Vissza a főoldalra 

Vissza a tanulmányok, könyvek oldalra

Tévesztés, felületesség vagy a monopolstruktúra álcázó védelme

- a tudományban? -

Henry George és Ramsey elméleteinek P.A.Samuelson általi össze csúsztatása kapcsán.

Délibábok tévesztenek meg, hamis paravánok közt csetlünk-botlunk fogalmainkkal. Korten a legnagyobb környezet szennyezők által szponzorált környezetvédelmi tankönyveket, videókat említi,[1] amelyek mindennel körültekintően foglalkoznak, kivéve a saját tevékenységüket közvetlenül érintő ügyeket, amelyek véletlenül kimaradtak az általuk finanszírozott tananyagból (ha éppen nem hamis színben vannak tálalva). Korten félig viccelődve megemlíti, hogy saját munkáját is egy alapítványnak köszönheti, és a továbbiakban nem foglalkozik azzal az alapítvánnyal. De a közgazdaság elméletben is ez a helyzet.

A magyar egyetemeken oktatott közgazdaság elmélettörténeti könyvek szerzője, Dr Mátyás Antal mindent elmond a polgári közgazdaságról, már vagy négy évtizede, és ezért minden elismerés megilleti. A rendszerváltás során Magyarország mindenképpen kitűnt abban a szomszédos országok közül, hogy évtizedekkel korábban végzett átlag közgazdászai is vizsgáztak polgári közgazdaság elmélet történetből. De ugyanez a szerző módszeresen nem hajlandó kifejteni, hogy A. Smith nem a korlátlan önzés apostola volt, és hogy ellene volt a korrupt politikának.

Ez a már sajnálatos tény is benne van abban, hogy rendszerváltás során mintha vakfolt ült volna évekig a közgazdászok szemléletén az, amikor nem tudtak különbséget tenni a vállalkozói önérdek és politikai hatalom által érvényesíteni hivatott közérdek között. Mert már Adam Smith is megmondta .... Holott nem mondta. Holott pont az ellenkezőjét mondta, Holott kiemelte, hogy a láthatatlan kéz szerűen érvényesülő piac csak a közérdekért korrupció mentesen elkötelezett politika gondoskodása mellett érvényesülhet, hozhatja a közjó gyarapodását. Ez volt, és még egy ideig ez van Magyarországon.

Azonban a világ túlsó felén hasonló szemléletbeli "gondok" vannak. A nagy Samuelson, akinek könyvét világszerte használják az egyetemek, elismerően szól Henry George-ról (magyarul KJK 1987. évi kiadás II. kötet 853-856. oldalak), aki a múlt század végén USA-ban monopol járadék adót akart kivetni az ipari és városi területekre is. Ez a terület-érték-adó megkerülhetetlen lett volna (mint merev kínálatú termelési tényező esetében), és tovább nem hárítható, tehát fékezte volna a földspekulációt és mérsékelte volna a fogyasztási és forgalmi adókat.

Merev kínálatú termelési tényezőkre vonatkozó ábra

A kereslet-kínálati mozgásokat ábrázoló rajzon a kínálati görbe merev függőleges vonal, mert a kereslet függvényében nem változik a föld mennyisége. A föld (terület) árának alakulását tehát csakis a kereslet változása szabhatja meg: milyen a termelhető jószág kereslete? Milyen a búza, a zöldség konjunktúrája, a városi vagy iparterület keresettsége. Ha ez így van, akkor viszont az adókivetés terhe nem érvényesíthető a föld kínálati árának módosításával. Sőt.

A terület tulajdonlásából eredő járadék jövedelem megadóztatása még csökkentheti is a föld árát azon közvetett módon, hogy fékezi a spekulációs földtartást (és az elméletben itt nincs különbség városi, ipari vagy mezőgazdasági terület között), mert ennek adóköltséget támaszt.

Továbbá ha a földjáradék megadóztatása nem az adóbevételek növelését irányozza, hanem az adóterhelés átrendezését, akkor csökkennek a jövedelmi és fogyasztási adók, aminek következtében pedig csökkennek az árak, csökken a vállalkozások rentabilitási küszöbe, növekszik a kereslet a munkaerő után, csökken a munkanélküliség, növekszik a termelés.

Könyvének következő oldalán azonban Samuelson ezzel a törekvéssel vonja egy kalap alá a Ramsey féle modern adót, amely a merev kínálatú termelési tényezők helyett a merev keresletű fogyasztási javakat terheli, mert azt a fogyasztó ugyanúgy nem tudja kikerülni (kenyér, telefon előfizetési díj stb - és részben efféle elvet sejtek a nagy bevásárló központok hatékonysága mögött is, de az egy még újabb témakör).

Merev keresletű fogyasztási javakra vonatkozó ábra

Bár Henry George a fogyasztókat akarta kímélni a fogyasztási és forgalmi adók csökkentésével, és a monopol szerepű termelési tényezők monopoljövedelmét javasolta terhelni a közkiadások forrásaként, ami a fogyasztóra nem hárítható át, ez a különbség Samuelsont nem zavarja.

Ha hangsúlyozni akarom e fogalmi "felületesség", össze-csúsztatás jelentőségét, akkor azt kell mondjam, hogy Samuelson e helyt hanyag tollvonással zavarja össze a közgazdaság elméletben a fehéret a feketével. Hány egyetemista fogja kibogozni ezt a kabát-ügyet? Egy Nobel-díjas összekeverte a gyilkost és az áldozatot, a szabadságot és a rabszolgaságot. Apró ügy, és a tankönyvekkel szívjuk magunkba.  "... eszmélnél, de eszme csak az övé jut eszedbe, néznél, de csak azt látod, mit ő eléd varázsolt ...." (Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról, 1950)

A merev keresletű javak eladóinak monopolhelyzetét csökkentő trösztellenes gazdaságpolitika nem oldja meg önmagában a problémát. Tekintsük pl a benzin adóztatását Magyarországon. Az állam által adóztatott, erősen merev keresletű üzemanyagok esetén a fogyasztók legfeljebb attól vannak megkímélve, hogy az adó mellé az üzemanyag kereskedő is monopol jövedelmet érjen el. Azonban nem változik az a probléma, hogy magának az adónak a beszedése monopol járadék jelleggel terheli a fogyasztókat - a megkerülhetetlen természetes monopóliumok járadékán felül.

Három kiegészítést teszek utólagosan a fenti gondolatmenthez:

Egyrészt abban az esetben, ha a vállalkozás a saját tulajdonú területén termel, akkor természetesen az adórendszer fentiek szerinti átalakítása (terület-érték-adó) az ő adózási helyzetében kevésbé hozna szembeszökő változást, mint azokéban, akik bérelt területen dolgoznak.

Másrészt hangsúlyozni szeretném, hogy Henry George sem csak és közvetlenül a területet értette "föld" alatt, hanem sok esetben általában a környezeti javakat, illetve néhol ennél is tágabban a monopóliumokról beszélt ő maga is.

A monopol helyzetből adódó monopol járadék szerű jövedelmek jelentősége napjainkra nem csökkent, hanem ha lehet tovább növekedett. A meg nem szüntethető, természetes monopóliumok gazdaság szabályozási kezelése megoldatlan. Ráadásul rengeteg mesterséges monopóliumot hoznak létre azt egyre bonyolultabb társadalom szabályozási törvénykezéssel, gyakorlattal, amelyet a "piaci" elv érvényesülése csak bizonyos esetekben fékez. Napjaink globális válságát pedig már egyértelműen a pénzrendszerbe épült monopol helyzeteknek köszönhetjük - amelyet a korábbi monopóliumoknál nehezebb néven nevezni vagy alternatívát kínálva helyteleníteni.

Henry George életműve abban áll, hogy az adózás területén keresett olyan gyakorlatilag használható megoldást, amelynek gazdaságpolitikai, stratégiai hatása illeszkedik az alapvető társadalom erkölcsi ideákhoz és kedvező a gazdasági életre is.

Arra lenne tehát szükségünk, hogy egy átlagos egyetemi hallgató Samuelson vagy más szerzők könyveiből tanulva induló képet kapjon olyan alapvető kérdésekben, mint a merev kínálatú termelési tényezők monopoljáradékát terhelő adóztatás, illetve a lakosság vásárlási potenciálját radikálisan vissza szorító, a merev keresletű fogyasztási javakat adóztató eljárás közti elvi különbség. De nem ez a helyzet! Szinte a spanyolviaszt is nemzedékről nemzedékre kell feltalálnia a monopolgazdaság gyötrelmei alól kiútról álmodozóknak. A legnépszerűbb, illetve legszélesebb körben elénk varázsolt irodalomból nem tájékozódhatunk.

Harmadrészt ha azt kérdezem, hogy miért baj, ha a fogyasztási adókat veti ki az állam, és nem a monopol járadékokat veszi célba, akkor a válasznak csak az egyik fele az, hogy mert ezzel kevésbé térülnek el a piaci kapcsolatok a gazdasági racionalitástól - hiszen csökkennek a termék árak, nő a kereslet, csökken a munkanélküliség, stb.

A válasz másik felében arra is ki lehet térni, hogy a monopoljáradék nem a gazdasági teljesítményből adódó jövedelem, hanem a monopol pozícióból eredő bevétel. Ha ezt a bevételt a monopol pozíció további megerősítésére, sőt kiterjesztésére fordítják, akkor az a társadalomnak nagy bajt jelent, mert az egyúttal a kereslet-kínálati mozgások további vissza szorítását is jelenti - azoknak a pénzén, akiket a piacról kiszorítanak. Ez a folyamat a végtelenségig nem folytatható. Tehát csökken a társadalom gazdasági ereje.

Ha ezt a bevételt luxus cikkekre költik, akkor az egy szűk körben foglalkoztatást jelent a luxus cikkek, szolgáltatások szállítóinak, de társadalmi méretekben ez a kör csak töredéke lehet annak, mint amely a valódi piaci viszonyok között találhatna boldogulást. Tehát csökken a társadalom gazdasági ereje a monopoljáradék révén.

Az állami közkiadások nem spórolhatók meg teljes mértékben. Ha a közkiadásokat a kikerülhetetlen "természetes" monopóliumok járadékainak legalább részleges elvonására építjük (amely járadék léte ugyan deformálja a gazdasági kapcsolatokat egy képzeletbeli abszolút állapothoz képest, de kikerülhetetlenül), akkor az elhagyott jövedelmi és forgalmi adókkal megtakarítunk egy másik gazdaság deformáló jövedelem elvonást (amely ezek szerint viszont kikerülhető volna). Tehát az adófizetés terhének átrendezésével növekedhetne a társadalom gazdasági ereje.

Monopoljáradék elvonási illetve forgalmi és jövedelmi adók különbségéről szóló ábra

Vissza az oldal tetejére