Összefoglalva - ha jól értem, a demokratikus intézményekben ajánlja hogy bízzunk a köztársasági elnök és ne a személyes kiállásában. Jó, tehát őrá ne számítsunk, nem egy Dugonits Titusz alkat.
Na de az alkotmány és az alaptörvény fogalmának elválasztása egy markánsan intézményi megoldás lenne. De ezt már korábban is elutasította. Most is úgy tesz, mintha ilyen lehetőség nem volna.
Tehát ha az ő személyes felelősségéről van szó, akkor válasszuk inkább az intézményekbe vetett bizalmat (bízzunk azokban, nem az államfőben mint rendkívüli helyzet kezelésére képes személyben, tőle ne várjuk az alkotmányos csődig romlott válság kezelését).
Ha viszont az alaptörvény és az alkotmány megkülönböztetéséről van szó, mint a jelen válságból távlatosan kivezető megoldásról, akkor ne bízzunk az intézményekben, hanem inkább bízzuk a dolgokat a megvesztegethető, csalással választott parlamentre és kormányára, akik erkölcstelenek ugyan, de az államelnök nem kívánja velük össze akasztani a kocsirudat.
Azt hiszem pontos a megfejtése Sólyom László nyilatkozatának és egész politikai felfogásának.
A rendszerváltást pedig azért ne bántsuk, mert nyakig volt benne egyrészt, másrészt mert el nem tudja képzelni, hogy mit lehetne tenni az elcseszett intézményesített megoldásokkal, például a rossz privatizációval, a társadalom nagy részének intézményesített zsákbanfuttatásával stb-stb.
Már csak szivart kellene kezébe vegyen a golyóstoll helyett a képen, és teljesen kerek lenne a világ. Ha vidám-vagány szerencsejátékosnak vallaná magát, kevésbé tudnám megszólni.
-----Original Message-----
From: Fáy Árpád [mailto:fay@tvnetwork.hu]
Sent: Sunday, May 20, 2007 1:21 AM
To: alkotmany@ngo.hu
Subject: A tiszta fogalmazás ön- és közveszélyes, vagy az égvilágon
semmi meggondoltság nincsen Sólyom nyilatkozata mögött?
A tiszta fogalmazás ön- és közveszélyes, vagy az égvilágon
semmi meggondoltság nincsen Sólyom nyilatkozata mögött?
Szabad vagy sem megszólalni - és hogyan?
Nem tudom, nem ismerem az illemet, nem tudok eligazodni benne.
De ha az alkotmány ügyét magát tekintem, akkor egyes dolgok nyilvánvalónak tűnnek.
És ezt a nyilvánvalóságot igyekszik valaki magas helyről "megvezetni", manipulálni.
Sólyom László nevű, jelenleg formálisan az úgynevezett köztársasági elnöki tisztség betöltése címén fizetést élvező, a kádári diktatúrában szocializálódott egyén egész oldalas riportjában az erkölcs kategóriájába utalja a csalással szerzett kormányzati hatalom elleni fellépés ügyét (Magyar Nemzet, 2007 május 12-én, 5-ik oldal).
Tehát ami az úgynevezett alaptörvényben is az önkényuralom elleni fellépés kötelezettségéről szól, azt ő a maga részéről vissza utasítja. Mossa kezeit.
A csalás nem törvény ellenes, hanem csak erkölcstelen. Ő pedig csak egy tisztségviselő, aki ezen a próbán nem kívánt megfelelni. Neki nincsenek magasabb álmai. Neki láthatatlan sőt elérhetetlen, értelmezhetetlen az az alkotmány, amely a csalással szerzett hatalmat nem ismeri el. Miért nem nyilatkozik végre a lakásmaffiák mellett is? Ők is csak csalnak, az is csak erkölcstelen - nem?
Arcátlansága az illető egyednek abban csúcsosodik ki, hogy a forradalmi jogtudatot vágja a képünkbe, mint nevetséges alternatívát. Ezzel már-már Göncz Árpád magaslataira lépett a betöltött hivatalával szembe menő önfelmentő nyilatkozat műfajában. A korábbi köztársasági elnöki jogcímen fizetését felvevő másik egyén 2000-ben a felsőházban összesereglett hallgatóságnak azt vágta a fejéhez, hogy "a magyar nemzet fogalma üres fikció" - büntetlenül mindmáig. Lehet, hogy a Sólyom nevű utódja is megússza, hogy államelnökként a csalással szerzett hatalom mellett állt ki?
Lehet olyan olvasata a történeteknek, hogy többre a magyar társadalom nem képes, és tisztségviselői nem kívánnak mártirokká válni, tömegtámogatás nélkül igazság lovagjai lenni? Ők nem akarnak száműződni, sem idő előtt kikopni a történésekből. Azonban minden szakma, hivatás, vállalt funkció, esküvel vállalt tisztség feltételezi a személyes kiállást. Ezen alapszik az emberi társadalom. Itt kezdődik az emberi minőség. A hivatás betöltését lehetővé tevő társadalom bizalmában. Erre a bizalomra az erőszakoskodó rendőr nem kíváncsi. Nem érdekli az erkölcs. Az önkényeskedő rendőr és a szabadkozó elnök ugyanannak a szemléletnek a rabja, ugyanannak az elszabadult struktúrának a fogaskereke, ugyanolyan diktatúra-utó-jelenség. - Ha bízunk abban, hogy csak a múltunk volt diktatúra és most valami más jövő felé botladozunk.
Az a különbség a számítógép-alkatrész és az ember között, hogy egy hajdani tétel szerint a számítógépnél lényegében kizárólag az algoritmus, az alkatrészek rendszerbe illesztési módja dönti el, hogy a gép mire képes. Tehát nem az egyes alkatrészek milyensége a döntő, hanem az a rendszer, amelybe az élettelen csereszabatos alkatrészeket szervezik. És láthatóan sikeres volt a tétel alkalmazása, mert a modern számítógépekhez nyitotta meg az utat. Ezzel szemben az élő emberi társadalomban az egyén mint személy és a közösség mint kvázi személy nem rendezhető tetszőleges rendszerbe. Tehát az emberi társadalom esetében az is döntő, hogy az emberi személyes és közösségi lét erkölcsisége miként valósul meg. Amit a Sólyom nevű egyén ismételget immár egész szakmai életpályáján az erkölcstől elszakított jogállamiságról, az leginkább a bolsevik falanszter világát juttatja eszembe (nem a megzavarodott kaffkai világot, hanem a magabiztos Gulágszervező bolsevikok világát).
Neki ugyanis államelnökként, alkotmányos elkötelezettségű tudósként nem az erkölcs és a számára megnyugtató formalizmus között kellene válogatnia, hanem az erkölcsnek megfelelő formalizmus igényét kellene szolgálnia. Kissé nehezebb volna, de az életet támogatná.
Jelenleg azonban szalámizik: ki tartozik az általa képviselt társadalomba és ki nem? Kivel folytat párbeszédet és kivel nem? Kinek az elnöke és kinek nem? Ki szereti az ő rendszerváltását és ki nem? A lakásmaffiáért és erőszakos rendőrökét nem ő a felelős, ő csak embereket tesz a helyükre, majd azok küzdjenek ha tudnak a jövőben. Az elveszett illúziókért és egyéb lightos-szoftos dolgokért ma ő nem felel. Senki sem felel. Aki nem tud erőt felmutatni, az rá ne számítson.
Egyáltalán: senkinek se legyen kapaszkodója a hatalmi eltévelyedőkkel szemben! Tagadjuk le, hogy erre volna lehetőség. Mert például szétválaszthatnánk az alkotmány és alaptörvény fogalmát!? Igen. De ezt nem ő találta ki. Ez nem trendi (csak megfelelne az élet igényének). De ezt nem olvasta a német silabuszokban. Ez egyszerűen értelmes lenne, érthető és a magyar kultúrának megfelelő. Ez helyére tenné a rendszerváltást, mert korrigálható volna vele a starttól használhatatlan (mert az itteni mai helyzethez képest ELÉGTELEN) mai közjogi struktúra. Ez kapaszkodót adna a reformokhoz. A rendszerváltást átgondolhatóvá tenné a tulajdoni fogalmainkig terjedőleg. Kimászhatnánk a csődből. Újra szervezhetnénk társadalmunkat.
Megkímélnénk még egy-két nemzedék elvesztésétől magunkat. S mi kellene kiindulópontként? Az alkotmány nem egyenlő az alaptörvénnyel (ilyen egyszerű volna). Az alaptörvényt testület hozza szavazással, az alkotmányhoz pedig hozzá tartozna az erkölcsiséghez való ragaszkodás is. Tehát nevén volna nevezhető az erkölcstelen alaptörvény meg az alaptörvény erkölcstelen tisztségviselői. A mai mocskot nem kellene az alkotmányra kenni.
De ez nem ő. Ő erre alkalmatlan, igénytelen a maga személyében.
Régen ami nagyon messze volt, arra olyasmit mondtak, hogy túl az Óperencián, túl Herkules oszlopain, a világ végén, Isten háta megett. Nos az az alkotmány, ami nem azonos kategória az alaptörvénnyel, az láthatatlan Sólyom számára, sőt érthetetlen. Megfelelne a magyar hagyománynak, identitásnak, európaiságunknak, emberi kívánalmainknak, politikai és gazdasági önszervező képességünknek - de valamiért nem fér bele a magas röptű horizontjába az elnökúrnak. Ha már tudós, akkor legalább vállalkozhatna arra, hogy viszonyítsa egymáshoz a saját vagy ha úgy tetszik a sajátjának is vallott hivatalos felfogást és azok felfogását, akik az ő kezdeményezését várták 2006-ban, illetve akiket ő utasított vissza, akiknek hitét és reményét akarja elvenni: az erkölcs nem számonkérhető kategória kijelentésével. De ezt az elméleti betájolást, viszonyítást, áttekintést nem teszi meg. Odabiggyeszti helyette a "forradalmi jogtudat" szemétségét. Ugyanis a magyar jogfejlődés nem a forradalmakra épül, ha a forradalom szó szigorú értelmezését veszem. Szigorúan véve 1848 sem volt forradalom és 1956 sem. A XX. század ránk erőltetett frázisa a "forradalom", amelyet kínjában, jobb híján vállalt fel a nemzeti-társadalmi jobbat akarás, mintegy dacból.... "1956 forradalma" így vált elfogadott kifejezéssé a lyukas zászlóval együtt (ami nem kedvenc emblémája az elnöki tisztség mostani betöltőjének, nem is mutogatja). De ennyit bizonyára tud Sólyom László nevű tisztségviselő is forradalom és alkotmányos jogi kultúra dolgában. Akkor miért rövidít, tömörít, mos össze külön dolgokat az értelmetlenségbe tolva a vitát? Hogy forradalmat várnak el tőle az intézkedését elvárók? Nem, forradalmat nem várt el tőle a kutya sem. Tőle a törvények megbízhatóságát, az alkotmányos védelmet várták volna el a nyilvánvaló csalásokkal szemben. Most, 2006-ban. Mint mozdonyvezetőtől a mozdony vezetését, mint váltóőrtől a váltó őrzését, mint orvostól az elsősegélyt. De ő erre nem vállalkozott. Ez nem volt benne a kádári értelmiségi szocializációban. Mint ahogy alkotmánybíróként is jó néhány marhaságot sikerült produkálnia, és beépítenie a rendszerváltás közjogi rendszerébe. Nem lehet mindenki a jövőbe látó, véletlen is lehetett a sok melléfogás. De miért ragaszkodik hozzájuk? Vagy szándékos merényletet lássunk a forradalommal dobálózó tisztségviselő viselkedésében - aki az állami eszközű önkény, terror elleni fellépésben tétova?
Hogy miért vállalja ezt a szerepet, azt nem tudom, de ezért tekintik őt sokan a mai diktatórikus helyzet egyik ravaszul diktatórikus felfogású figurájának. Nem akar rendet a fejekben, az elméletben, sem az intézményekben. A csaló maradjon a hatalomban, a rosszul összemosott fogalmakat ne válasszuk széjjel, és az államelnök ártatlan legyen (lásd szüzesség és élvezetek, avagy kényelmes felelőtlenség eseteit). És ő erre büszke, mert az értelmet és a megbízhatóságot keveri. Az értelemre hivatkozik, de nem az általános, hanem a valamilyen irányú megbízhatóság gyanúja lengi körül. Mert ha "másnak" akar megbízható lenni, akkor nem igyekszik válaszolni "nekem". Akkor viccelődhet a forradalmi jogtudatnak becézve a megbízható alkotmányosság igényét. Neki egy október 23-i rendőrroham (könnygázzal és lóháton a nagymamák ellen) a demokratikus intézmények próbája. Várjuk ki a végét, hogy a bíróságok leszoknak-e a koncepciózus ítéletekről. Merik-e folytatni, amit elkezdtek? Hogy a közjogi értelmetlenségek is okai lennének a kudarcainknak? Mert ami történt számomra a rendszerváltási társadalmi folyamat kudarca. De ez túl nagy falat, ezt ne feszegessük - olvasható a riportban.
Számomra az értelmében bátrabb volna a megbízhatóbb. Ha valamit nem ért valaki, azt mondja meg. Honnan a fenéből volt az a sok rendszerváltó nagyokos, akik mindig utólag látják be, hogy előre valamit nem tudtak? Lám Für Lajos próbálkozik. Kissé bátortalanul, kissé túlkiabálva önmaga szorongásait, nem engedve a túlzott magabiztosság igényéből, de legalább valamit próbált bevallani a rendszerváltónak titulál kerekasztal-lovagok közül (hogy kérem nem voltunk ügyesek, sem sikeresek mint politikusok). De Sólyom meghagyja másoknak a kritikát. Nem önkritikus finoman szólva. Nem is óvatos. Kivár, majd odavág. Ismert taktika. Taktikának nem is a legrosszabb.
Egy karrieren át kihúzhatja vele. De itt komolyabb dologról van szó az ő karrierjénél. A társadalom önszervező képességéről, az alkotmányos alapokra támaszkodó társadalmi bizalomról van szó. Számára nem tudom, hogy kinek a bizalma a fontos - nem az enyém a jelek szerint. Ezért vált a hatalmi erőszak egy elemévé, aki az odavetett "forradalmi jogtudattal" játszadozik, ha el akarja kerülni az érdemi eszmecserét (gondolom nem a beszédírója azonos Gyurcsány rasszistázó szövegírójával). Tehát feltételezve, hogy ez a forradalmi jogtudat agyalmány valami más forrásból fakad mint a miniszterelnök meglátásai, és a szónoki szerep szerinti azonosság merő véletlen, a korszellemből következik csupán, tekintsük az ő valós személyes véleményének: ő idáig jutott, az alkotmányosság védelmi igény egy csalással fogant, önkényeskedő hatalommal szemben ma nem volna más, mint "felelőtlen forradalmi jogtudatra" támaszkodó álláspont. Ezért nevezik az alkotmánybíróságot sokan az MSZMP KB utódszervének, és ezért ő az egyik strómanja vagy közvetlenebbül is keresztapja Gyurcsányistul együtt a mai állapotnak (mint alkotmánybíróságis csúcsszereplő).
Gondolom olyasmi még kevésbé várható el tőle, hogy az általa nagyban babusgatott alaptörvényről ne ő hangoztassa, hogy az kiváló, hanem hagyja meg ezt a feladatot másoknak.... Az logikai bukfenc, hogy valaki önmagára mint tekintélyre hivatkozik - immár hosszú ideje. Keveri a tisztségét és leegyszerűsítő személyes álláspontját - elejét veendő a vitának. Így látja jónak. És ezért zavaró. Nem nagyon értem, hogy miért tekinti különösen sikeresnek a magyar rendszerváltást, és annak közjogi alapját. Lett volna sokkal jobb megoldás is. Talán még lehet is.
----------------------
Összefoglalva - ha jól értem, a demokratikus intézményekben ajánlja hogy bízzunk a köztársasági elnök és ne a személyes kiállásában. Jó, tehát őrá ne számítsunk, nem egy Dugonits Titusz alkat.
Na de az alkotmány és az alaptörvény fogalmának elválasztása egy markánsan intézményi megoldás lenne. De ezt már korábban is elutasította. Most is úgy tesz, mintha ilyen lehetőség nem volna.
Tehát ha az ő személyes felelősségéről van szó, akkor válasszuk inkább az intézményekbe vetett bizalmat (bízzunk azokban, nem az államfőben mint rendkívüli helyzet kezelésére képes személyben, tőle ne várjuk az alkotmányos csődig romlott válság kezelését).
Ha viszont az alaptörvény és az alkotmány megkülönböztetéséről van szó, mint a jelen válságból távlatosan kivezető megoldásról, akkor ne bízzunk az intézményekben, hanem inkább bízzuk a dolgokat a megvesztegethető, csalással választott parlamentre és kormányára, akik erkölcstelenek ugyan, de az államelnök nem kívánja velük össze akasztani a kocsirudat.
Azt hiszem pontos a megfejtése Sólyom László nyilatkozatának és egész politikai felfogásának.
A rendszerváltást pedig azért ne bántsuk, mert nyakig volt benne egyrészt, másrészt mert el nem tudja képzelni, hogy mit lehetne tenni az elcseszett intézményesített megoldásokkal, például a rossz privatizációval, a társadalom nagy részének intézményesített zsákbanfuttatásával stb-stb.
Már csak szivart kellene kezébe vegyen a golyóstoll helyett a képen, és teljesen kerek lenne a világ. Ha vidám-vagány szerencsejátékosnak vallaná magát, kevésbé tudnám megszólni.
---------------------
Fáy Árpád
ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^
Alkotmányossági Műhely és Fórum Egyesület
a levél nyilvános eszmecsere részére íródott
ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^
.... A társadalmi cselekvés, a társadalmi lét alanya az élő emberi személyiség valamint annak közösségei, ...
... a szervezeti keret pedig csak az eszköze (tulajdona) lehet a személyes létnek (tehát az olyan szervezeti eszköz mint a jogi személy vállalat, állam vagy mint a jogi személy nemzetközi szervezet - mint szervezet – közvetlen alanya nem lehet a társadalmi létnek), ha alkotmányos evidenciák felől szemléljük a társadalmat ....
ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^ˇ^