Empirikus matematika?
Ismeretelméleti szóváltás IV.
Az empiria helye az induktív axiomatikában van,
nem a deduktív matematikában
Az empiria, a tapasztalat tudományosan rendezett kezelésének helye az induktív természettudományi axiomatikában van.
Ott megoldott, ha egy tapasztalat cáfolódik, megváltozik, kiterjed stb, - akkor ahhoz axiomatikusan rendezett módon igazodjon az elmélet, dolgozza fel az elmélet az empiriát.
Ennek a módszerét kialakítva tudott a tudomány túllépni az alkímia korszakán.
Bár a természettudományban sem lehet abszolút kiinduló forrása a tudományos ismeretnek a tapasztalás önmagában.
Ami a matematikát illeti, az deduktív axiomatikus tudomány - hasonlóan a belőle kiváltnak is tekinthető formalizált logikához. Ezen tudománykörökben az empiria, a tény, a tapasztalás nem releváns.
Akárhonnan közelítsünk, az ihlet, a történeti események vagy más irányból.
A döntő, hogy érvként semmiféle empirikus tény nem módosít a matematika módszerén.
Amikor az axiómák kijelölésre kerültek (kerülnek akár újabb időkben is), akkor definícó szerint az indoklást, levezetést, a kiváltó okot kívül rekesztjük - főleg a matematika és általában a deduktív axiomatika világában.
FÁ
a levélváltást indító riportrészlet Kalmár László matematikussal a következő volt:
Talán úgy tűnik, hogy a matematika és empiria kérdésének nincs köze az alkotmányossághoz. Pedig van.
Ismeretelméleti alapkérdéseket vet fel ez is – az is. Ha értelmezni akarjuk az alkotmányt a jogrendszeren kívül, tehát az alkotmányos eszmeiséget, az alkotmányos identitást, hagyományt, akkor bizony hasonlóan az empiriától független, az árnyékvilágot befolyásoló ideák, eszmék világába jutunk.
Eszmék, ideák, amelyek a gyakorlatot vezérlik. Ez a forrás, a döntő, a lényeg. Ami a magyar alkotmány, a magyar sarkalatos törvények bevált, beigazolódott voltát illeti, az az alkotmányos elvek értelmezésében nagyon lényeges, de nem elsődleges, nem kizárólagos. Nem lehet a szentkorona intézményét azon az alapon szűkíteni, hogy már régen van olyan törvény, miszerint a természeti erőforrások tulajdona nem a szentkoronáé. Ettől még ez a gyakorlat nem vált alkotmányossá a magyar alkotmány eszmeisége szempontjából. A hatalmi önkény, túlerő, a hatalmi rögtönzések, sőt tévedések nem írják fölül az elveket. Mondhatnánk természetjogi elveket, mondjunk most alkotmányos elveket, evidenciákat …..
Fölmerül itt az Aranybulla ellenállási záradékának ügye, amit hatalmi erőfölénnyel, "alkuval" úgymond kiiktattak a magyar törvényekből. Csakhogy az nem megy. A formális kiiktatást követően szabadságharcokban kelt életre az ellenállási jog, kötelesség – ha a szentkorona jogait sérti a regnáló hatalom.
Ehhez a kérdéskörhöz egy ismeretelméleti adalék az empirikus matematika definíció szerinti ismeretelméleti képtelensége.
A jogászok mondhatják, hogy őket ez nem érdekli. Az evidenciák türelmesek, őket meg nem a jogászok irányítják. Foglalkozni kellene a dologgal. Ezért váltam hevessé talán Leventével való levélvátásomban – remélhetőleg nem minden tanulság nélkül.
FÁ