Nem kellett a fáradtság
tetszettek volna forradalmat csinálni és nem kényelmes nagytakarítási szolgáltatásban reménykedni
A Szent Korona is hitelfedezet
2009. január 20. 00:01
Magyar Nemzet
Akár a Szent Koronát
vagy a Parlamentet is végrehajtás alá veheti az Európai Unió az általa nyújtott
kisegítő hitel feltételei szerint – ugyanis a szerződés hármas számú
mellékletében Draskovics Tibor igazságügy-miniszter úgy nyilatkozott: minden
egyes állami vagyontárgyunk végrehajtható, ha nem teszünk eleget fizetési
kötelezettségünknek.
Részletek a Magyar Nemzet 2009.
január 20-i számában.
Nem lep meg az írás. Ide vezet a levajazós rendszerváltás, amikor szélsőségezéssel van elfoglalva a műellenzék, meg a műnemzeti értelmiség. 20 év alatt ide jutottunk. Az állam és a nemzet mint élő társadalmi közösség közti viszonyról nem lehetett szót váltani, a tolvajok meg haramiák mint patkányok a falakban viszonylag háborítatlanul végezték a dolgukat (az ő meggyőződésük szerint).
A magam részéről kezdeményeztem vitát több volt és hivatalában levő alkotmánybíróval (nem értették a kérdést, hogy alkotmányos szinten az állam nem alany, hanem eszköz, instrumentum, a nemzet, a társadalmi közösség viszont megkerülhetetlen alany, tulajdonos, a tulajdonképpeni létező az állam mint eszközrendszerrel szemben). Ugyanők tehát nem értették azt, hogy csak a természetes személy lehet alany, a jogi személy viszont csak eszköz, ha a legalapvetőbb viszonyt kell értelmezni természetes és jogi személy között.
El lehet lébecolni a funkcionális analfabétizmus tengerén államelnökként, alkotmánybíróként, parlamenti képviselőként vagy egyetemi tanárként, esetleg értelmiségi csoportosulásokban. Egyik egyetem kijelentette, hogy fontosabb neki a támogatási pályázatainak sorsa, mint hogy ilyen elméletieskedő kérdésekről essen szó az épületében (írásban közölve - a szépnevű Pázmány Péter egyetem dékáni hivatalából). Másik pécsi egyetemen a nagynevű tanár egyszerűen jelzés nélküli ajtó mögé terelte a meghívott tanácskozókat, előadókat, és Soros ösztöndíjas üdvöskéjére bízta a vita szakszerű levezetését a természetes és jogi személy közötti különbségről. Harmadik jogi fakultáson nem is kacarásztak, csak nem válaszoltak a megkeresésre. Szegeden egy tekintélyesnek mondott ismert professzor azt írta, hogy más kérdéseket tart fontosnak, mint a természetes és jogi személy funkcionális, lényegi különbözőségének megvitatását, akár alkotmánnyal vagy nemzeti vagy társadalmi politikával vagy bárminő jogi értelmezéssel kapcsolatosan. De a református egyetemen is zárolt a témakör, a győrin meg a miskolcin. Keszthelyen is udvarias néma falakba ütköztem, hogy a sort hosszan ne folytassam (a miskolci bölcsész-egyesületen talán tényleg nem kérhető számon, hogy nem fogták fel a dolog jelentőségét, elméletet és gyakorlatot összekötő voltát, a leggyakorlatibb nemzeti filozófiai kérdés voltát). És akkor minek felvetni, hogy a Magyarok Világszövetségében Csoóri értetlenül hagyta, hogy a szándéka ellenére e kérdéshez kötve munkacsoport alakuljon, Patrubány viszont elnökké válása után nyomban közölte, hogy akkor lehet ilyen kérdésekről vitatkozni az egyesületében, ha a vitatkozók előbb feltétlen személyes hűségükről biztosítják őt személyesen. Orbán fiatalúr azzal volt elfoglalva 2006 ősszel, hogy a parlamenti parkolóban felvetett alkotmány-állam, köz és köztulajdon kérdés söntölésére talányos nevű egyesületet alakíttasson a magyar alkotmányosságról, amelynek buzgó tagjai kapásból zárkóztak el a kérdés nyilvános vitatásáról. Zétényi urat se felejtsük el, aki szerint ha a szokás úgy hozza, hogy a jogi személy az alany és nem a természetes személy vagy az élő közösség, akkor a jogi személy a tulajdonos és passz (Gyurcsányék köszönik, ehhez tartják magukat). Azaz nincsen természetjogi passzus, amit hatalmi erő nélkül alapul lehet venni (talán a nürnbergi perben hivatkoztak utoljára olyasmit, hogy nem a főnök mondja meg, mi a frankó). Fajankóról és társairól meg ne is beszéljünk, hiszen ők az a ganéj, akiknek az eddig emlegetettek helyt adtak. Ez most bűzölög, felhevül majd kihűl. Ángyán professzor meg széttárja karját, hogy ez a biológia, meg a természet meg ökológia. De ő sem tudott mit kezdeni azzal, hogy személyként volna kötelessége megnyilvánulni e kérdésekben és nem uniós potyautasként. Az uniós potyázás helyett alanyi jogokra kellene támaszkodni (természetjogi eredetű, tulajdonosi erejű jogokat kellene megfogalmazni a vidéken éléshez, az önszervezésre, stb-stb).
De ne soroljak fel mindenkit, akivel csak találkoztam. Nincs Magyarország, ne szélhámoskodjunk. Nem egzisztál. A léttel járó erőfeszítést nem vállalják e szektor hangadó lesipuskásai. És ebben nem csak az a furcsa, hogy talán még földrajzi név sem lesz Magyarország pár emberöltő múltán, hanem hogy elfeledjük, volt olyan korszak és olyan társadalom, amelyben a legfőbb közjogi hivatkozási pont (egyes időkben alkotmánynak nevezve) olyan természetjogi tételek építménye volt, mint hogy az állam nem támadhat az egyén személyi létére, sem az egyének élő közösségének, társadalmi-nemzeti mivoltának létére. Úgy is mondták, hogy az ember Isten képmása, vagy hogy ezeket az alapnormákat szűz Mária magasságába emelték, ahol élő ember nem támadhatta. De ezek régi szavak, ma már a kutya sem érti őket, legkevésbé a felkent KDNP-sek.
Nagyon nagy az űr. Az úgynevezett nemzeti közgazdász-nők (van férfi is köztük) mint az új kapura, úgy néznek, ha felvetettem nekik, hogy a makroökonómiai szektormodellben nevén kellene nevezni az egyént, mint végső fogyasztót (háztartás elnevezéssel találkoztam), és meg kellene jeleníteni a közösséget is mint végső fogyasztót (semmilyen elnevezésével nem találkoztam). Ebben a modellben nem lehet nevén nevezni azt, ami itt történik, amiről a Magyar Nemzet méltóztatott hírt adni (kávés kanálnyi folyadékban szemléltetve a tengeri vihart).
Eladják a parlamentet? Na és? Egyrészt ez az épület sokat ártott nekünk az utóbbi 20 évben, mert sznob politikusaink ott lihegnek a folyosóin, és ott adják el anyjukat is bárki ügynöknek, ha arra kérik őket. Ennyi marhaság sunyi mellébeszélés (nem kis részben régi szóval Istenkáromlás), mint ami itt elhangzott 20 év alatt, talán az előző fél évszázadot is übereli. Másrészt meg szigorúan véve semmis az utóbbi 20 év minden hasonló országvesztő szerződése, törvénye.
Semmis, mert alkotmánytalanságban született (ugye kb 65 éve vagyunk közjogilag semmis állapotban).
Másrészt minden fontos közakarat nyilvánítást meghamisítottak az utóbbi 20 évben, kezdve az 1990-es választással, ahol a kijelölt szereplőkön kívül senki labdába nem rúghatott (egyetlen nyitott kérdésről nem lehetett az 1990-es választást megelőzően a választókat győzködni, mert a demokrácia és többpártrendszer távoli hadihajón vált jelszóvá és látjuk hogy nekünk mit hozott), majd a szóhoz jutottak sorra szépen paktumokat kötögettek és rajtunk vigyorogtak (tetszettek volna forradalmat csinálni és nem kényelmes nagytakarítási szolgáltatásban reménykedni). Nem nagyon ismertem Antall urat. Ami keveset beszélhettem vele jóval a rendszerváltás előtt, mint patikus-történésszel, abból az világlott ki, hogy bizonyos lényegi kérdések megtárgyalására nem volt alkalmas a személye vagy műveltsége. Ilyen kérdés volt a természetes és jogi személy viszonya politikában, jogban, gazdaságban. A természetes személy eredendő alanyisága, a jogi személy eszköz volta, a természetes személy eredendő tulajdonosi szerepe a jogi személlyel szemben számára nem voltak belátható kérdések. Amint partnerének, Göncz Árpádnak sem. De százával lehet neveket sorolni, akik sajnálják az ilyesmire az energiát. Pedig semmi másról nincsen szó, mint a Gyurcsány féle latrok által átjárt kiskapuk zsanérjainak, zárainak titkairól.
Úgyhogy előre Sárközy nyomdokain: mondjuk azt, hogy a SEMMIS fogalma felesleges (mert ha nincsen semmis szerződés, akkor szabad a rablás, a csalás, az öldöklés), akkor szabad marhának lenni.
Ez utolsó minősítésen senki se kapja fel a vizet, hiszen ez egy Arisztoteleszre emlékező megállapítás, és némely perzsa uralkodókkal állítja párhuzamba a lökdösődő semmitmondókat, a felelőtlenséget elviselőket, megélőket, agresszív megvalósítókat. Hogy a mai perszák kinek adnának igazat, a filozófusnak vagy a hajdanvolt uralkodóknak, nem tartozik témakörünkhöz.
------------------------------
Azt hittem már, hogy több ilyen levelet nem írok. De lássuk mi történik a porondon. Színjáték vagy valami történés.
FÁ