From:
Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com]
Sent: Sunday, December 04, 2011 9:06 AM
Subject:
a rendszerváltás
proletár- és liberál- diktatúra-kompatibilis
hihetetlen amatörizmusa
… a rendszerváltás proletár- és liberál-diktatúra kompatibilis hihetetlen amatörizmusa –pénzügyi, bankrendszeri és sok további téren …
Magyar fogalmakkal, a magyar hagyomány tükrében …
engedjétek a népet, az egész nemzetet az alkotmány sáncai mögé …
Hasonlóságot érzek a magyar reformkor és a keresztény vallási reformáció között egy szempontból. Mindkét esetben megmerevedett, már-már üres, az életnek csak emlékét őrző kagylóhéjjá vált intézmények szorításából keresték a kiutat.
A reformkorban igen beszédes kifejezés volt a népnek az alkotmány sáncai közé való beengedése mint az emberi egyenlőség követelése.
Azonban attól, hogy az üres kagylóhéjba költözik bármiféle tengerlakó, abból még nem lesz élő kagyló héja. Az alkotmány sáncain belülre keveredni még nem egyenlő a sáncok használatára való képességgel, mert az alkotmány sáncai nem talált tárgyak a sivatagban, hanem sokévezredes emberi fejlődés, küzdés eredményi. Amit ne sajátítson ki senki, de amit a kisajátítás tiltásával ugyancsak senki se tehessen tönkre. A tét: lehet-e a tetszhalottat életre kelteni, lehet-e az életet folyatni, az élethez ragaszkodni, az élethez vissza térni?
Deák Ferenc érvelésében szinte már megelevenedett a magyarság az ő klasszikus alkotmányosságában. Szinte. Máig hatóan indultak el a nemzet reflexei, gondolatai a m agyar alkotmányosságról. Azonban a „modern környezet”, „világpiaci és világpolitikai környezet” hatására a bizonytalanság igen nagy volt és máig sem oszlott el a kétely: mitől leszünk mi alkotmányosak? Miért jó az, ha a nép bejut az alkotmány sáncai mögé? Mit kezd majd vele?
2006-ban Gyurcsány Ferenc öszödi provokációja után a Kossuth téren pár napig tízezrek követelték, hogy a történelmi alkotmányhoz térjen vissza az ország. A hosszan elnyúló utcai tüntetések mámorának emlékét máig vállaló és képviselni kívánó mérnök, Gonda László például hangosan és immár sok éve tartósan nyilvánítja ki, hogy ő tiltakozik a történelmi alkotmány iránti igény anakronizmusa ellen – pld történelmi alkotmány jogfolytonosságát követelő bizottságokban, rendezvényeken (nem éppen a 2006-os tüntetések első napjain hangadók véleményét tükrözve).
Azt, hogy ő minden becsülni való ténykedésével egyetemben egy mérnök, fontosnak tartom, mert ezzel rá lehet világítani egy fontos ellentmondásra, amely tulajdonképpen általánosan jellemző korunk társadalomról való gondolkodására.
A mérnöknek a koordináta rendszer tengelye (vegyük a derékszögű, két tengelyű koordináta rendszert) és ahhoz mérten a pontok meghatározása a koordinátákkal (y és x értékekkel) középiskolás módszertani evidencia. Érdekes módon amikor alkotmányról gondolkodik (esetünkben ugyanaz a mérnök), akkor nem tudja a rendszerben való gondolkodást alkalmazni.
A régiek reformkorban emlegetett alkotmány sáncai fogalma nem túl távoli fogalmi rokonítással nevezhetők az alkotmányosság koordináta tengelyeinek. Aki egy mérnöki görbe koordináta pontjainak értékeivel kíván „dobálózni”, annak a koordináta rendszerrel való bánásmód evidenciái „a kisujjában kell legyenek”. Különben hiába engedték őt be egy ismereterjesztő fórumon a koordináta tengelyek sáncai közé, mit sem tud vele kezdeni, ha nem érti a koordináta rendszer tengelyeinek funkcióját, értelmét, ha nem érti a koordináta rendszerben a tengelyek és a koordináta adatok együttes kezelésének, értelmezésének módját.
Ha a „népet” a kor igénye szerint meg talán a kor szükséglete szerint „beengedik” az alkotmány sáncai közé, akkor a népnek meg kell értenie, hogy az alkotmány sáncait hogyan kell fenntartani, működtetni, netán fejleszteni. Ha ez nem történik meg, akkor csak kagylóhéjba vagy látványosabban korallvázba költöző apró tengeri lényként élhet olyan struktúra emlékeivel, amelynek működtetésére reményes sincsen, amelynek hagyományát, a még föllelhető emléket legföllebb mint ingerült gépromboló próbálhatja meg átértelmezni, hogy indokolja saját tehetetlenségét, képtelenségét.
Az alkotmányosság magyar fogalmak szerint egy nép, nemzet önirányításának, önálló nemzetként való értelmezésének az útja, lehetősége. Ha nem érti, elfeledte és nem képes újra felfedezni, hogy mit jelent a társadalom alkotmányos önszervezése --- akkor az a társadalom diktatúrára, megszállásra érett lehet legfeljebb, mint gyarmat, domínium, enklávé vagy bármilyen tartozéka bármilyen külső erőnek, centrumnak --- de mint a nagyvilág bármilyen politikai struktúrájának bármilyen kis önálló eleme nem szerepelhet (magyar tudattal).
Na de miben áll az alkotmány-sáncok funkciójának, természetének megértése? Meg lehet-e világítani egy példával ezt a mai kor emberének aktuálisan? Szenvedünk-e hátrányt mi abból, hogy diszfunkcionálisan kezelünk bármilyen alkotmányos eszközrendszert az elmúlt 20 évben?
Vegyük például a pénzrendszer fogalmát. Van-e a pénzrendszernek is olyan strukturáltsága mint a koordináta rendszernek (tengelyek és koordináták)? Vagy más szavakkal vannak-e olyan tetten érhető, megfogalmazható gondolkodási görcseink, hiányosságaink, amelyeket a kommunista megszállás és diktatúra felerősített, és amelytől máig nem tudunk nemhogy szabadulni, de nevén nevezni is alig vagyunk képesek? Ki tudtunk-e lépni valóban a vörös zsarnokság gondolatainkat deformáló tudati árnyékából?
Az előző Orbán k ormánynak volt egy rokonszenves gazdasági minisztere, Chikán Atilla egyetemi tanár, ha jól emlékezem a készletgazdálkodás nemzetközi hírnevű professzora. Volt egy TV-beszélgetése Gidai Erzsébet ugyancsak közgazdász egyetemi tanárral, országgyűlési képviselővel. A képviselő asszony szóba hozta, hogy a csalárd hitelek visszafizetését mérlegelni kellene (mármint hogy kell-e fizetni azokat az országnak?). A miniszter úr erre röviden annyit mondott, hogy a hiteleket illik vissza fizetni. A miniszter úr vállalti közgazdász, más mentő szempontot nem tudok felhozni erre az egész rendszerváltásunkat a mai napig jellemző irdatlanul dilettáns kijelentésére.
A miniszter úr ezen kijelentésének egyetlen egy mentsége lehetne, de annak közgazdaság elmélethez semmi köze. Ha a balkáni vagy ortodox bizánci stílusú diplomácia stílusában azt akarta volna kivédeni, hogy a reptereken berregő motorokkal készültségben levő bombázó repülők elinduljanak az ország porig rombolására. De ilyen éles fenyegetésről nem tudok. A közvetlen háborús fenyegetést nem tekintve viszont a miniszter úr a „Dimitrov téri” közgazdászok elképesztő szemléleti fogyatékosságáról tett akkor éppen miniszteri pozícióval hangsúlyosabbá tett nyilatkozatot.
A vállalatok ugyanis a koordináta rendszerben a pontokhoz hasonlíthatók. Az ország pénzrendszere, az ország egészét, annak törvényhozását meghatározó állam-adósság pedig a koordináta tengelyeivel lehet párhuzamba állítani, a koordináta tengelyek kialakításától függő. És minden elismerésem ellenére Chikán Atilla általam ismert oktatói törekvései iránt, ha ő vagy más ezt a párhuzamot nem érti, azt megint csak az ő elégtelen szemléleti horizontjuknak tudom tekinteni nemcsak alkotmányos, hanem alapvetően közgazdasági, pénzelméleti területen is.
Állandóan emlegetik a Dimitrov téri karám képviselői, hogy az IMF és társai ellen nem lehet tenni semmit. De ez tárgyi tudatlanság vagy esetenként sanda mellébeszélés. Ugyanis az IMF és társai nemzetközi szervezetként az aranytól vagy más mennyiségi mechanikus reteszelésre alkalmas eszköztől elszakított hitelpénzrendszer szabályozására lett létrehozva, mint afféle nemzetközi szolgáltató, mint volt a KGST-ben a KGST országait átfogó elektromos energiarendszer. De ha valakinek olyan szigorúak a pénzügyi előírása, hogy az IMF-nél és társainál is jobb garanciákat tud a pénzre értékállóságára, akkor az csinálhatja, akkor az alkudozhat az IMF-e?! Csak akkor túl kellene jutnia a tárgyaló delegációnak és kormányának egy épkézláb pénz és pénzrendszer definíciót alkalmazó szabályrendszer kialakításának kezdőlépésein.
Mi volt a kommunista diktatúra egyik lényege? Egy hamis, beszűkült szemlélet erőltetése az elnyomottak, a proletárrá tett tömegek számára. Ne tudjanak a koordináta tengelyekről, de harsányan követeljék a koordinták számadatainak egyenlőségét. Miért olyan nagy az átjárás a legsötétebb kommunista gondolkodás és a legképtelenebb liberális felfogás között? Éppen ezért. Mert az embert ideológiájában (pontosabban a nyilvánosság számára gondosan megfésült, lényegében a valóság értelmezésére, kezelésére tökéletesen alkalmatlan demagógiájában) az egyént minden megkötés nélküli, értelmetlenségbe fúlóan próbálja, ajánlja definiálni, meghatározni.
És mi a különbség a liberalizmus által a legfőbb létezési támpontjaitól megfosztott ember és a kommunista diktatúra proletárrá nyomorított tömeg-egyéne között? Talán az, hogy a liberális egyén mint afféle Pinocchió a játékvárosban egy ideig többet fogyaszthat (éppen most kezdenek kinőni e fogyasztási komédia résztvevőinak a szamárfülei), a kommunista terror által megnyomorított emberben pedig talán a fizikai elnyomás az ellenállás, az emberi minőség iránti nosztalgiát kevésbé képes kiölni (mert például andalító fogyasztás nincsen).
A rendszerváltás 20 éve alatt ismételten belebotlottam abba mint érdeklődő és a dolgokra magyarázatot kereső „állampolgár”, hogy a törvényhozás tagjai nem kíváncsiak egyes általuk használt szavak jelentésére. Ebből pedig az következik, hogy …. (kimondjam-e?) marhaságokat iktatnak törvénybe (azaz nem képesek a kezükbe került alkotmány-sáncok értelmét felismerni, nemhogy azokat megfelelően működtetni, karban tartani).
Beszélnek únos úntalan a bankrendszerről, pénzrendszerről. Most bátran megtörtént a bankok adóztatása. És ezzel együtt a bankok ma is hülyét csinálnak a kormányból meg az itt-ott sejthető rendszerváltási politikai tisztesség leghalványabb próbálkozásaiból. A bankoknak gazdálkodási szabadságában áll például a bankrendszert felszámolni, a bankrendszeri működést megtagadni. Mint a focisták, akik csapat helyett egyénenként szaladgálnak a pályán, leköpdösik a nézőket, belerúgnak a bíróba, a labdát eldugják, és ha valaki kifogást emel, akkor azt mondják, hogy büntessék a csapatot, de nekik egyéni joguk van a pályán maradni. 20 éve „eszi meg” a magyar társadalom ugyanezt a csiki-csukit a pénzügyekben.
A szívhez szólóan nyilatkozó Ángyán József vidékfejlesztési államtitkár agrár Széchenyi kártyáról beszél, amelyet a bankok évek óta elszabotálnak. Most új fázis következik. Most nem a kártya kibocsátását tagadják meg, hanem úgymond banki szabadsággal élve a családi vállalkozásoknak szánt kártyát nagyvállalkozóknak adják ki a kedvezményeivel együtt, mentesen minden banki kockázattól az ügyféllel szemben, és vastagon bevasalva az államon a családi gazdaságok esetében egyébként logikus banki kedvezményeket – a bankoknak. Semmi sem változott 20 éve.
A rendszerváltás első éveiben a gmk-ban edződött, minden porcikájában vállalkozni, gründolni, a saját munkájával boldogulni akaró „eszményien motivált” társadalmi rétegtől az egzisztencia hitelt megtagadták, viszont minden különösebb fennakadás nélkül kevesek százmilliós és milliárdos „egzisztencia” hitelekhez juthattak – 15-20 évvel ezelőtt. No most sokadszorra megint ez látszik megismétlődni egy kisebb pályán, az agrár Széchenyi kártyával – látványosan. Mert kevésbé látványosan de folyamatosan hasonló trükkökből állt az elmúlt 20 év. A kormány gazdaságpolitikai támogatási pénzeit a bankok rendre lenyúlták, és drága pénzpiaci kamatok mellett adták tovább olyanoknak, akikre a gazdaságpolitikai törekvések nem vonatkoztak. Hol dilettáns hol meg korruptan érintett kormányaink meg lényegében falaztak, akárhogyan is nevezzük. Mert magukkal szemben alternatívát nem engedtek, mindig közölték, hogy ők profi kormány, hogy ők a jövő záloga, és a fától az erdőt, banktól a bankrendszert nem tudták (jelek szerint nem tudja) megkülönböztetni.
Miért nincsen a kormánynak elvárása a bankrendszerrel szemben? Az eltérített agrárkártya hitelek után a kormány miért nem vet ki legalább olyan adót, amit a bank számára a költségeket a pénzpiaci hitelek szintjére emelné (méltányos büntetést nem is említve)? Miért nem vizsgálódik a kormánybiztos az OTP lakáshitelekről utólag, és miért nem hajtja be adó formájában azt, amit a bank ellopott a kedvezményes lakáshitelesektől a rendszerváltás nyitányaként (tömegesen, állami hivatalokkal, törvényhozással összejátszva, minden közgazdasági és szociális méltányosság, ésszerűség ellenére)? Ha már a büntető jogi eszközökhöz bármi okból nem kíván nyúlni? Miért falaz egy országgal szemben a kormányok sora piti (ami az erkölcsiségüket illeti, a tudatosan embertelen csalásaikat illetően piti pénzügyleti bűnözőkkel szemben?). Mert nagy a lelkiismereti furdalása, mert meg van győződve róla, hogy nélkülük neki mint kormánynak nehezebb lenne, mert például láthatóan nem tudja rendeleteiben szabályozásában a bankrendszert a banktól megkülönböztetni?
Egyébként ami a pénzhatalmi érveléseket illeti, megbotránkoztatónak tartom, hogy valaki (20 év kormányai vagy éppen kalandos utat bejárt személyében például Bogár László) ennyi idő alatt ne jöjjön rá, hogy ha már ő nem tud valamit, akkor hatalmi pozícióból nem sírni kell 20 éven át, hanem például kutatást, közvitát rendezni, indítani, támogatni. De nem, itt rendre olyan alkotmánybírókból töltik fel az új központi bizottságot, akik a magántulajdon és a köztulajdon közti különbséget nem értik. Azt hiszik, rokon értelmű szavakról van szó csupán vagy „egyenjogú” változatokról ha éppen nem a névadó keresztszülők ízléséről (???!!!).
Az élet ilyen körülmények közt, meg az alkotmányos sáncok maradékának emléke csak forgácsolódik tovább.
Nem érdekel, hogy ki van az alkotmány sáncai mögött, és hogy ki a nép, aki körül veszi, akiért az egész van. De aki oda bemegy a sáncok közé, az erkölcsileg számonkérhető legyen – meg szakmailag is. Egy autóvezetőn több szakmai kompetenciát kérnek számon, mint a magyar politikán az utóbbi 20 évben (aminek épész szerint semmilyen demokráciához nincsen köze). Know-how-ként próbálják behozni a társadalmi ismeretek minimumát importként. Honnan is? A second-hand piacról, a nagyvilág szemétdombjairól. Mint a Kostunica filmek guberáns cigányvajdái földúton dülöngélő rokkant kocsijukban, bekötött infúzióval. Randalíroznak, furikáznak, össze-vissza beszélnek, és időnként szóváltásba keverednek azokkal, akiknek elei, referenciái a két háború között meg azelőtt már szintén elbizonytalanodtak és hollywoodi filmekből próbálták ellesni, hogy milyen a modern kapitalizmus. Nem mindenki, persze, de tessék megnézni a Révay lexikon sületlen, értelmetlen szócikkeit jog, állam, alkotmány ügyben. Mintha Kilényi Géza írta volna őket vagy a többi mára professzor emeritussá vált aktuálpolitika-kiszolgáló. Úgy a botladozó, tanácstalan-talajtalan erkölcsiségüket, mint működésképtelen, kusza logikájukat tekintve. Lehet olvasni e szerzőket, mintha keresztrejtvényt fejtenénk – ami nem más, mint unatkozó újságírókkal való közvetett alibi párbeszéd.
Az orvoslásban utóbbi évtizedekben formálódott meg az őssejtről szóló ismeret, tapasztalat. Az őssejt lényege, hogy abból még minden lehet, a sejt differenciálódás még nem indult el. Tehát benne van még a koordináta tengely is meg a koordináták is. És kifejlődhet, differenciálódhat belőle mindenféle koordináta rendszer, mindenféle forgó, rezgő, táguló koordináta tengelyek és hozzájuk igazodó, kapcsolódó, velük értelmezhető koordináták.
A történelmi alkotmány azért érdekes, mert ugyan letűnt korok konkrétumaihoz kötődően, de az őssejt teljességét idézik fel. Az őssejt teljességének igénye kellene legyen a hosszú távú társadalompolitika, és különösen az alkotmányos társadalompolitika központi pillére, törekvése (DE ILYEN SEHOL NINCS egyelőre komoly szándékkal, kitapinthatóan). Divat a XX század borzalmait, a XX. századi fejetlenségben elterjedten használt embertelen eszközöket mindig a kijelölni kívánt politikai ellenségnek felróni. Például a 19-es gyilkos politikai népbiztos filozófust emlegetni mint a kommunista romlottság értelmiségi netovábbját. Kétségtelen, hogy borzalom amit tett, és hogy aki magát becsüli, az azt mondja, ő ilyet soha, semmilyen körülmények közt nem tenne. De Lukács Györgynek volt egy próbálkozása a társadalom ontológiájának kifejtésére. Nem sikerült neki. Úgy sikerült ahogy.
Miféle ontológiája van ma annak, hogy a bankrendszerrel szembeni elvárást nem tudja a rendszerváltás 20 évének egyik kormánya sem megfogalmazni? Hogy a 2011-es alaptörvényi és sarkalatos törvényi próbálkozásokban nem szerepel a pénz és pénzrendszer definíciója? A KRESZT-t nap mint nap kérik számon az emberek. A rendszerelmélet immár száz éves, elvezetett a szabályozástechnika diadalához, a számítástechnikát alapozta meg. És nem tudjuk, hogy mi a pénzrendszer? Bolondítják a fiatal gazdákat meg általában a vidékieket, hogy majd ilyen-olyan pénzügyi segítséget kapnak, és nem fogalmazódott meg az elvárás a bankrendszerrel szemben? Amit ha nem teljesít, akkor elmehet takarító vagy közlekedési vállalatnak
Ipi-apacs átengedték a „bank”, a „Bankrendszer”, a „pénz”, a „pénzrendszer” fogalmak definiálását szépen fogalmazva pitiáner és kegyetlen kalózoknak és arra hivatkoznak a lakossággal szemben, hogy a maffiózók nem engedik meg a pénzhasználat rendbe tételét, hogy a szerződés a felek között számon kérhető legyen, hogy a szerződés tartalma szerinti semmisség sőt kártérítés igény vizsgálható legyen a tudatos megtévesztés, a gazdasági ésszerűségtől és reális tartalomtól való elszakadás (elszakítás) esetén – a bankokkal mint gazdasági szereplőkkel szemben is?
És ha mindez a töketlenkedés az ország össze dőléséhez vezet, akkor arra államadósságot halmoznak fel és a lakossággal próbálják kifizettetni?
Hogy az ember fogalmazzon úgy, amint egy értelmiségihez, higgadtan politizálni próbálóhoz stb-hez illik? De hol itt az értelmiség? Amely nem áruló sem szándékából következően, sem igénytelenségéből, diplomákkal és pozíciókkal kitömött funkcionális analfabétizmusából következően, hanem jóra, értelmesre törekedően él, vállal szerepet? Akár parlamenti képviselő akár nem?
Hogyan lehet állampolgárként az ember másként megszólaló – 20 év után? 38 éves voltam 1990-ben. Várok 20 évet és még 20 évet, és akkor mi van? Ha még itt vagyok, azt látom, hogy aki észnél van és nem morgolódik, az lelépett. Vagy megőrült. Vagy buta. Vagy ahogy egykori tanárom mondta, akinek esze van, az ne gondolkodjon – csakhogy akkor Kádár-korszak volt. Most meg az új évezredben már, a XXI. században való miheztartás, példamutatás kedvéért a Pázmány egyetem adta írásba, hogy az alkotmányosság tudományos vitájától az egyetem finanszírozását félti. És máig nem kért bocsánatot sem tőlem, sem az alkotmány kérdésében aggodalmaskodóktól, útkeresőktől, sem saját diákjaitól és tanáraitól sem az országtól azért, hogy a tudás tisztaságáért egy centit sem volt hajlandó tenni, ellenben a benne bízni próbálókat jól orrba lökte – másik 3-4 egyetemhez hasonlatosan?
Ennyit az alkotmányos lét reményéről. Az ontológiai teljesség megközelíthetőségéről az alkotmányos ideákban. Az őssejt funkcionális potenciáljának reményt keltő analógiájáról. Ahol a bankok kiröhöghetik a kormányt, az országot, az emberek élni akarását az agrárfinanszírozást megtagadva a családi gazdaságtól, őstermelőtől, a falusi embertől, mindenkitől aki élni akar munkából és nem akar „bármiáron” nagytőkéssé válni sem pedig tülekedni korrupt bankok ablakainál a korrupt bankrendszerben (mert amely bankrendszer nem a társadalom gazdasági önszervezési eszköze, az vagy korrumpálódott társadalom ellenes erőkkel, vagy nem bank).
MOST nincsen Magyarországon bankrendszer, amely képes lenne ellátni a társadalmat banki funkciókkal, és a kormány 4 évéből kettőt már beáldozott úgy, hogy láthatóan csak a csúnya bankok megadóztatásáig jutott el, de nem a gondolatig, hogy pld mi a különbség bank és bankrendszer között (koordináta tengely és koordináta között), nemhogy nekilátott volna felrajzolni a maga koordináta tengelyeit, és ahhoz kötni a pontokat (mint nem egy mérnök vagy mérnökhallgató az egyetemen, hanem mint egy középiskolástól azt elvárják). --- Az a néhány nyilatkozat, amely mégis jelezhet valami elmozdulást, az egyelőre nem mutat túl a politikai marketing fogáson. Innen kívülről, a hatalom sáncain kívülről tekintve.
Változás ott kezdődik, ha a látszatokkal eljátszadozó kormány nem nagykövetet küld a rómaipápa@vagyok.hu e-mailcím regisztrálójához, hanem a banki működést nem nyújtó banktól, bankrendszertől megvonja a jogosítványokat (lásd bankszövetséget és további a bankrendszert reprezentálni hivatottakat). És felkészül mindenekelőtt ebbéli feladatára, és nem egyenruhás bűnözés operettet játszik világ csúfjára (pld a bankrendszer vagy pénzrendszer vagy bank vagy pénz funkciójának, definíciójának megértése helyett). Félreértés ne essék ennek az operettnek a kulisszái mögül a JOBBIK sem lépett ki holmi alkotmányos és pénzügyi koordináta tengelyek és pontok megkülönböztetése munkacsoport szervezésével, hogy legalább ő lógjon ki a sorból.
Mit lehet tenni a rendszerváltás proletár- és liberál-diktatúra kompatibilis hihetetlen amatörizmusa ellen –pénzügyi, bankrendszeri és sok további téren?
üdvözlettel
Fáy Árpád
-------------------------------