... a nemzet államalkotó akarata is, amire az alkotmány definíciója támaszkodik, közös tőről származik az egyesülési joggal. Mondhatjuk, hogy mindkettő a szuverén emberek közösségalkotó készségére, jogára, még általánosabban önszervező képességére sőt „elrendeltetettségére” épül.
From:
Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com]
Sent: Wednesday, June 22, 2011 12:03 PM
Subject: A listát áttekintve
megjegyzések Magyarország Alaptörvényében nevesített sarkalatos törvényekhez
--<<értelmezéshez megközelítésként –pontosítsatok, ha érdemesnek látjátok -FÁ>>--
--<<Elsőként fontos volna: az alkotmány következő definíciója szerint, hogy „az alkotmány a nemzet államalkotó akarata” – az elsődleges sarkalatos törvénynek a nemzet élő közösségének alkotmányossági alanyi voltáról kellene szólni, és ezzel egy forrást megadnia azon levezetésekhez, melyek döntő kérdése az alkotmányi (tehát ontológiai) szintű megkülönböztetés az alkotmányosság alanya és eszközei között. A nemzet a lelkek politikai közösségére, szolidaritására épül. Az eszközöknek az alanyok létét, ezen belül például közösségi céljait, kultúráját, érzelmi, értelmi és cselekvő létét, felelős szabadságát, erkölcsi és szolidáris hitén alapuló létét kell szolgálnia. A nemzetnek tehát saját akarata, léte van a magyar alkotmányos hagyomány szellemében, és nem más akarat függvénye – ezért nem fér bele máshol talán „szokásos” birodalmi szemléletbe, ahol a birodalmi centrum kartális alkotmánynak nevezett ukáza követését értik a jogkövető magatartáson, és ebben az összefüggésben fel sem merül a nemzet önálló alkotmányos alanyi léte, államalkotó akarata, véleménye, hagyománya, értelmezése. -FÁ>>--
--<<Másodikként – ha az egyház külön sarkalatos törvényt kap, az egyházat mint a lelkek közösségét a régi kifejezéssel élve Istenbe vetett hittel szolgáló intézményt kell definiálja, elfogadja, szemlélje, felfogja. – Alkotmányosan a társadalom számára ez a mentalitás a megváltott, tehát önmagáért felelős, mindenféle hagyományozódott vagy elkövetett bűntől való megszabadulás szándékával a jövője felé forduló, öntevékenységet vállaló egyének és közösségek világát, társadalmát szolgáló, segítő egyházat jelenti, annak alkotmányos jelentőségét. Az egyház támasz voltát az alkotmányos állam számára, és az alkotmányos állam támaszték szerepének vállalását az elhivatottságát le nem vető valódi egyház felé. Ami nem egyesületi játszótéren találkozást jelenti, hanem valahol az alkotmányos társadalom másként pótolhatatlan létkérdését. -FÁ>>--
1. Az állampolgárságról
--<<Az állampolgárt csak mint származtatott fogalmat tudom értelmezni, hiszen elsődlegesen a nemzetnek, mint szuverén személyek politikai közösségének van alkotmánya. Az állampolgárság ehhez képest a nemzet önirányító, önszervező eszközrendszerének, az államnak a visszajelzése, hogy működésében tudomásul veszi az illető, egyébként ontológiailag vele szemben létében elsődleges személy létét. Tehát csak regisztráció az állampolgárság és nem magának a társadalmi létnek az alapja. A regisztráció mindig ellenőrizhető, hogy a valóságnak megfelel-é, szolgálja-e megfelelően az arra jogosult alany létét, és lényegét tekintve nem lehet az emberi személy szabadságának, szuverén létének elvi korlátozója, másodlagos értékként maga mögé utasítója (jogkövetésre utasítási törekvés az alkotmányos elvek alapulvétele helyett stb). -FÁ>>--
2. A címer és a zászló használatáról
3. Az állami kitüntetésekről
--<<Kíváncsi leszek, hogy itt az állam, mint öntelt semmi fog elismerést osztani, vagy az alkotmányos akaratnak engedelmeskedve igyekszik betölteni szerepét. -FÁ>>--
4. A családok védelméről
--<<Sokat tárgyalt kérdés, valami elmozdulás illúziója, talán halvány szándék fogalmazódása érezhető. Ami az egyházat illeti, a keresztény tanítás egy gyermek születésével indított példabeszéd, illusztrált történet a kereszthalál vállalásáig. A legnagyobb nyomorban is anya szül gyermeket. vérben és minden szennyben, életét kockáztatva egy csöppségért. Az anya és gyermeke lelki kapcsolata átível a gyermek minden kockázatán erényén és fogyatékosságán. A lehető legbensőbb lelki kapcsolat. És ez a család későbben is ennek a lelki köteléknek a szolgálatában él. A lelki és anyagi folyamatok legteljesebb, szétszakíthatatlan kuszaságában, de mindig a lelki egymásra utaltság végső kötelékének szolgálatában. Ez a lelki kapcsolat nem illeszthető össze szokványosan a gyermek megölésével születése előtt. Ahogyan a Tajgetoszt sem valljuk követendő hagyománynak, mert ott csak testi épségről dönthettek, lelkiről semmiképpen sem. És mivel a nemzet alkotmányos közössége is elsősorban lelki közösség, amelynek az anyagi eszközökkel való bánásmódot meg kell tudnia oldania, ezért a családi és alkotmányos nemzeti közösség sok tekintetben egymással rokon vonást, életjenséget mutat. Az egyház pedig mindkettőt szolgálja. És ezzel a teljes emberiségre kiterjedő felebaráti szeretet parancsának semmiben sem mond ellent. A család szolgálatából nem következik más családokkal szembeni ellenségesség. A nemzeti közösség szolgálata is jól megfér más nemzetek létének tudomásul vételével, sőt lehetőség szerint támogatásával – ami önellentmondásként sosem vezethet a saját nemzet ellenes fellépéshez akár az elhanyagolás mértékében sem. Amint más családok segítése sem eredményezheti a saját család elhanyagolását. Amint családon belül a házastársak közti kapcsolat a család legfőbb tengelye, és a gyermekek nevelése csak erre támaszkodva lehet egészséges, a jó házastársi kapcsolat teszi leginkább alkalmassá a szülőket gyermekeik nevelésére, úgy a nemzeti szolidaritás, lelki közösség is előfeltétele annak, hogy a nemzetért vagy ezen túl más nemzetért sokat tehessen bárki, bármely kisebb csoport. -FÁ>>--
5. A személyes adatok védelméhez és a közérdekű adatok megismeréséhez való jog érvényesülését ellenőrző független hatóság létrehozásáról --<<Számomra értelmezhetetlen, hogy milyen összefüggésben van értéke a személyes adatok védelmének, ha nem az élő emberi személyiség egyének és közösségeik elsődlegességének, szuverenitásának, alkotmányos kizárólagos alanyiságának alapul vételével – de ha erről van szó, miért nem ezzel kezdődik a sarkalatos törvények sora? -FÁ>>--
6. Az egyházakról --<<Kicsit későn, mintha a bélyeg-gyűjtők egyik szekciójáról lenne szó. -FÁ>>--
7. A pártok működéséről és gazdálkodásáról
--<<Itt vagy ezelőtt kellene az egyesülési jogra sort keríteni, hiszen annak egyik politikailag döntő, de mégiscsak válfaja a politikai párt. Az egyesülési jog forrása pedig a természetes személyek alapvető, ontológiailag végső, illetve pont ellenkezőleg originális, minden más szemponthoz kiinduló pontot jelentő, természetadta szuverenitása (lám valóban van megkerülhetetlen természetjogi tétel, csak a részletekben elvesző utóbbi századokban már a sok sormintától alig áttekinthető káoszban a főszöveg, a természetjog döntő magva elveszni látszik). De a nemzet államalkotó akarata is, amire az alkotmány definíciója támaszkodik, közös tőről származik az egyesülési joggal. Mondhatjuk, hogy mindkettő a szuverén emberek közösségalkotó készségére, jogára, még általánosabban önszervező képességére sőt „elrendeltetettségére” épül. A nemzet kialakulása is ebből ered, sok nemzedéken át. És a gazdaság ontológiája (általánosságban tehát az emberi szervezés ontológiája) sem indítható máshonnan. Enélkül a modern világ káoszában alkotmányos viszonyokat rendezni, de egyáltalán alkotmányos alap dokumentumokat értelmemmel, érvényességgel (az értelmetlenségből eredő semmisség veszélye nélkül) fogalmazni reménytelen. -FÁ>>--
8. A sajtószabadságról, valamint a médiaszolgáltatások, a sajtótermékek és a hírközlési piac felügyeletét ellátó szervre vonatkozó szabályok
--<<Nagy intrikusok nagy jószándékkal akár nagy elhatározásokkal akár jót is tehetnek a sajtószabadság ügyében, de annak alkotmányos alapvetéseire képtelenek anélkül, hogy az sajtószabadság úgymond ontológiai sarokpontját ne kísérelnék megragadni. A sajtószabadságnak sincsen önértéke, hanem az is az emberi szuverenitást szolgálatában vagy éppen az emberi szuverenitás, szabadság módszeres megsértésével kapott döntő fontosságot. És ha vissza tudtuk vezetni az emberi létjoghoz, akkor olyan finanszírozási rendszert is meg kell kísérleni, amely nem nehezíti, hanem eszközként támogatja az emberi szabadság alkotmányos feltételeit. A személyes adatokhoz való jog ennek a kérdéskörnek édes testvére. A sajtószabadság és a személyes adatokhoz való jog együttesen a szuverén személy létjogának, alanyi minőségének megnyilvánulása, elismerése kell legyen az információk kezelésében. Hiszen a sajtószabadság sem csak az olvasni valókkal kapcsolatos, hanem mindenkinek közvetlen egyéni és közösségbeli személyes jogát kell jelentse az információk közlésére is – legyen az vélemény, kétely, tudományos felfedezés vagy csak hangulati megnyilvánulás. De mint ilyen a sajtószabadság védelmének jogcíme nem jelenthet felmentést sem az erkölcs, sem az egyéni vagy nemzeti személyes (élő, egyedi, értelmes, döntésben megnyilvánuló stb) lét elleni ténykedésre – főleg nem az állami eszközrendszert kalózként elfoglalók, a nemzettől visszajelzést elutasító hódítók, önkényhatalmat gyakorlók vagy egyszerűen bűnözők részére. És itt, az erkölcsi vagy ha úgy tetszik alkotmányos értékek elsődlegességét említve kell rávilágítani, hogy milyen kényes kérdés az egyházak ügye, hiszen az egyház tulajdonképpen, eredetileg éppen az emberi személyes lét értékeinek legfőbb intézménye. Voltak tévelygései a történelem során, de ennél alacsonyabb szintű elvek mentén nem definiálható az egyház társadalmi szerepe (nem theológiai nyelvezetben, az egyházon belüli öndefinícióként, hanem alkotmányossági szempontból, tehát az egyház értékeit hangsúlyozva, de kívülről értelmezve). -FÁ>>--
9. A választójogról
--<<Miért jó a választójog? Ontológiai, vagy ha úgy tetszik, kicsit távolabbról, antropológiai szintű betájolás nélkül értelmezhetetlen, miért jó, miért önérték a választójog? Tágabb összefüggések megfogalmazatlansága miatt lehet a parlamentben ma is az egyik szavazatégető párt számos képviselője és a legfőbb piromániás. Ő elégette a szavazatokat, mert neki úgy tetszett, hogy ezzel gyújt alá a társadalmi önbecsülésnek, mert neki így tetszett játszani a tűzzel. Miben fontosabb ennél a választójog? Mert itt is a szuverén emberi személy önrendelkezése, önszervezési, közösségalkotó, egyesülési joga nyilvánul meg az államalkotásban. Tehát nem az államtól kaptuk a választójogot, mint a rendszerváltás legnagyobb példányszámú alkotmányjogi tankönyvében is közlik volt alkotmánybíróink (Kukorelli István szerkesztésében), hanem az alkotmányos állam annak köszönheti létét, működését, hogy az alkotmányos értékek, technikák szem előtt tartásával mi ebben az esetben mint szuverenitásunkat, szabadságunkat választásban nyilvánítjuk ki. Aki pedig ezután olyan rendszert működtet a parlamentben, ahol pénzbüntetés terhe mellett csinálnak szavazógépként tőlünk a választóktól elszakított segédmunkásokat, statisztákat úgymond választott képviselőinkből, az a választójogunkat korlátozza hatásában, érvényesülésében. Külön kérdés, hogy miért. Mert ezek a képviselők másra nem alkalmasak, mert a nemzet nem alkalmas tényleges választásra bármi okokból? De az elvi nyilvánvaló állapoton ez nem változtat. A nemzet, ha választási akaratának érvényesülését nem képes feltétlen kontrollálni két választás között is, akkor szuverenitásában, kvázi személyi szabadságában döntően korlátozott. Hogy milyen résztényezők játszanak ebben közre, azt lehet vizsgálni. De a korlátozottságának tényét nem. Ha nem alkotmányosságról van szó, hanem választástechnikai szabályozási szövegről, csak akkor nem kell a fentieket kifejteni, alapvetően hangsúlyozni. Ha komolyan vesszük a sarkalatos törvények ideáját, akkor annak preambulumában ki kell térni a választójognak az emberi lét ontológiai alapvetéséből való leszármaztatására. -FÁ>>--
10. A Magyarországon élő nemzetiségek jogaira vonatkozó részletes szabályok, valamint a helyi és országos önkormányzataik megválasztásának szabályai
--<<A mai elhibázott helyzetet valahogy tisztázni kell. Gondolom a birodalmi és nemzeti lét közti különbségtevéssel, az autonómiák elvi feltétel rendszerével (mit kell egy nemzetiségnek produkálnia ahhoz, hogy autonómiát igényelhessen). Nem csak a Magyarországon fellelhető nem-magyar nemzetiségekről van szó, azoknak államalkotó szerepéről autonómia vagy enyhébb formák lépcsőzetében, amelyeken maguk igénye és teljesítménye szerint oda-vissza lépegethetnek, hanem egy fokkal ez előtt még de minimum ezzel egyazon szinten a más állami fennhatóság alatt élő magyarok alkotmányosság és autonómia igényéről is. Ennek a tervezett alaptörvénynek a címében ugyan ez nincsen benne (a más állami fennhatóság alatt élő magyarok alkotmányosság- és autonómia igénye), de enélkül lássuk be megalázó mind a magyarok mind az itt élő nemzetiségek felé a hazai nemzetiségek jogainak külön sarkalatos törvénybe foglalása, mindjárt két sarkalatos törvényben. -FÁ>>--
11. A honvédelmi kötelezettségről (katonai szolgálat teljesítése, honvédelmi munkakötelezettség, polgári védelmi kötelezettség, gazdasági és anyagi szolgáltatási kötelezettség szabályai)
--<<Gondolom, hogy itt az egyik kulcs-hivatkozás az lesz, hogy lovat lopni tilos. A lopás az, ha valaki a másik beleegyezése nélkül elveszi a dolgait, pl a lovát. Ha azonban háborúba megy a lovasító, védeni az országot (katonai vagy más katasztrófát elhárítandó), akkor ő nem lótolvaj, a ló el sem vehető tőle – egészen addig, amíg a harc (a katasztrófa elhárítása) véget nem ér, mert ha a béke beálltával nem adná vissza a lovat, az addigi hősből sima lótolvaj válna egy szempillantás alatt (aki nemcsak tolvajjá, hanem ráadásul még a honvédelemre való hivatkozással is visszaélővé válna). A másik fontos témakör, hogy aki honvédő harcban vagy katasztrófa elhárításban vesz részt, az bizonyos szolidaritásáról tesz tanubizonyságot, aminek a tisztessége tőle nem vehető el (és előbb illeti meg a társadalom utólagos köszönete, nyugdíja pl, mint az olimpikonokat – habár az olimpikon is tekinthető imitált kiállásnak a nemzetért, de egy lapon az élet kockáztatásával mégsem említhető), ugyanakkor a honvédelmi vagy más katasztrófa elhárítási szerepvállalás elvárható is bizonyos esetekben, tehát aki ezt elutasítja (visszaveszi a lovat a harcok vége előtt vagy mást küld maga helyett, illetve feláldoz, veszélyeztet mást a helytállás helyett), az viszont a későbbiekben ne élvezhessen a helytállókkal egyenlő megbecsülést, elbánást a társadalomban – legyen szó akár biztosítási elszámolásról vagy egyéb mérlegelésről. -FÁ>>--
12. Az országgyűlési képviselők választásáról
13. A Magyarországon élő nemzetiségek Országgyűlés munkájában történő részvételéről
--<<Ha valódi választói közösségekről van szó, akkor ez az autonómia kérdésének egy vetülete, enyhébb változata, ha viszont nem valódi közösségek, akkor nem tudom őket hova tenni (a politikai manipuláció vadászterületévé válhatnak). -FÁ>>--
14. Az országgyűlési képviselők jogállásáról és javadalmazásáról
15. Az Országgyűlés rendszeres ülésezését biztosító rendelkezések
16. Az országgyűlési bizottságok vizsgálati tevékenységéről, a bizottságok előtti megjelenési kötelezettségről
17. A köztársasági elnök jogállásáról és javadalmazásáról
18. Önálló szabályozó szervek létrehozása, feladatkörük, működésük szabályai
--<<Ez igen fontos kérdés. Lényegében az ezer évvel ezelőtti királyi hatalomról való gondolkodásból kinövő szentkorona eszme megfelelő előkép, kiinduló alap, szempont lehet hozzá. A szentkorona a szakrális király jogutódja. Mindenki, aki ma önálló szabályozó szervet felelősen irányít (tehát nem utasítás szerint, hanem döntési jogkörrel), annak az alkotmányosság szerinti elszámoltathatóságához jó minta, előkép a hajdani uralkodók országgyűlési beszámoltathatósága. Sőt. Mondhatjuk, hogy ne lehessen úgy személyi önálló döntési jogkört elnyerni, hogy annak alkotmányos elvek szerint választott-delegált kontroll testülete ne lenne. Legyen szó nemzeti banki elnökről, számvevőszékről vagy alkotmánybíróságról. Tehát ha döntési jogkörrel egy testületet bíznak meg (és nem egyetlen személyt), akkor is kell az alkotmányos elveken kialakított kontroll testület. Ilyen módon lehet ombudsmanokat, számvevőszéki és egyéb önálló szervezeteket létrehozni a szakmai köntösbe bújtatott, rejtett bürokráciával visszaélő önkényt korlátozni, mérsékelni. -FÁ>>--
19. Az Alkotmánybíróság hatáskörének, szervezetének és működésének szabályairól
--<<Nem pótolhatja az alkotmányosság őreként a felsőházat vagy koronatanácsot az alkotmánybíróság (mert a felsőház és koronatanács az alkotmányosság érvényesülését a legteljesebb mértékben vizsgálhatja, míg az alkotmánybíróság sokkal szűkebben a törvényeknek az írott alaptörvény iránti megfelelőségét vizsgálja ha jól tudom még mindig meg a jövőben is). Az alkotmánybíróságot mint az alkotmányosság legfelsőbb bevált és lehetséges maximális modern intézményét beállítani tehát sima szélhámosság, hatalmi visszaélés, amint azt az elmúlt 20 év is fényesen és tragikusan bizonyította. Meg kell tehát változtatni, pontosítani a nevét, hogy egyértelmű legyen, az eleve korlátozott hatóköre sőt sok tekintetben szándékolt illetéktelensége az alkotmányosság egészét és lényegi sarokpontjait tekintve. -FÁ>>--
20. A bíróságok szervezete és igazgatása, a bírák jogállása, javadalmazása
21. Az ügyészség szervezete és működése, valamint az ügyészek jogállása, javadalmazása
22. A helyi önkormányzatokról
--<<Az önkormányzati szabályozásban a lépcsőzetesség elve igen fontos lenne, mint az autonómia elvek egy kiváltkép fontos érvényesülése. A lélekszámtól függő szabályozási besorolások csak ajánlás erejűek szabad legyenek. Ha egy ezerfős falu valami kivétel folyamán városi erényeket produkál például egyetemi intézmény vagy környékbeli falusiakat foglalkoztató üzem és annak adóbevétele okán, akkor kiléphessen a kisfalu kategóriából és feljebb léphessen. Valamint ha egy település bár magas a lakossági száma, de minimális önkormányzati funkciók teljesítésére képtelen, akkor csak kerülhessen 500 lakosú kisfalvak szintjére, és ne legyen rászorítva pl építési meg egyéb ügyosztályok működtetésére, amikor arra folyamatosan képtelennek bizonyult. -FÁ>>--
23. A helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról
24. A nemzeti vagyon megőrzése, védelme és a nemzeti vagyonnal való felelős gazdálkodás követelményei, az állam kizárólagos tulajdona és kizárólagos gazdasági tevékenységek köre, valamint a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyon elidegenítésének korlátai és feltételei
--<<A vagyon és tulajdon fogalmát pontosítani kellene. Alaptörvényi és még sarkalatos törvényi szinten legalább utalni kellene, hogy a természeti és társadalmi-közösségi erőforrások tulajdona a magyar alkotmányossági hagyomány fogalmi eszközeivel a szentkorona tulajdonának nevezhetők, és más csak birtokolhatja, legyen szó magánszemélyről közvetlenül vagy bármilyen jogi személyről. A jogi személy állam tehát a maga jogán nem tulajdonolhat (és mint a maga tulajdonát nem privatizálhatja a hivatalnokok tetszése szerint bárkinek az állami vagyont). A jogi személy állam a nemzeti közösség tulajdonának kezelője lehet, megfelelő beszámoltatással. Ami másként történik, pld privatizáció, az tulajdonképpen semmis. Egészen alapvető kérdésről van szó. -FÁ>>--
25. A Magyar Nemzeti Bank szervezetének és működésének részletes szabályai
--<<Itt is mint pld a sajtószabadság esetében, akkor van értelme sarkalatos törvényekben gondolkodni érdemben (tehát nem csupán álca az alaptörvény és a sarkalatos törvények rendszere a valóságos alkotmányos törekvés helyett, hanem valóságos törekvés a tényleges alkotmányosság felé), ha leásunk az ontológiai alapokig. Mi a pénz, a pénzrendszer, és mire való, ki rendelkezhet afelett, milyen célokkal és milyen felelősséggel, elszámolási kötelességgel? Akkor viszont a pénz nem egy embertől független entitás, hanem egy eszközrendszer, amelynek a funkciója nem függetlenedhet az alkotmányosságtól a semmisség beállta nélkül. Akkor lehet valóságosan, érdemileg, bíróság és társadalom által nyereségességében és veszteségességében egyaránt elismerendő közgazdasági tartalmú a pénzrendszer és pénzhasználat -FÁ>>--
26. A pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletét ellátó szervre vonatkozó szabályok
27. Az Állami Számvevőszék szervezetének és működésének részletes szabályai
28. A közteherviselés és a nyugdíjrendszer alapvető szabályai
29. A Költségvetési Tanács működésének részletes szabályai
30. A Magyar Honvédség szervezetére, feladataira, irányítására és vezetésére, működésére vonatkozó részletes szabályok
31. A rendőrség és a nemzetbiztonsági szolgálatok szervezetére, működéséről, a titkosszolgálati eszközök és módszerek alkalmazásáról, valamint a nemzetbiztonsági tevékenységgel összefüggő szabályokról
32. A különleges jogrendben alkalmazandó részletes szabályok (szükségállapot idején a köztársasági elnök által rendeleti úton bevezethető intézkedések, a Kormány által megelőző védelmi helyzetben, veszélyhelyzet esetén bevezethető rendkívüli intézkedések, váratlan támadás)
--<<Nagyon hiányzik egy sarkalatos törvény szándéka arról, amit a székelyeknél az elmúlt években az „aszimmetrikus autonómia” hangzatos elnevezéssel illettek. Elsőre meglepő a definíció, hogy mindenkinek, minden közösségnek annyi autonómiát, amennyire igényt tart. De ha ehhez hozzáadjuk, hogy itt az autonómia tényleges működtetésének nemcsak igényléséről, hanem működtetésének vállalásáról is van szó, akkor ez egy evidens, magától értetődő tétel az alkotmányosság talaján. Ha tehát túligénylik magukat, akkor vissza is lehet lépni. Pont úgy, mint egy vállalat esetében, amely kft-ből rt-vé válhat, de vissza is egyszerűsödhet. Vagy mint ahogyan lehet személyautó jogsit szerezni, meg próbálkozni a nyerges vontató jogosítványával is. Vagy mint ahogyan az orvosok sorban tehetik le a szakvizsgákat, de ha megállnak, akkor idő után abba kell hagyni a praxisukat is. Az emberi élet kikerülhetetlenül ilyen lépcsőzetes szabályrendszerben oda-vissza lépegetéssel telik. Az iskolás csökkent jogosítványokkal rendelkezik a helyzetének, életkorának természetével összhangban, majd teljes erővel, a legteljesebb jogosultságokkal élheti felnőtt életét, viszont képességei csökkenésével a nyugdíjkorhatáron túl vagy azt megelőzően felhagy számos olyan kihívásnak való megfeleléssel, ami korábban nem okozott gondot neki (60 évesek nem tudnak első osztályú focisták lenni). Az államélet szabályozásában ez a lépcsőzetesség elv sok területen érvényesül, mint józan eljárás, de elvként önállóan az alkotmányossági tételek között nincsen megnevezve – tudtommal. Meg kellene fogalmazni. Régen ha valaki sok gyereket nevelve sok földön gazdálkodott, megöregedvén ha gyermekei máshová költöztek, nem bérbe adta a földet, hanem vissza jutatta a faluközösségnek, hogy azon egy másik nagycsaládos gazdálkodhasson. A magántulajdon a természeti erőforrásokkal való gazdálkodásban nem jó megoldás. A magántulajdon merev szemlélete még sok más területen sem üdvözítő. A szoksájogi megoldások, mégha nem is ezerévesek, de nem szakadnak el az alkotmányosságtól, iletve ha az alkotmányos szemlélet talaján alakulnak ki akár a jövőben, sokszor olyan megoldásokhoz vezetnek, amelyeket alkotmányossági erővel támogatott mintaként (mintakeresésként) kellene kezelni, nem pedig a kodifikált szabályozási módszerek elsőbbségét hangoztatva kiszelektálni, eleve ellehetetleníteni. Hogy erre milyen valós, nagyobb veszélyek nélkül is követhető lehetőségek vannak, arra több energiát kellene fordítani – társadalom egészét tekintve – és ez a mostani időszak kiváló alkalmat nyújt az elgondolkodásra. -FÁ>>--
Budapest, 2011. június 15.