From: Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com]  Sent: Monday, May 06, 2013 8:21 PM To: 'Dr. Léhmann György' Subject: olvasói megjegyzések, észrevételek, amelyek a keresetlevél olvastán fogalmazódnak meg tágabb helyzetértékelésként

From: Dr. Léhmann György [mailto:lehmann@invitel.hu]  Sent: Monday, May 06, 2013 4:10 PM To: Dr. Léhmann György Subject: forintosítása a devizában nyilvántartott szerződésnek

 A forintosításról úgy, ahogy a bankok, és úgy ahogy én gondolkozom

 A nagy humbug részeként mostanában a devizában nyilvántartott forinthitelnek forintosítás lehetőségéről adnak beszámolást a bankok, így többek között a következő címen http://www.hir24.hu/gazdasag/2012/05/03/keves-devizahitelest-ment-meg-a-forintositas/  az alábbiak is olvashatók: 

A forintra váltási lehetőségről a bankok azoknak küldtek értesítést (április 15-ig) , akiknek még nem mondták fel a devizakölcsön-szerződését, és 2011. szeptember 30-án legalább 78 ezer forintos, 90 napon túli késedelmük volt, ami azóta is folyamatosan fennállt. Az is feltétel, hogy az adós fedezetül szolgáló ingatlana a kölcsön felvételekor nem ért többet 20 millió forintnál és a jelzáloggal terhelt egyik ingatlanra sem lehet bejegyezve végrehajtási jog. Május 15-ig nyilatkozhatnak a banknak a fizetésképtelenségükről, akik forintosítani szeretnék a devizaalapú hitelüket.

Az MNB adatai szerint tavaly szeptemberben több mint 238 ezer devizalapú lakáshitelesnek volt legalább 90 napos fizetési elmaradása, decemberre pedig már 266 ezren voltak. Valószínű, hogy közülük a nagy többség 78 ezer forint feletti összeggel tartozik, de erre nem találtunk külön adatot. És arra sem, hogy vajon közülük hánynak áll fenn ma is a tartozása, s hánynak ért 20 milliónál kevesebbet az ingatlana folyósításkor.

Az MNB pénzügyi stabilitásról szóló jelentésében azt írja, hogy a nem teljesítő deviza-jelzáloghitelek közül a forintra váltható hitelek aránya 20 százalék lehet. Feltételezésük szerint a forintosított hitelek mintegy felénél lehet arra számítani, hogy az adósok fizetni tudják a törlesztőrészleteket.

 Természetesen a nagy ötletben részt vevő MNB sem veszi észre azt, hogy érvénytelen szerződést módosítani nem lehet, és ennek feltehetőleg két oka lehet. Vagy az MNB-ben egy valamirevaló jogász sincs, vagy van, de mindenáron Uganda jogbiztonsága szintje alá kívánják hazánk jogbiztonságát vinni. Mit számít nekik jogszabály, vagy jogelv, ahogy mondani szokták, járják a bolondját.  

Ellenben a Jobbik Magyarországért Párt felkért arra, hogy a forintosításnak törvényes lehetőségei felől gondolkozzak el, és ha van ilyen lehetőség, akkor velük ismertessem.

 Nekem nagy megtiszteltetés ez a felkérés, és az alábbiak szerint ismertetem azt a keresetlevelet, amit az eddigi pereim tapasztalatai alapján és a törvényi rendelkezések messzemenő betartása mellett javaslok megindítani.

Természetesen nehezebb, költségesebb, hosszadalmasabb ez a bírósági eljárás, mint amit kész vagyok minden további nélkül ingyenesen elvállalni, de jogász szemmel ez is hiba nélküli. Csupán a hatalmi befolyásában bízhat a bank a bíróság előtti ebben a perben is.

Egyenlőre csak az ERSTE Bankkal kapcsolatosan javaslom ezt azért, mert ott brutális tisztességtelenség van az egyoldalú szerződésmódosításnál, de némi alaposabb vizsgálat után szerintem 8-10 banknál hasonlóan durva elvi probléma miatt azonos biztonsággal indítható a per.

Szeretnék mindenkit figyelmeztetni a határidőkre, hiszen a szavatossági  jogok érvényesítésével kapcsolatosan ezek kegyetlenek tudnak lenni.

Siófokon 2013. május 6. napján.

Léhmann György

DR. LÉHMANN GYÖRGY  (8600 Siófok Szűcs u. l. - tel. 84/313-176  és 06-20/49-39-85l)  ügyvéd irata  e-mail: lehmann@invitel.hu

==========================================================================

Tisztelt Fővárosi Törvényszék!

Az ide mellékelt kölcsönszerződés szerint peres felek 2008. augusztus 15-én kötöttek közjegyzői okiratba is foglalva 288 hónap futamidővel „magánszemélyek részére lakásvásárlás céljára CHF elszámolással” „KÖLCSÖNSZERZŐDÉS” –t tízennégy millió 900.000.-forint, 121.087CHF-ben meghatározott  kölcsönre vonatkozóan.  

A szerződés megkötését követően évente a bank egyoldalúan minden indokolás nélkül folyamatosan emelte a törlesztő részleteket, úgy, ahogy ahhoz álláspontunk szerint törvényes joga nem volt.

 A szerződésekbe foglaltan az ügyleti kamatláb 4,99 % mértékben lett megállapítva.

 Az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozóan az augusztus 15-i szerződés III.5. pontja a következőképpen rendelkezik: --<<a latin kifejezések bűvkörében itt a „szimmetria I.” fogalmát kellene elővenni, magyar konyhanyelven viszont egyszerűen az „oklista ellopását” kellene szóvá tenni. Mert üzleti szerződésben miért csak a banknak vannak olyan feltételek megnevezve, amelyek őt feljogosíthatják a szerződés módosításának kezdeményezésére (gondolom így volna helyes, a kezdeményezésére és nem egyszerűen a közlésére, diktálására, kierőszakolására). Nézzünk meg egy oklistát, és ha elfeledkezünk a napjainkat jellemző devizahiteles csalásdömpingről állami cinkossággal, akkor arra kell jutnunk, hogy az a bizonyos oklista nem a bankok oklistája, hanem a banknak és az ügyfeleknek a külön-külön oklistái lettek össze keverve. Szét kellene választani, hogy melyik külső, kvázi vis-major ok melyik felet kell feljogosítsa a szerződés egyoldalú módosítására, vagy annak kezdeményezésére. Az egy következő kérdés, hogy az oklista tételeinek egyenként milyen lehet az indoklása. Az adott oklsita tétel miért, milyen elven kellene vezessen a banki vagy éppen az ügyfél érdekében a szerződés módosítására? Ezzel pedig beeveztünk szépen az üzleti szerződések elméletébe, ami botrányosan elhanyagolt, ismeretlen, kiváltképpen a pénzügyi szerződések vagy az üzleti szerződések pénzügyi vonatkozásaiban. Nagy figyelemmel olvasgatom Róna Péter közgazdász leveleit. Egy alkalommal nekem is válaszolt arra a kérdésemre, hogy a kétségtelen lelkiismeretlenség és rossz szándék mellett a magyar pénzügyi kultúra alacsony színvonala nem az egyik magyarázata a devizahitelek botrányának? Természetesen nem az ügyfelek tájékozatlanságát, hanem a banki oldal végzetes tanulatlanságát véltem felfedezni abban a lelkiismeret furdalást nem ébresztő gátlástalan csalás-sorozatban, amivel a gazdasági szerződések értelmességét össztársadalmi szinten veszélyeztetik Magyarországon (lehet másutt is, de itt teremnek a mi tapasztalataink). Mert a bankok árfolyamra és árfolyam résre és kamatcsalásra és egyebekre támaszkodó igyekezetét a piaci kockázat elleni védekezésben a széles körben és régen ismeretes biztosítási konstrukciók helyett, nem tudom másnak tekinteni, mint perverz banki butaságnak, felkészületlenségnek (vagy álruhás, de szintén perverz bankári rablásnak – amitől egyelőre mint magyarázattól tekintsünk el, de ami a lényegen nem sokat változtatna, hogy eredendő butaságból történnek gonosz dolgok, vagy eredendő gonoszságból buta dolgok, vagy az eredendő butaság és gonoszság váltja ki a buta-gonosz következmények káoszát). Marad tehát a bankosok és a banki felügyelet és az állami törvényhozás és kormányzás meg az érdekvédelmek megrendítő tudatlansága, sőt érdektelensége a dolgok áttekinthetőségével szemben. Róna Péter válaszában azt írta, hogy szerinte is lehet ilyen tudatlansági faktora az eseményeknek a banki és államigazgatási oldalon. De amikor ezen tudás-deficit kitárgyalására, kvázi tanfolyam vagy konzultáció sorozat keretében való módszeres áttekintésére tettem javaslatot neki, akkor azt válaszolta, hogy a következő hetei már foglaltak. Nem zavarba akarom hozni őt, hanem jelezni, hogy bár én a bölcsek kövével nem rendelkezem, de legalább bevallom, hogy tudásom hiányos, viszont nagy élvezettel tennék rendet és csodálkoznék rá a valódi banki, pénzügyi tudásra. Mivel pedig zenei hallásom gyatra egykori énektanáraim szerint, fütyülni sem tudok különösen szépen, ezért nem akaródzik beállni a csordás legények közé és bamba (ellazult) arckifejezéssel csak fütyörészni egyre-másra. TEHÁT (és elnézést a körülményes fogalmazásért, de nem megy rövidebben) – meg kellene fogalmazni azon további keresetet is, amelyik az üzleti szerződések elmélete, elvi alapjai felől közelítve ad indokot a banki illetve ügyféli egyoldalú szerződés módosítási oklisták tételeinek megjelölésére, oklistába való felvételére, oklista elemként való érvényesítésére adott esetben. Véleményem szerint csak ezután kerülhet sor olyan kérdés tárgyalására, hogy ha a banki oklistán szerepel egy tétel, egy indok, akkor azt nem csak az ügyfél hátrányára, hanem adott estben előnyére is érvényesíteni kell. De előbb lássuk csak mi szerepelhet és milyen indokok alapján a banki oklistákon kívül az egyelőre nem létező ügyfél oldali oklistákon? Mert az ügyfél oldali oklista, ha van banki oklista a másik oldalon, akkor nem elvi kérdés, hogy van-e oklista az ügyfél oldalon is, hanem az a kérdés, hogy hol van, ha nem találjuk? Ha nem találjuk az ügyfél oldalon, akkor ki lopta el és hova dugta? Hogy került az ügyfél oldali oklista a banki oldalra? Hogyan lehet, hogy az ügyfelek nem is keresték (eddig egyetlen egy bíró, közjegyző, ügyész, ügyvéd ha jól tudom, nem tett feljelentést e „kolosszális” tolvajlás, szélhámosság ellen). Érthetetlen-üres beszéd? Nézzünk egy vidámságba csapó példát:

Unicredit Lakossági üzletszabályzat 2009 július 6.

A banki (adós számára kedvezőtlen) és

ügyfél (bank számára kedvezőtlen)

oldali oklisták elválasztási vázlata a következőből kiindulva:

A Bank általi, egyoldalúan történő, az Adós számára kedvezőtlen kamat-, díj- vagy költségmódosítás okai, a 2009. augusztus 1. előtt jelzáloglevéllel nem finanszírozott kölcsönügyletek esetében

A banki és ügyfél oldali egyoldalú szerződés módosítási oklisták kétpólus rendszeréhez, táblázatához megjegyzésként hozzá kell fűzni, hogy ontológiailag a banki szektornak, a banki tevékenységnek önértéke nincsen.

Ontológiailag az ügyfélnek van önértéke, eredendő társadalmi alanyisága. A banki szektornak társadalmi alanyisága nincsen. A bankrendszer, a banki szolgáltatások nyújtására hivatkozva létezhet.

A banki szolgáltatásoknak mint eszközöknek az ügyfelek igényei adnak értelmet. Az ügyfelek eredendő érdekei ellenében nem lehetséges a banki szolgáltatások funkció azonos működése.

Ugyanakkor másodlagosan, mint eszközrendszernek a közérdek ad fontosságot a banki szolgáltatásoknak és azok működtetőinek a bankoknak.

Ontológiailag tehát

1.      elsőrendű a társadalmi alany, azaz az ügyfelek léte,

2.      másodlagos a banki szolgáltatások léte, amire eszközként közvetlenül van szüksége az ügyfeleknek, a társadalmi alanyoknak,

3.      és mint a társadalmi alanyoknak eszközként fontos szolgáltatások üzemeltetőinek van harmadrangú léte a bankoknak.

A bankok léte nagyban hasonlítható az egyéb közszolgáltatók, az állami vagy egyéb tulajdonú szemételhordó vagy csatornázási művekhez, áramszolgáltatókhoz, vasúttársaságokhoz, vízszolgáltatókhoz stb. De egyik köz-szolgáltatás esetében sem engedheti meg a társadalom, hogy azt mint kalózok által elfoglalt hajót az ügyfélérdeket kifejező közérdek ellenében működtessék (ami nem csak erkölcsi kérdés, hanem alapvető értelmességi dilemma is).

A banki érdek tehát részben a banki közszolgáltató vállalkozási érdekét jelentheti (negatív szaldóval nem lehet tartósan üzemképes, de sehol az extraprofit funkcionális értelme), részben pedig a banki szolgáltatási rendszer működésének létéhez lehet szükség rá mint szolgáltatóra (valakinek valamiképpen működtetni kell a szolgáltatásokat, de nem feltétlen az esetlegesen létező, akár funkciójukat is eltévesztő konkrét banki szolgáltatók által).

Egyik szolgáltatás üzemeltető sem emelkedhet az ügyfél-érdek fölé, semmilyen hivatkozással.

Végül is a banki simlisségekből egy valódi probléma kiemelkedik, amelynek uszályába kapaszkodva kopasztják a nagyérdeműk hazánkban (és állítólag másutt is, de mi itt érezzük). Kétségtelen, hogy a banki szolgáltatások rendszerének működtetése működési, a változtatásai, átépítései pedig átalakítási költségekkel járnak. Ezen költségeket ki viselje? Akkor lenne némileg méltányolható a fenti banki oklistához hasonlatos táblázat, ha minden képzeletet felülmúlóan olcsó lenne a banki szolgáltatás. annyira, hogy tartalékait is minimalizálva szolgálja az ügyfelek érdekeit. Hogy ez a minimál költségű szolgáltatási rendszer működhessen, azért elvárhatná a váratlan költségek pótlását. Ilyen elvárás egyáltalán nem rendkívüli a tulajdonosok felé. A bankok tehát ma defacto mint megbízottak járnak el a tulajdonos módjára kockázatot viselő ügyfelek felhatalmazásait követve. Ha ez minden különérdek érvényesítés nélkül történne, nem volna rossz --- sőt egy idő után bizonyos értelemben kikerülhetetlen, hogy a természetes funkciók funkció azonos ellátására kerülhessen sor --- ami a gazdaság talpra állásának egyik feltétele. A bankoknak tehát nem a pénzbeni tőkéje a legfontosabb kérdés, amit belőlünk lopással szivattyúznak ki a devizahitelek esetében (és állítólag máskor is), hanem a meghatalmazása, a banki pénzkezelési és hitelezési jogosultsága a tőkéje, hogy személyes ügyeink pénzmoduljait kezelhessék --- a devizahiteles kockázatkezelés tanúsága szerint lényegében megbízottként.

A banki kockázatot oly mértékig hárították az ügyfelekre devizahitelek esetében, hogy valószínűleg bármiféle kalkuláció szerint többszörösen kifizették már a devizahitelesek az üzletág vételárát --- tehát lényegében a bank rég elvesztette jog szerinti tulajdonosi szerepét. NEM?

Túl azon, hogy a jelzáloghitel a lakhatás kockázatára értelmetlen ügylet. Ízlés szerint emberi jog ellenes illetve alkotmányosságot elemiben sértő a lakhatás rovására a jelzálog ügylet. Be kell tiltani, amint az a magyar alkotmány szellemével igen jól megfér (és aki azt hiszi, hogy ez valami különleges dolog lenne, azok számára külországokban tájékozottabbak össze állíthatnának egy kimutatást, hogy hol mindenhol tilos az itteni lakhatás elleni jelzálog-uzsora a világon és a történelem során). Hamis a jelzálog összekötése a tulajdon feletti szabad rendelkezés elvével vagy a szabad hitelhez férés elvével.

DE MARADJUNK A „SZIMMETRIA I.”-NÉL, az ügyfél érdekű oklista felvetésénél.

Oly mértékig abszurd a jelenlegi helyzet, hogy vegytisztán mutatja, egy négy oldalú egyeztetésre lenne szükség:

1.      ügyfél érdekű képviselet,

2.      állami vezetés (a funkció azonos állami szerepet alapul véve, nem pedig a hatalom-mámoros döntök ahogy kedvem és zsarolóim akarják alapon),

3.      banki képviselet (megfelelő kártérítést vállalva az eddigi ügyletekért) és

4.      törvényesség (igazságügy?) a természetjogi alapokat, az ügyfél természetes alanyiságát alapul véve és érvényesítve.

- FÁ>>--

„A Bank a kölcsön ügyleti kamatlábát, késedelmi kamatát és a kezelési költséget az egyes ügyleti évek forduló napján jogosult egyoldalúan megváltoztatni.

A Bank a kamatnak az adós számára kedvezőtlen változtatására akkor jogosult, ha a jogszabályváltozás, a bankközi hitelkamatok, a jegybanki alapkamat, az állampapírok, illetve a pénzpiaci kamatok és hozamok alakulásának változásai, az infláció mértékének, a fogyasztási árindex, a Bank forrás- illetve hitelszámla vezetési költségeinek változása, a hitelintézetek prudens működésére vonatkozó törvényi szabályok, valamint likviditási, jövedelmezőségi és eszköz-forrás menedzselési, jogszabályi vagy egyéb előírások ezt szükségessé teszik.

Az ügylet kamatlába, késedelmi kamat mértékének az Adósra kedvezőtlen hatású módosításáról a Bank az adóst a kamat változása időpontját megelőző 15 nap azaz tizenötödik napig Hirdetmény útján értesíti.

-------------------------

A Ptk. 205/A, 205/B, 209., 209/A., 1996. évi XCII. (Hpt.) 210. §, 18/1999. Korm. rend. 2. bek. d. pontja alapján jelölöm meg a szerződési feltétel semmiségével kapcsolatos jogalapot azzal, hogy a jogalkalmazás során eljáró bíróság vegye figyelembe a 2/2011. (XII. 12.) PK Vélemény, valamint 2/2012. (XII.10.) PK Vélemény rendelkezéseit.

Utóbbi Véleménynek alábbi rendelkezését

g) kizárja, hogy a fogyasztó javára bekövetkező feltétel változás hatása a fogyasztó javára érvényesítésre kerüljön (szimmetria elve). --<< Jelen levélben ez a „szimmetria II.” lehet, mert a másik, a „szimmetria I.” sokkal fontosabb és alapvetőbb.- FÁ>>--

g) A fogyasztó terhére történő egyoldalú szerződésmódosítás lehetősége csak akkor tisztességes, --<<ha egyebek mellet a „szimmetria II”-t megelőzi a „szimmetria I.” rendezése - FÁ>>--  ha nem csak a fogyasztó hátrányára történő körülményváltozás hatásának áthárítását teszi lehetővé, hanem egyidejűleg kötelezettségként kezeli a fogyasztó javára történő körülmények megváltozása esetén annak a fogyasztó javára történő érvényesítését az arányosság elvének érvényre juttatása mellett. Ellenkező esetben a szerződéskötéskor kialkudott értékegyensúly felbomlik.

figyelembe véve álláspontom szerint sokat vitatkozni nem lehet azon, hogy az idézett szerződési feltételnek szóhasználatából következően egyértelműen tisztességtelen a szerződési feltétel annak ellenére, hogy a Debreceni Törvényszéknek közelmúltban hozott egyik ítéletének indokolása a tisztességtelenség okát pontosabban, részletesebben fejti ki:

Arányosság elve: Az adott rendelkezés bár formailag jogszabályba nem ütközik, tartalmilag kontroll nélküli lehetőséget biztosít az alperes számára arra vonatkozóan, hogy az ok-listában megjelenített bármely körülmény bármely mértékű változása esetén az alperes a hiteldíj bármely összetevőjét bármely mértékben a fogyasztó ügyfélre hátrányosan módosíthassa – tartalmilag üres rendelkezés . az adott szerződéses rendelkezés alapján elméletileg például 1 %-os fogyasztói árindex növekedésre alapítottan az alperes a szerződésben kikötött ügyleti kamatot ( kezelési költséget és-vagy bármely más költséget) akár 10 %-os, vagy 100% illetve 1000%-os mértékben egyoldalú szerződésmódosítással szerződésszerűen megváltoztathat a szerződő fél terhére. A szerződés adott szövege ezért az arányosság követelményét nem biztosítja, az alperes javára indokolatlan és egyoldalú előnyt, egyben a másik szerződő fél hátrányára indokolatlan és egyoldalú hátrányt teremt a szerződésből származó jogosultságok és kötelezettségek értékegyensúlyának súlyos eltolódását megvalósítja.

Átláthatóság elve: Az arányosság követelményének megsértéséből is adódóan az adott szerződéses rendelkezés nem biztosítja a szerződő fél fogyasztó számára annak előre láthatóságát, hogy a szerződésben rögzített körülmények változása esetén milyen mértékben kerülhet sor a terhei növekedésére. Az arányosság elvénél utaltak szerint ugyanis a vonatkozó szerződéses kikötés semmilyen paramétert nem rögzít arra vonatkozóan, hogy az ok-listában feltüntetett körülmények bármely paraméterű változása esetén, és ahhoz igazodva milyen mértékű tehernövekedést idézhető elő az alperes egyoldalú szerződésmódosítási jogával élve. Ebből eredően a fogyasztó szerződő fél számára a jövőbeli egyoldalú alperesi szerződésmódosítások tartalma előre nem kiszámítható és nem kontrollálható. Adott körülmény pedig indokolatlan és egyoldalú hátrány a fogyasztó szerződés fél oldalán.

Szimmetria elve: A fentiekben hivatkozott 2/2012. PK Vélemény 6.g. pontja, és annak indokolás részévben elhelyezett indokolása bár egymással nem áll maradéktalan összhangban, a szimmetria elvének megítélésénél az indokolásban rögzítettek a helyesek és irányadók.

Eszerint: „A fogyasztó terhére történő egyoldalú szerződésmódosítás lehetősége csak akkor tisztességes, ha nemcsak a fogyasztó hátrányára történő körülményváltozás hatásának áthárítását teszi lehetővé, hanem egyidejűleg kötelezettségként kezeli a fogyasztó javára történő érvényesítését az arányosság elvének érvényre juttatása mellett. Ellenkező esetben a szerződéskötéskor kialkudott értékegyensúly felbomlik.” --<<A „szimmetria I.” rendezését követő „szimmetria II.” szempontként … Más kérdés, hogy a bíróságok előtt ez a kérdés még nincsen tisztázva, de logikailag beszélni kell róla, mert különben kielégítő, a jövőt is rendező megoldás nem születhet. - FÁ>>--

A keresettel érintett szerződéses rendelkezés az előzőekkel szemben nem tartalmaz szerződési kötelezettséget az alperes oldalán arra vonatkozóan, hogy a kikötésben rögzített ok-lista elemeit érintő és az ügyfélre kedvezőbb változása esetén akár alperesi egyoldalú szerződésmódosítás formájában, akár más módon a hiteldíj, vagy annak bármely összetevője tekintetében a fogyasztó javára szerződésmódosításra kerüljön sor. A keresettel érintett szerződéses rendelkezés ezért az abban megjelölt körülmények változása esetére egyfelől lehetőséget biztosít az alperes számára a felperesekre hátrányos szerződésmódosításra, másfelől azonban nem biztosítja, hogy az adott körülményekben bekövetkező ellentétes irányú változások esetére a felperesekre hátrányos szerződésmódosításokra sor kerüljön. Az adott szerződéses rendelkezés folytán így az alperes kizárólag jogot szerez, ám kötelezettséget nem, a felperesi ügyfelek pedig kizárólag kötelezettséget szereznek, jogot nem.

Az adott szerződéses rendelkezés így elméletileg lehetővé tesz például, hogy a fogyasztó árindex bármely mértékű emelkedése esetén az alperes a felpereseket terhelő ügylet kamatot az ügyfelekre hátrányosan bármely mértékben egyoldalú szerződésmódosítással megemeljen, ám nem biztosítja a jogoknak és kötelezettségeknek azt a szimmetriáját, hogy adott esetben a fogyasztói árindex csökkenése esetén az ügyleti kamat – vagy egyéb költség – egyoldalú szerződésmódosítással, vagy egyéb módon a szerződő fél ügyfelek számára előnyösen csökkentésre kerüljön. A szerződéses rendelkezés szükségképpen nem biztosítja továbbá a hátrányos-előnyös változások tekintetében az arányosságot sem. Ez a körülmény pedig a szerződésből származó jogok és kötelezettségek tekintetében szintén súlyos értékeltolódást idéz elő, mely az alperes oldalán indokolatlan és egyoldalúan manifesztálódik, és mely a szerződéses kikötés tisztességtelenségét megalapozza.

--------------------------------

Fentiek szerint bizonyított semmiségére tekintettel a szerződési feltételnek állítjuk azt, hogy mivel a szerződést az alperesi bank készítette elő és szerkesztette, hibásan teljesítette a kölcsön nyújtásával kapcsolatos azt a szolgáltatását, amit az 1996. évi CXII. tv. alábbi rendelkezése az alábbiak szerint említ:

2. számu melléklet I. fejezet: 10.3. A hitel és pénzkölcsön nyújtására irányuló pénzügyi szolgáltatási tevékenység a hitelképesség vizsgálatával, a hitel és kölcsönszerződések előkészítésével, a folyósított kölcsönök nyilvántartásával, figyelemmel kísérésével, ellenőrzésével, a behajtással kapcsolatos intézkedéseket is magában foglalja. --<<tisztázni kell előbb-utóbb, amint a kósza hírek szerint nyugaton már uniós meg annál is tágabb körű javaslat,

hogy a bankok pénzkezelési és hitelnyújtási (hitel elbírálási) ténykedését külön kell választani, külön kell szabályozni (egyebek mellett az ügyfelek hitelhez való jogának érvényesítésére is biztosítékot adva – kerülendő a bankok indokolhatatlan gazdaságpolitikai szereplésének fenntartását, további eltűrését).

AZ MÁR EGY MÁSIK probléma, hogy az ilyen hírekből a közvélemény előtt szereplő egyik hatalmi tényező, egyik ellenzéki oldal, egyik civil szerveződés, egyik magát civil hangadóként, szakértőként és nemzetközi pénzügyekben jártasnak feltüntető személy sem kényezteti el a társadalmat. Esetükben hasonlóan tételezhető fel az összefüggések meg-nem-értése, a dolgok jelentőségének meg-nem-értése, mint a banki viselkedésben sem tételezhető fel kizárólag az elvetemült gonoszság érvényesülése, mert ott is kell legyen jelentős mértékű felkészületlenség. A felkészületlenség a legegyértelműbben az állami oldalon róható fel. - FÁ>>--

Ez a hibás teljesítés a banknak szerződéskészítési szolgáltatási tevékenységével a kölcsönszerződés tekintetében azzal valósult meg, hogy a kölcsön nyújtását követően történt törvénytelen szerződésmódosítási jogával élve részemre a többletfizetésekkel  --<<meg a folyamatos (megalázó) bizonytalanságban tartással - FÁ>>-- jelentős kárt okozott, illetve a szerződés tartalmából kiindulva immár fogalmam sincs arról, hogy ténylegesen most figyelembe véve a túlfizetéseimet, mennyit kellene még a banknak fizetnem. --<<A bankok viselkedésében a legzavaróbb pontosan az, ami a szovjet megszállásban volt --- a fizikai terroron túlmenően. Éspedig hogy a hétköznapi életben megnyilvánuló technikai és egyéb civilizációs színvonal alatt volt a megszálló hatalom viselkedése, és az általa elvárt hozzá viszonyulás. Az unióhoz meg a nyugathoz való csalódásunkat is az magyarázza, hogy az uniós hatalmi központok, meg például a bankok viselkedése olyannak tűnik, hogy a szovjet korszak által igen megviselt maradék civilizációs igényünknek nem tud megfelelni, szintén mélyen alatta nyilvánul meg a külföldi politikai és gazdasági hatalmi erő, mint a belföldi „álom” (?). Tehát egy villany-vasaló használati utasításának színvonala messze fölötte áll egy deviza hitel szerződés nyelvtani, tartalmi, logikai képtelenségeinek. Részben általános, részben középiskolás rendszerben gondolkodási elvárás az oktatásban messze fölötte van annak, mint ahogyan bíróságok, politikusok, a pénzügyi szakma kezelni képes a devizahiteles kartell problémahalmazt. Olyanok kezelik a pénzünket, olyanok számoltatnak el minket, olyanok tesznek ki a házunkból, akik egy hitelszerződés megfogalmazására képtelenek – részben csalárd átejtés célzatú kétértelműségből, részben mert képtelenek helyesen, összefüggően, értelmesen írni több oldalon keresztül? És most hozhatják az uniós devizás hivatkozásokat (hogy ott mennyivel jobb a helyzet) --- például az egyik uniós vívmány az volt, hogy az uniós politikus, aki elé tudott járulni egyik pesti devizahitel érdekvédő, hogy a brüsszeli nagyokos megadta neki a pesti érdekvédelmi szervezet címét, telefonkönyvből kikeresve (azt feltételezve, hogy a telefonkönyvet nem tudjuk kezelni, és azért utazgatunk Brüsszelbe?). Más kérdés, hogy amikor Londonban egy könyvtáros hasonló hangot ütött meg velem még a nyolcvanas évek közepén, akkor ott a helyszínen felháborodtam (és azóta sem dolgozom náluk, tehát nem mindig praktikus felcsattanni --- de magunk közt ne a sorok közt írogassunk, mert fárasztó a dekódolás, és megszűri az információt). Nézzünk szembe azzal, hogy a bankok elvárható tisztességes viselkedése nem a bankok és nem is az államirányítás sajátossága, hanem azt társadalmi elvárással is kell olyan szintre emelni, amilyen szintű szolgáltatásra vágyakozunk. Mert ez valahogyan egy „ilyen” társasjáték: az ügyfélnek is van dobása, lépése, nélküle nem megy. TEHÁT a „szimmetria I.” nem mellőzhető. - FÁ>>--

305. § (1) Olyan szerződés alapján, amelyben a felek kölcsönös szolgáltatásokkal tartoznak, a kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatott dolog a teljesítés időpontjában nem felel meg a jogszabályban vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak.

Csupán megemlítem azt, hogy a szerződés 6. pontja szerint a szerződés megkötésekor a bank „folyósítási jutalék” címén 150 CHF-et elszedett tőlem a felszámított kezelési költségen túl, azaz a szerződésszerkesztés díját a törlesztő részleteken túl is bőven megfizettem.

-------------------------

Erről a hibáról napokkal ezelőtt szereztem tudomást, ezért az alábbi törvényhely szerinti kifogást az alperesi bank felé haladéktalanul megteszem:

307. § (1) A jogosult a hiba felfedezése után a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül köteles kifogását a kötelezettel közölni.

(2) Fogyasztói szerződés esetében a hiba felfedezésétől számított két hónapon belül közölt kifogást kellő időben közöltnek kell tekinteni. A felek ettől eltérő megállapodása semmis.

(3) A közlés késedelméből eredő kárért a jogosult felelős.

==================

Tekintettel arra, hogy fentiek miatt szavatossági igényeimet kívánom érvényesíteni ebben a perben, ezzel az igényérvényesítéssel felmerülő határidőket kell mindenekelőtt tisztáznom. Abból indulok ki az alábbi jogszabályhely alapján, 

308. § (1) A jogosult a teljesítés időpontjától számított hat hónapos elévülési határidő alatt érvényesítheti szavatossági jogait. Ha a dolog használhatóságának legkisebb időtartamát hatósági előírás vagy kötelező műszaki előírás határozza meg (kötelező alkalmassági idő), és ez hat hónapnál rövidebb, az igény érvényesítésére ez a határidő irányadó.

(4) Fogyasztói szerződés esetében a fogyasztó - az (1)-(2) bekezdéstől eltérően - a teljesítés időpontjától számított kétéves elévülési határidő alatt érvényesítheti szavatossági igényét. Az ennél rövidebb elévülési határidőt megállapító kikötés semmis.

A Ptk. 308. § szerinti „teljesítés” csak akkor fejeződik be álláspontom szerint az alábbiak miatt,

10.3. A hitel és pénzkölcsön nyújtására irányuló pénzügyi szolgáltatási tevékenység a hitelképesség vizsgálatával, a hitel és kölcsönszerződések előkészítésével, a folyósított kölcsönök nyilvántartásával, figyelemmel kísérésével, ellenőrzésével, a behajtással kapcsolatos intézkedéseket is magában foglalja.

amikor a bank részéről a behajtással kapcsolatos intézkedések is már befejeződtek, azaz a banki pénzügyi szolgáltatási tevékenység véget ért. Ezért álláspontom szerint az elévülés nem következett be annak ellenére, hogy a banknak szerződéskötésével kapcsolatos kötelezettségeihez képest már a határidő letelt.

Ugyanis a bank nem szerződéskészítési kötelezettséget végzett, hanem pénzügyi szolgáltatási tevékenység körében többek között készítette a szerződést.

Erre a témára nézve érdekes problémát vett fel az alábbi törvényhely:

308/B. § A szavatossági igényt a szolgáltatott dolog minden olyan hibája miatt határidőben érvényesítettnek kell tekinteni, amely a megjelölt kellékhiányt előidézte. Ha azonban a jogosult a szavatossági igényét csak a dolognak - a megjelölt hiba szempontjából - elkülöníthető része tekintetében érvényesíti, a szavatossági igény a dolog egyéb részeire nem minősül érvényesítettnek.

Érdekes azért, mert ebből a perbeli esettel kapcsolatosan akár arra az elgondolásra is juthatnánk, hogy ha a törvénytelen szerződési feltétel elkülöníthető a hiba – törlesztő részlet törvénytelen emelése – szempontjából, akkor esetleg mégis szóba jöhet az elévülés.

Természetesen tévesen. Azért tévesen, mert a hiba nemcsak a banknak szerződési feltételével kapcsolatosan valósult meg, hanem minden olyan esetben, amikor a törlesztő részletet szintén hibásan közli velem. Ez utóbbi hibás teljesítése a banknak márpedig nem különíthető el a bank szerződéskészítési tevékenységével kapcsolatos hibájától, ezért elévülés, vagy más jellegű határidő mulasztás jelen ügyben szóba sem kerülhet.

==================

Következik a hibás teljesítés jogkövetkezményeinek alkalmazhatóságának vizsgálata, mellyel kapcsolatosan a törvény az alábbiakat rögzíti:

Ptk. 306. § (1) Hibás teljesítés esetén a jogosult

a) elsősorban - választása szerint - kijavítást vagy kicserélést követelhet, kivéve, ha a választott szavatossági igény teljesítése lehetetlen, vagy ha az a kötelezettnek a másik szavatossági igény teljesítésével összehasonlítva aránytalan többletköltséget eredményezne, figyelembe véve a szolgáltatott dolog hibátlan állapotban képviselt értékét, a szerződésszegés súlyát, és a szavatossági jog teljesítésével a jogosultnak okozott kényelmetlenséget;

b) ha sem kijavításra, sem kicserélésre nincs joga, vagy ha a kötelezett a kijavítást, illetve a kicserélést nem vállalta, vagy e kötelezettségének a (2) bekezdésben írt feltételekkel nem tud eleget tenni - választása szerint - megfelelő árleszállítást igényelhet vagy elállhat a szerződéstől. Jelentéktelen hiba miatt elállásnak nincs helye.

Az egyetlen ez ügyben szóba jöhető igényre, az elállásra pedig a következőt rendeli:

320. § (1) Aki szerződésnél vagy jogszabálynál fogva elállásra jogosult, e jogát a másik félhez intézett nyilatkozattal gyakorolja. Az elállás a szerződést felbontja.

Az elállás a másik félhez címzett olyan egyoldalú jognyilatkozat, amely a szerződést felbontja. Az elállás ugyanolyan jogi helyzetet teremt, mint a felbontó szerződés és a szerződés megkötése előtti helyzet visszaállításának van helye. A visszaszolgáltatási kötelezettség a szerződés megkötésének időpontjától esedékes, így azt a felet, aki pénzt szolgáltatott, az esedékességtől (a szerződéskötés időpontjától, illetőleg a teljesítéstől) kamat illeti meg.

Az elálláshoz fűződő joghatások a jognyilatkozat közlésével beállnak, ezért a nyilatkozat - a másik fél hozzájárulása nélkül - általában vissza sem vonható.

------------------------

Ennek a jogszabályhelynek alapján jutottam el az általam kitűzött cél lényegéhez.

Célom jelen perrel az, hogy

·         az alperesi banknak szerződésszerkesztési szolgáltatási tevékenysége során bekövetkezett hibás teljesítése okán a törlesztő részleteknek törvénytelen és folyamatos emelése folytán okozott indokolatlan többletköltségeim miatt

·         a 14 millió 900.000.-Ft. kölcsönre vonatkozó 2008. augusztus 15-én megkötött kölcsönszerződésnek egyoldalú elállásom miatti megszűnése folytán

·         kötelezze  --<< ? kötelezzen ? - FÁ>>-- 14 millió 900.000.-Ft. és ennek késedelmi kamat megfizetésére, --<< ? banki alapkamaton, CHF-től függetlenül ? - FÁ>>--

·         valamint alperest kötelezze a szerződés megkötésétől számítottan felperes által felperes részére részletekben kifizetett 9 millió 500.000.-Ft.

·         valamint ennek esedékességtől számított késedelmi kamata megfizetésére.

A szerződéstől alperesi bankhoz 2013. május 2-án megküldött egyoldalú nyilatkozattal elálltam.

Fentiekre tekintettel a csatolt meghatalmazással igazolt ügyvéd útján

k e r e s e t t e l

élek és kérem T. Fővárosi Törvényszéket arra, hogy

állapítsa meg azt, hogy az alperessel 2008. augusztus 15-én megkötött „magánszemélyek részére lakásvásárlás céljára CHF elszámolással” elnevezésű kölcsönszerződés elállás jogcímén 2013. május 2-án megszűnt,

kötelezze felperest arra, hogy 60 napos határidővel fizessen meg alperes részére 14 millió 900.000.-Ft-ot és ennek 2008. augusztus 15-től esedékes késedelmi kamatát, --<<amit a bank mond a szerződésben vagy mérték szerint? - FÁ>>--

kötelezze alperest arra, hogy 60 napos határidővel fizessen meg felperes részére 9 millió ötszázezer forintot, és ennek esedékességétől számított  késedelmi kamatát, --<< ? a késedelmi kamat az emeltszintű befizetési dátumoktól számítandó törlesztési részletenként máig? vagy azt elállás elfogadásától, esetleg bejelentésétől ? - FÁ>>--

kötelezze alperest perköltség viselésére.

--------------------------------

Pertárgy értéke: 14 millió 900.000.-Ft.

Bíróság illetékessége a Pp. 31. § 1. bek-én nyugszik.

A perben kérelmezem elsősorban költségmentesség, másodlagosan illetékfeljegyzési jog megadását.

Közvetítői eljárás e peres eljárást nem előzte meg.

Siófokon 2013. május 6. napján.

képv.:

                                                                       Tisztelettel:

                                                                                                         Kovács István felperes