From: Fáy Árpád <arpad.fay@gmail.com>
Sent: Friday, July 05, 2019 11:09 PM
Subject: RE: Filtárs. valóság és személy. Beszéd és evolúció, ismeretátrendeződési ciklusok, sok száz alkalommal

Kedves Szaniszló!

És Levente!

Szép ez a Kuhn-i história, amelyet nem is olyan régen Szaniszló még kifigurázott nekem, főleg hogy a paradigmának nincs is határozott jelentése. Ez amolyan szakmai ártalom lehet neki, vizsgáztató módszer.

Csakhogy ismét hasznos az élcelődés. Ugyanis a dolgok mélyében a legmeglepőbb, hogy az ógörög idők óta vannak a tudományos fogalomkezelési módszernek olyan elemei, amelyek egyelőre nem tűnnek cserélhetőnek. Ám a modern ember mindent szeszélyből lecserélhetőnek vél. Ha rájön a bolondóra, akkor nincsen személy sem, meg okság sem meg más egyéb, meg a fizika nem más mint matematikai képlet stb. Ezek olyan hihetetlen dolgok, amiket józan ember el sem tud képzelni, tehát a szakértő körben a viták elviselhetően alacsony létszámúakká válhatnak.

Nem lehet mindent relativizálni, vagy kipótolni, mással helyettesíteni stb.

Azonban mik ezek a fixnek tűnő, máig meghatározó fogalmi alapok, elvek?

Kívülről jöttként (hiszen a közgazdaságtudomány nem tudomány, a tudományokon kívül van, amint egyre többen hangoztatják), szóval közgazdaság elméleti problémából kiindulva engem a személy fogalmának megbízhatósága érdekel – és nem annak paradigmaváltó relativizálása. Ahogyan Levente sem fér a bőrébe, valahányszor relativizálni adódik alkalma az euklideszi matematikát. Holott ….

Holott olyan ez, mint amikor egy hegy tetejére kilátót építenek és közlik, hogy a hegytető már nincs is, elavult, idejétmúlt, mert a nem-hegytetős kilátókarzat az igazán olyan hely, ahonnan szét kell nézni. Tehát akár el is lehet a hegyet vinni, le is lehet tagadni stb.

Szaniszló ősi fogalomtörténeti vizsgálódásai, hipotézise, meggyőződése viszont éppen arról szól, hogy nemcsak a hegytetőt nem érdemes kihúzni a kilátó alól, de még a völgyre is szükség lehet.

Ami a legérdekesebb, hogy mint egy társasjáték olybá tűnik a görög hagyatékból az időtálló részektől való eltekintés, annak tagadása stb . A görög filozófia mint egy világítótorony, egy mérföldkő, egy átrendeződési fordulópont egyelőre egyedinek tűnik a mai emberiség belátható történeti múltjában. Engem ez érdekelne. De szakavatott, hivatásos, tekintélyes státuszú filozófusok is olyanokat írogatnak nekem mint Levente és mások e körből, hogy például a deduktív axiomatikai alapként szolgáló személy fogalmát nem lehetne vizsgálni kísérletileg …. akkor meg minek? Éppen tegnap érkezett egy ilyen mondat.

Az biztos, hogy a személy általános fogalmát nem lehetne kísérletileg vizsgálgatni …. bár semmi sem biztos. Lehet talán a matematikai pont kísérleti vizsgálatára is pénzt kapni – akkor is értelmetlen volna ma ugyanúgy, mint bármikor Euklidesz vagy Arisztotelesz vagy Platón óta.

De hát nem erőszak nemcsak a disznótor, de a személy és közgazdaság problémafelvetés hipotézise sem.

Jut eszembe a pigmeusok csettintős nyelve egy amolyan csupa mássalhangzós nyelv?

FÁ