Vissza a szövegjavaslathoz

Elemzési szempontok a szövegtervezethez:

1) első a tartalmi kérdés: mi az értelmi kuszaság, hogyan lenne jobb a logikai építkezés? – Az alkotmányos gondolatkört nem szabad jelentőségétől megfosztva kezelni (abból csak „lekezelés” sülhetne ki a legpatetikusabb mondatokba ágyazva is). Nézzünk szembe: az alkotmányos gondolatok teljes mélysége miféle átfogó horizontot jelent!

2) hogyan lehet a mondatokat érthetőbben és mégis tömörebben fogalmazni? – Megtartva a lényeget (hogy az alkotmányos fogalmak lényegükből fakadóan alkothatják társadalmi gondolataink vezérfonalát, ha nem zárkózunk el előle), a javaslat nem jelenti a konkrét mondatokhoz való ragaszkodást. A találóbb, tömörebb, a lényeget el nem hanyagolva emelkedettebb, jobb megfogalmazásnak a kezdeményezők is csak örülhetnének.

3) hogyan lehet „jogszabályibb” fogalmazású? – Mert a § jelek önmagukban nem eredményeznek kodifikálásra kialakított szöveget (ha ez valóban külön műfaj; egyébként a §-jelek egy köztisztviselő kérésére kerültek a szövegbe, amelynek az eredeti 50 oldalasról való tömörítésében mindenképpen segítségül szolgáltak). A 4.§, a rendelkező rész kivételével az 1-2-3. és 5-6-7. §-ok azért kerültek megfogalmazásra, mert nem hivatkozható meg egyszerűen, hogy miben is áll az alkotmányos hagyomány! Egy címer esetén elég a címer rajzát mellékelni, egy főváros esetében elég a város nevét megadni – azonban az alkotmányos hagyomány esetében a rajz mellékelése nem járható út, a megnevezés pedig kevés, mert évtizedeken át (mai egyetemi tankönyvekig hatóan!) lényegében tilos volt oktatni fogalmi mibenlétét, a korunkban szokatlan kötöttségét mind a legszélesebb értelemben vett néphez-nemzethez mind a hatalmat gyakorlókhoz, máig nem ismerik szokatlanul igényes logikai építményét, „alkotmányát”. A megemlékező törvényben az alkotmányosság jellege és története főbb vonalai vázolásának célja, hogy valóban a magyar alkotmányos hagyományról emlékezzen meg a törvény.