From: Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com]  - Sent: Saturday, January 17, 2015 8:02 PM - To: 'Nemzeti Hirhalo'; 'Hirhalo Admin' - Subject: kérdezés

 Nem kérdezés lett, hanem ellenvetés

Tisztelt Nemzeti Hírháló!

Kedves Kovács János!

Amikor Pataki Ferenc összehívta a nemzeti hírháló alakuló ülést, nem hittem volna, hogy ilyen tartós és hiánypótló honlap fog születni. Annyi hasonló kezdeményezés fulladt ki, vált valamely politikai vagy gazdasági erőcsoport időszakos szócsövévé (mint a polgári hírszemle és sok más kezdeményezés). Gratulálok a elsősorban a fentmaradásáért, a folyamatos létéért, valamint irányulásáért, a nemzeti kérdés olykor romantikus de feltétlen napirenden tartásáért.

Talán írhattam volna minden szilveszterkor évente, hogy elismerésemet fejezzem ki. Úgy tudom sokan voltak, akik megtették.

Ami előtt értetlenül állok, az a magyar alkotmány ügyében látszólag 180 fokos fordulat az utóbbi időben. Korábban ha jól emlékezem volt egy alkotmányról szóló jelmondat is a honlap nyitó oldalán (utólag nem találom). Most mintha ellenkezőjébe fordultak volna a dolgok. Geri Tibor nem először nyilatkozik meg, sem Orosházi Ferenc. Egyikről sem tételezem fel, hogy ne értenék, mit beszélnek, mennyire a magyar alkotmányos hagyománnyal szemben foglalnak állást. Halász József, akit sokszor kritizáltam 5 pontjáért (a magyar alkotmányos szellemiségnek nem adja vissza ez az 5 pont a teljességét), meglehetősen energikus szavakkal, meglepetésemre Orosházi Ferenccel szemben igen erősen fogalmazott és történelmi bűnöket emlegetett. Igaza volt. Orosházi indulatát, lelki ismeretét, legbelső szándékait nem ismerem, de amit mondott, az kegyetlenül, élesen szembe ment a magyar alkotmányos hagyománnyal.

A magyar alkotmányt nem az fémjelzi, hogy nemzetgyűlés vagy országgyűlés hozza az új alkotmányt (ez éppen a nyugati divat problémája), hanem hogy nem szakadhat el a lényegi szempontoktól, értékektől – semmilyen szavazati aránnyal sem. Sem a hatalom totális birtokosának szándékából sem a nép akárhány %-os akaratából. És ezzel Orosházi Ferenc vagy Geri Tibor nemhogy nem néz szembe, de pont ezen elv ellen beszélnek, agitálnak, látszólag igen nemzeti kosztűmben (szalmakalap, fehér ing, diktatúra szidása, a jelen hatalmi rendszer illegitim voltának hangoztatása). Csakhogy látszólag kijevi mintára. És ettől nem lehet eltekinteni, amint a szélvihartól vagy árvíztől sem. Nem a lényegi „örök” igazságok mellett állanak ki látszólag sziklaszilárd pózban. Lehet, hogy nem álságosak, lehet hogy komolyan gondolják, de ezen kívül viszont lényegi alkotmányos kérdésekben tévesen, alapvetően tévesen.

Geri Tibor olyan hangvétellel, ami eddig a parlamenten kívüli nemzeti oldalra volt jellemző, ismételten elégedetlenkedik, ám élesen szembe menve a történelmi alkotmányosság néhány alapvető szempontjával, és kifejezetten az önkényuralmi 1949/XX-as törvényre hivatkozva mint jogforrásra. Nem legalitási szempontból tekint a 2011-es alaptörvény záró részében szereplő 1949/XX-as indoklásra (miszerint a 49/xx-as szerinti legalitással élve törekszik ezután a teljeseb, a tényleges magyar alkotmányosságra, amint azt a 2011-es alaptörvény bevezető, nemzeti hitvallásnak nevezett része kijelenti) – hanem éppen ellenkezőleg legitimitási szempontból tekinti alkotmányos jogforrásnak az 1949/XX-as törvényt, és annak az ellenállási jogot megidéző bekezdésére hivatkozik támadja lényegében a 2011-es alaptörvény nemzeti hitvallás című bevezetését, de kiváltkép annak címadó jelmondatát: „Isten áldd meg a magyart”. És ha nem tér ki arra, Geri Tibor, hogy a FIDESZ hatalmi praktikáit ellenezve, ha a 2011-es alaptörvényt felülbírálhatná, akkor is megtartaná a bevezető sorát meg az első részét, a nemzeti hitvallást, akkor Geri Tibor szándékától függetlenül a majdani lövöldözőkhöz hasonlít. Mert nem csak indulatból él az ember. A magyar baloldalnak fel kellene dolgoznia, hogy eddig a történelem legelszántabb tömeggyilkos ideológiájához kötődött. Oldani kellene a százmillió civil áldozatot eredményező kultúrához való kötődést. Amit nem ők találtak ki, csak éppen oda születtek, abba a korba, amikor társadalmi szolidaritás, az önkény elleni felháborodás érzetét kijátszották és rabszolga bilincset formáltak belőle. A nemzeti alkotmányos szabadság vágyát, emlékét, érzelmi hagyományát, kultúrája iránti nosztalgiát, törekvést ne a kommunista bilincseket rázogatva kérdőjelezzék meg székely kalapban, falusias fehér ingben, nemzeti színű szalagokkal.

A 2011-es alaptörvényt igen furcsa körülmények közt hozták meg. Nehéz eldönteni, hogy az hatalmi monopóliumra való törekvés volt-e vagy kapkodás vagy mi. De a hatalmi monopólium intézménye valaki más hatalmi igényével szemben értelmezhető csak. Tehát csak az alkotmányos hatalmi igény nem tapodható el. És a hatalmi igénynek működőképes hatalomgyakorlásra kell vezetnie. A kijevi minta talán alkotmányos hatalmi igénynek nevezhető, vagy eleve bármilyen %-tól függetlenül bármi áron a hatalmi önkény kultúráját szolgálja-e? Súlyos kérdés, amivel a rendszerváltás 25 éve alatt nem tudott az ország mit kezdeni. Itt a kéz és a hang sosem egyezett. Amint most Geri Tibor és Orosházi Ferenc akciójánál sem.

Ha azonban tévednék és eltökélt manipuláció helyett e két ember érces hangú útkereséséről lenne szó csupán, akkor elnézésüket kérem, főleg azért, mert nem tudtam elegánsabb lenni óvó szándékú figyelmeztetésben: a nemzet eltompult igazság keresését, identitás megtartási próbálkozásait ne rendítsék meg össze zavarodott érvelésük hangoztatásával. És ezt a zavart ne fokozza a Nemzeti Hírháló látszólagos mögéjük állása. Mert a nemzeti hírháló nem szokta népszerűsíteni a Magyarország felszámolásával kampányoló Gyurcsányt és társait sem. A szemezgetés, a kitekintés szélesebb horizontra nem azonos a horizont eltakarásával – olyan plakátokkal, amelyek érvelése alapvetően tűnnek hibásnak. A mai bíróságok botrányosnak, nemzet és igazságellenesnek tűnő viselkedését (mert Orosházi Ferenc ebbe kötött bele) nem a 2011-es alaptörvény generálta és tartja fent. És nem jutunk közelebb a kiúthoz, ha indulatból alapvetően téves, felületes érveket hangoztatunk. A bírók is a magyar kultúra talaján kell álljanak, magyarul és itt kell dolgozzanak, fogalmazzanak, gondolkodjanak. A rossz érvek hangoztatása, erőltetése még az ő munkájukat is nehezíti, nemhogy a mi saját önbecsülésünket.

üdvözlettel

Fáy Árpád