írni a falusi önkormányzat elismertsége, önállósága előfeltételeként, hogy legyen közös legelő (amire a szegényebbek tehene is kihajtható), esetleg közös gyümölcsös, közösen támogatott kiskert-művelési program, falusi iskolákban a vidéki megélhetés, önellátás tanításával, egy teljesebb életvitel lehetőségével, amelyet az állam és a közösség minden módon igyekszik megvédeni az agresszív kereskedelemtől, reklámtól, az uzsorás pénztechnikáktól... Tehát a falusi önkormányzat önállósága nem függhet kizárólag a lélekszámtól, hanem inkább függenie kellene az önkormányzati önállóság strukturális, szerkezeti életképességi feltételeitől. Hosszú a sor, amelyben nem a falusi postahivatalok felszámolása az előbbrejutás záloga, hanem a jó minőségű postai szolgáltatások garantálása (tehát nem is a társadalmi szélességben átgondolt és józan módon rendezett tulajdonosi-, munkavégzési, támogatottsági és sok egyéb forrásra támaszkodó jövedelmi szerkezet kialakítása, ápolása [!!!] helyett kellene a szociális biztonság jegyében marasztalni a postai állások mai, esetenként szociális, betokozódott egyéni-egzisztenciális indítékú rendszerét). A legeldugottabb zsákfalvaknak, tanyáknak is olyan postai szolgáltatásra van szükségük, amellyel különleges időráfordítás nélkül bonyolíthatják levelezésüket, kaphatják meg újságukat, amellyel nem válik lehetetlenné az újrabenépesülésük, a városi életvitellel szembeni alternatíva létük. Mert a nemzeti politika nem arról kell szóljon, hogy nagy áruházláncok és egyéb külföldi tőkeérdekeltségek „prokrutesz-ágy” igénye szerint miként kell átrendezni az országot (velük eldózeroltatva a szintén járhatatlan utat jelentő szociális ál-foglalkoztatottságot), hanem arról, hogy a nemzeti közösségére támaszkodó ország életének megszervezéséhez szüksége van-e ilyen-olyan monopólium közreműködésére (a hazai politikai feladatoktól, önállóságtól megkímélve magunkat).

Ami a nagy monopóliumok szerepvállalását illeti, most anyagi erejüknél fogva az egyébként a nemzet nyakára hágó, elvadult-eltompult államot adókedvezményre kényszerítik a maguk érdekében, pedig nekik monopolprofitjuk utáni extra adót kellene fizetniük a társadalom számára. Hiszen a nemzetközi nagy cégek kétségtelen monopolszereplői a hazai piacnak, tehát csak létükkel is vissza szorítják a kereslet-kínálati mechanizmusokat működési, érdekeltségi területükön. És a hatások körbe érnek, mert például a mezőgazdasági támogatások rendszerének nem csak az élelem stratégiai fontossága az oka, hanem a monopóliumok piac-lefölöző hatását is mérsékelni kell velük unióban és unión kívül egyaránt. Ki kellene szorítani a monopóliumokat oda, ahová illenek, nemcsak a városok, hanem a piac szélére, ahol forgalomtól és profittól függően egyezkedhetnek a gazdaság szabályozó szervekkel, hogy milyen körülmények között mit tehetnek, mint irreálisan túlnőtt gazdasági szereplők. A monopóliumoknak nagy az erejük, de erejükkel kevésre mehetnének a korrupt állam nélkül. És a korrupt állam is nehezebben korrumpálódhatna, ha például létezne egy átgondolt, értett-ismert alkotmányos piacgazdaság magyar nemzeti politikai kultúra, törekvés, ha létezne egy határozottan megjelenített Kert-Magyarország projekt, amelynek az uniós lehetőségekkel való összehangolása volna a feladat.

A termőföld tehát közgazdasági-politikai-alkotmányos evidenciaként azért nem szabad tőkejószág, mert az életkörülményeinket adó, életfeltételeinket biztosító tájnak egy szűk és nem a legfontosabb hasznosítási szeletét jelenti csupán a mezőgazdasági áru termelése (de még a természetvédelmi karbantartása is). S ha ezt a magyar tárgyalási delegáció az uniós tárgyalásokon határozottan tudná képviselni, akkor nem legyintenének odaát sem olyan könnyen, hogy „ezek a kommunisták” már amúgyis likvidálták a most csatlakoztatott országok népeit (szakszóval kiírtották őket mint társadalmakat, azaz „genocidizálták” őket, és most már úgy is késő, ha a lélek, a vágy, az akarat az újraéledésre már kihunyt belőlük), csak meddő-fölös erőfeszítés volna őket teljes jogú partnerként kezelni. Hogy nekünk más legyen a helyzetünk, hogy velünk más hangon beszéljenek, ahhoz egyebek mellett az is kellene, hogy legyen a saját vágyainkat, életigényünket kifejező Kert-Magyarország programunk, közgazdaságilag, jogilag előkészítve, s azt vegyük komolyan legalább mi magunk.

Palackposta, 2005 november - részlet http://www.alkotmany.ngo.hu/palackposta.htm - FÁ

Vissza az oldal tetejére