Pertaktika és/vagy józan bele gondolás?

 

From: Fáy Árpád <arpad.fay@gmail.com>
Sent: Tuesday, January 07, 2020 2:36 AM
Subject: FW: nem értek egyet az idézett megállapításokkal devizahiteles érvekben

 

 

Kedves Levelezők!

Pertaktikai megfontolásból különb érveket is lehet gyártani, mint amiket itt írtok (a devizahiteles károsultak leveleiben).

Sok amerikai filmben a védő-ügyvéd olyan trükkökhöz is folyamodik, hogy leleplezi a vádló magánéleti megbízhatatlanságát, felveszi magnóra, hogy légyott alatt miken röhigcsélnek setb-stb.

Azonban ha higgadtan nézzük a dolgokat, nem lehet bizonyos autókkal bizonyos utakon közlekedni, mert az autók infrastruktúra függők. Akár a kőbaltahasználat, csak annak más az infrastruktúrája (szakismeret, gyakorlat, lelőhely, pattintási szolgáltatók, kereskedők stb).

Az autók is infrastruktúra függők: szervizhálózat, úthálózat, üzemanyag ellátás, közlekedés rendészet, KRESZ, oktatás, stb. Azt a benzikutat, amelyik rendre kirabolja a vásárlóit, előbb utóbb leállítják (és nem a vásárlókat hibáztatják, hogy megbíztak egy útmenti brigantiban, aki azt írta ki, hogy benzinkút).

Miért volna másként ez a bankoknál?

Szerintem egy ideig lehet még birkózni pertaktikai mocsarakban, sáros árkokban, kátyúkban tocsogva.

De ha higgadtan át akarjuk látni a helyzetet, vagy legalább sejteni, akkor szépen kirajzolódik immár a saját kárunkon is a következő rendszer.

 

 

áttekintve a tényállás egészét

jelen helyzet

1.

elvi elméleti alapok – pld mi a pénzteremtő hitel technika + mi a pénzhasználati jog elvi tartalma, mi a szolgáltató elvi funkciója, mi a társadalmi beágyazottság (pld az állam elvi szerepe)

nincsenek napirenden, nem szokás őket meghivatkozni

2.

gyakorlatilag mi a hitelpénzrendszer, abban az infrastruktúra fogalmi megrajzolása (törvények, intézmények, működési biztosítékok, a szolgáltatók felügyelete, ügyfél oldali érdekvédelem, ügyfél oldali vismajor intézménye, igazságszolgáltatási intézmények …)

itt rá lehetne mutatni a hiányokra, amik miatt képtelenség elvárni a pénzrendszer kielégítő működését

3.

következmény a pénzügyi rendszer hiányosságaiból kifolyólag lakossági ügyfelek körében a banki szolgáltatások igénybe vételének orosz rulett szerű bizonytalansága (-> azaz a hiányos infrastruktúrális környezetből fakadó kiszámíthatatlanság sőt ügyfelek elleni szolgáltatói spekuláció kártételeinek az ügyfelekre terhelése állami védelem, kompenzáció, vismajor stb megoldások nélkül)

 

4.

származik mindez a felemás modernizációból, a parancsra végbement rendszerváltásból, a politikai és gazdasági monopolerők elleni védelem hiányából, sőt a kompenzációs törekvések elleni ismételt politikai-állami fellépésből

 

 

konkrét ügyek tárgyalása ezután következhetne

 

 

 

mit tehetünk önmagunkért mint kárvallott devizás ügyfelek, és általában mint a a pénzügyi szolgáltatások fogyasztó ügyfelei?

-          nincsen intézményes érdekvédelmünk

-          az egyes érdekvédelmi csoportok tájékozódási horizontját a képviselt konkrét ügyek pertaktikája jellemzi

-          az általános elvi alapok áttekintése pénzügy szakmai körökben sem ismert, nem oktatott, nem képviselik a szakmai ismeretek meghivatkozható alapját

-          a pénzrendszer politikai menedzselése

o   egyelőre nem szabadította ki az oktatást és kutatást a pénzügyi szolgáltató lobbi karjaiból

o   az elvi problémák ismerete nélküli a pénzrendszer politikai menedzselése, azaz kényszerűen felelőtlen

o   nem érti, hogy milyen infrastrukturális feltételeket kellene megteremtenie, illetve kompenzálni a hiányukat

o   jellege nem irányító, hanem sodortatva az érzékelt gazdasági-politikai követeléseknek igyekszik megfelelni --- de a fogyasztói érdekek képviselete erőtlen, sőt a politikai vezetés nem tekinti értelmesnek rájuk figyelni

o   tehát káosz van a pénzügyekről szóló gondolkodásban (politikai, igazságügyi, közgazdasági stb infrastrukturális körökben) …. és legfőképpen az érthetően felkészületlen fogyasztói károsultak körében

 

 

Ezek alapján teszek megjegyzést az alábbi levél két megállapításához.

„az infláció különbségek miatti árfolyamok elcsúszása egy pénzügyi ismeretekkel felsőfokon képzett szakember számára nyilvánvaló kellett legyen”

Nem, nem kellett nyilvánvaló legyen. Én ugyan a rendszerváltás elején kaptam egyetemi pénzügy szakos diplomát, de szerintem máig nincsenek az eligazodáshoz szükséges alapismeretek az egyetemi tananyagokban. Gondoljatok arra, hogy a bankárképző volt vezetője, miután kezdett felsejleni, hogy a pénzteremtő hitelt valóban nem tárgyalja jelentőségének megfelelően elméletileg is tisztázva az egyetemi tananyag, a pénzügy-szakmai fórumok – maga részéről az egy üveg ásványvíz fogadási tétel kifizetése helyett azzal zárta a vitát, hogy eddig is megvoltak nélküle, senkinek sem hiányzott. Minek kell most feszegetni? Képzeljétek el ezt a választ egy autószerelő részéről, aki nem javítja meg az ügyfél autójának fékjét, vagy egy autógyártól, amelyik hamis mérési eredményekkel bocsát ki szériákat.

Tehát egy bankostól sem feltétlenül várható el egyelőre, hogy tisztában lett légyen az inflációkülönbségekből adódó árfolyamelcsúszások mibenlétével – más kérdés, hogy bizonyára voltak, akik erre specializálták magukat, sőt még ott is voltak a devizahitelek körüli bábáskodásban.

„a háztartások önmaguktól nem képesek a növekvő és változó kockázataik felmérésére és kezelésére.” Ezt nem egy MNB stabilitási jegyzőkönyvből kellene kimásolni, hanem ennek evidenciának kellene lennie. Következően a fogyasztói státuszból. Hiszen a nem-fogyasztók ha hasonló ügyletekbe bocsátkoznak, akkor józan ész szerint elvileg elvárható szakértelmük és felelősségük ellenére is a bank kéri tőlük a szakismereti vizsgát, a spekulációhoz szükséges pénzügyi kondíciókat stb. Mivel a bank ezeket a fogyasztótól nem kérte, ezért a bank maga sorolta be a fogyasztókat abba az ügyfélkategóriába, amely függetlenül attól, hogy egyedileg képes vagy nem képes a növekvő és változó kockázatok felmérésére és kezelésére nem terhelhető, nem szolgálható ki (mondjuk egyszerűen) spekulációs banki termékkel (mint ahogy a 10 éves gyereknek a kocsmában nem adnak pálinkát, hiába kérne).

Miért? Mert szemléletes tovább párhuzammal, nem annak nem szabad mezítláb futkosni a síneken a vonat előtt, akinek ehhez kevés szuflája, hanem senkinek sem. Nem annak a kerékpárosnak nem szabad autópályán kerekezni, aki nem fél attól hogy elütik, hanem autópályán nincsen (tilos) a biciklizés meg a lovaglás meg a kutya sétáltatás stb a forgalom egyenletessége, balesetmentessége (baleset minimalizálása) érdekében. És a repülőtársaságok sem árusíthatnak jegyeket a kitolható kerekek dobozába, mondván hogy aki nem bírja az ne vegyen oda jegyet…..

Tehát definíció szerint: a csavarhúzó nem kalapács (a hajdani zsiguli gyáros vicc ellenére sem), a béka nem madár, a ló nem darázs a kukorékoló kakas sem szélkakas, …. és a fogyasztó ügyfél sem felkészült spekuláns ügyfél … de még csak nem is felkészült vállalati pénzügyi munkatárs.

Ha egy fogyasztói ügyfél bármi okból mégis elég képzett, és van is megfelelő tartalék pénze, amit nem kártyára hanem deviza nyilvántartású hitelfelvételi kockázatba akar fektetni, akkor jegyeztesse be magát az úrvezető amatőr sofőr mintára bátor amatőr spekulánsnak és némi könnyítésekkel sorolhasson be a nem-fogyasztók közé.

Hasonlattal élve maga felelősségére 2 tonnás utánfutót köthessen furgonja után – külön forgalmi pecséttel.

De azzal buszt nem vezethet akkor sem, ha az utasok beülnének hozzá. Repülőbe is csak a vidámparki ülhetünk be pilótavizsga nélkül.

Na persze más a helyzet, ha a bank nem bank, hanem markecolós ügynökség.

De gondolom nem ez a jövő.

FÁ