Tisztelettel köszöntöm a listára meghívott első résztvevőket.

Eredetileg élőszóban tartott előadások és hozzászólások voltak tervben az Alkotmányossági Műhely 20 éve indult gyakorlatának megfelelően. A vírus-járvány miatt azonban változtatni kellett, ezért indult ez a levelező lista. Az élőszavas rendezvényekkel szemben ide menet közben folyamatosan lehet csatlakozni, remélhetőleg gond nélkül eligazodva az archivált szövegekben.

A moderálás kb azokat az elveket próbálja követni, amit egy vitavezető tud tenni. Elkerülve a csak hangulatot keltő, a témakörtől eltérő kötetlen fórummá válást.

Témakörünk címe: „Személy és rendszer” – személy a rendszerben

A 90-es évek végén indultak meg az Alkotmányossági műhely eszmecserék, 2000-től öntevékeny egyesületi keretben. A fő kérdés az alkotmány mibenlétének felvetése volt. A kartális alkotmány és a történelmi alkotmány közti műfaji különbség tűnt lényeginek. Két alkotmány definíció volt ismert. A korszerűnek mondott kartális alkotmányt úgy határozta meg egy egyetemi tankönyv, hogy az állam önkorlátozó vállalása az emberi jogok érvényesítésére. Ettől lényegesen különbözik a történelmi alkotmány azon meghatározása, hogy a nemzet államalkotó akarata. A kartális alkotmány esetén az alany az állam, amely lojális lehet az állampolgárokkal szemben, de erre nincsen biztosíték (lásd XX. század történelmét). A másikban az alany a nemzet, amelynek van államalkotó akarata, amely akarathoz az államnak igazodnia kell (ami nem mindig történik meg, de akkor az állam nem nevezheti magát alkotmányosnak). Utóbbi esetben tehát a nemzet mint élő közösség számon kérheti az államon mint eszközrendszeren, hogy a közösség akaratának megfelelően működik-e.

A magyar alkotmányos hagyományban a nemzetet „szabad akaratú felelős személyek” közösségeként lehet meghatározni.

Tehát az alkotmányos állam jogrendszerének részeként lehet alaptörvényt alkotni a pillanatnyi politikai többség függvényében, amely alaptörvény vagy megfelel az alkotmányos elvárásoknak vagy nem. Azaz akár alkotmány sértő alaptörvényi bekezdések is elképzelhetők, amelyek korrekciójára alkotmányossági (alkotmányozási) program irányulhat.

A magyar nyelvben (távoli hasonlattal) biciklizni nem azt jelenti, hogy biciklit gyártani. Alkotmányozni jogi keretek között nem alkotmányt formálni jelent, hanem alkotmányhoz igazítást. A történelmi alkotmányos elvek tehát a jogrendszeren kívül álló elvek, hagyományozott kifejezésekkel fogalmazva, mint szent korona vagy szent korona tagsága. Közbevetőleg a kis betűvel írás nyugodtan használható, mert Trianonig úgy volt szokásban, szakkifejezéseknek tekintették. Mióta kétséges a tekintetbe vételük, azóta írják nagybetűvel.

A „nemzet mint szabad akaratú felelős személyek közössége” felveti a kérdést, hogy mit értsünk a „személy” fogalma alatt?

Ugyanis a személy fogalmára támaszkodva lehet a ma élő nemzedékek számára megfogalmazni, hogy mi a lényegi mondandója a történelmi alkotmányos hagyományunknak, ezt figyelembe véve lehet nekivágni az alkotmányos jog, közgazdaság, politika alapmodelljeinek. Így kerül kapcsolatba a személy és a rendszer fogalma. Keressük meg tehát az európai filozófiában másfél évezrede használatos személy fogalmának minél egyértelműbb mai meghatározhatóságát úgy, hogy arra akár a társadalmi rendszerek (adórendszer, oktatási rendszer, tulajdon rendszer stb) elemzésében, modellezésében támaszkodni lehessen.

Dr Békési Sándor a Károli Gáspár Református Egyetem tanára
több írásában foglalkozik a személy fogalmával – református teológusok gondolait idézve, áttekintve.

Az ő értelmezésében a kiinduló pontok némileg eltérnek egy általam keresettől. De azt hiszem ezek nem lényegi különbségek, hanem az eltérő célok, a teológiai és filozófiai gondolkodás különbségeiből fakadnak. Ugyanakkor írásait olvasva magam meglepetéssel szembesültem azzal, hogy a széles körben tapasztalható bizonytalanság, sőt a személy fogalmának szándékos kiüresedettségéről (kiüresítési divatjáról, trendjéről) ő nem is vesz tudomást. Neki van személy fogalma (ideája a személyről), amit napjainkban szokatlan élességgel választ el az ember pragmatista pszichológiai önképétől, annak gondolatiságától. Kérem tekintsék át írását (itt alul bemásolva, vagy a megadott internetes címen, ahol jobban olvashatók a betűk).