Szülő és iskola kapcsolata
Fáy Árpád[1]
Gondolatébresztő sorok tanárok számára a szülő-tanár (szülő-iskola, sőt szülő-oktatás) kapcsolatról, amely viszony az egyik alapvető feltétele, meghatározó eleme az eredményes pedagógiai munkának.
A kérdéskör alapelemei, -tényei ismertek. Újdonságot az jelent, hogy az úgymond "evidens" tények a változó közoktatásban a megváltozó intézményi keretek közé kerülve mérlegelő áttekintést igényelnek a pedagógusoktól is. Ehhez kíván segítséget nyújtani az alábbi elemzés.
Az első fejezetben elvi indoklás támasztja alá a témakör egészét, a második fejezetben az intézményi megoldások változásának egyes részletei kerülnek sorra, a harmadik fejezetben gyakorlati szempontok és adalékok, példák kerülnek felsorolásra.
A szülő-iskola kapcsolat Magyarországon az oktatáskutatás számára feldolgozatlan terület. A legfontosabb nyugat-európai irodalmat Alastair Macbeth meghivatkozott munkássága jelenti.[2]
\TOC \o "1-4"I. Elvi alapok:___________________________________________________________ 2
I.A. Változik a közoktatás egésze___________________________________________________ 2
I.B. Kiemelten a pedagógiai szükségszerűségről_______________________________________ 2
I.C. A gyerek, a szülő és a pedagógus szerepkörének 3-as kapcsolódása____________________ 3
I.C.1. A gyerek-szülő kapcsolat jellege az iskola szempontjából___________________________ 5
I.C.2. A szülő-tanár (szülő-iskola) kapcsolatról________________________________________ 6
I.C.3. A gyerek-tanár kapcsolat, amely támaszkodik mindkét szereplőnek a szülőhöz való viszonyára. 7
II. A szülő-gyerek-tanár szerepek intézményi kérdéseiről________________________ 9
II.A. A lehetséges megoldások skálája és a szülő - iskola kapcsolat alakulása 1989 óta__________ 9
II.A.1. A lehetséges minták________________________________________________________ 9
II.A.2. A "válogatás" folyamata a mintákból__________________________________________ 10
II.B. Intézményesített megoldások nélküli szülő-iskola kapcsolat____________________________ 10
II.B.1. A szülők rendszeres informálását jelentené,______________________________________ 10
II.B.2. A szülői képviseletről,______________________________________________________ 11
II.B.3. A szülő iskola jó kapcsolatot legerősebben gátló__________________________________ 12
II.C. Tisztuló szemlélet a gyermeki jogokról____________________________________________ 13
II.D. A tanári etikai kódexről________________________________________________________ 14
II.D.1. Tisztázott és együttműködésre alkalmas szerepeket_______________________________ 15
II.D.2. Teljes akkor lenne az egyetértés,______________________________________________ 15
II.E. Addig azonban, a jelen helyzetben______________________________________________ 16
Lehetőségek a szülő-tanár kapcsolatban________________________________________________ 16
III. Összefoglalásként 19
1990-től nyíltabbá vált sok már előbb is érlelődő változás az oktatásban. Ha ezekből csak a szülő-iskola viszony fejlődését emeljük ki, akkor is sokszínű kép tárul elénk. A számos változási folyamat, erősödő változási kényszer közül érdemes megemlíteni:
\SYMBOL 150 \f "Times New Roman CE" \s 10 \h Az iskolával szembeni világszerte megváltozott elvárás a lexikális ismeretekről a képességekre helyezte át a hangsúlyt (önállóság, önszervezés, kreativitás, kezdeményező képesség, kommunikációs képesség stb)
\SYMBOL 150 \f "Times New Roman CE" \s 10 \h Jellemzővé vált a családi háttér fontosságának egyre tudatosabb hangoztatása a gyerek nevelkedésének pedagógiai folyamatában, és ezzel együtt a szülőknek mint "megrendelőknek" az egyre általánosabb elfogadása az iskola részéről[3].
\SYMBOL 150 \f "Times New Roman CE" \s 10 \h A gyerekek tanuláshoz való személyes jogából kiinduló szemlélet nyer teret, mely szerint minden egyes gyereket kell felkészíteni, a saját maga minél teljesebb értékű önálló életére.
\SYMBOL 150 \f "Times New Roman CE" \s 10 \h A 90-es rendszerváltás a demokratizmust az oktatásban politikailag tette aktuálissá. A nyugati oktatási rendszerekben hosszabb ideje érvényesülő változásra nálunk most nyílt lehetőség. Az intézményes változások egyik első megnyilvánulása az iskolaszékek (kissé előkészítetlen) megjelenése[4].
\SYMBOL 150 \f "Times New Roman CE" \s 10 \h A szülők nagyobb részét felkészületlenül érte a Magyarországon most hírtelen megnövekedett szülői felelősség az oktatásban, az iskolás korú gyerekek nevelésében (iskolaválasztási szerepkör, anyagi terhek, a gyerekek körét elérő bűnözés, szenvedélybetegségek stb).
Felerősíti a család jelentőségét a pedagógiai folyamatban az is, hogy a tárgyi tudás mellett a gyerekek által szerzett képességek kerültek előtérbe az iskolával szemben támasztott továbbtanulási, munkába állási követelményekben.
Korábban éppen e területeket utalták szinte kizárólag a családi nevelés hatókörébe, szemben az iskolában a szakemberektől megszerezhető tárgyi tudással. Most egyre hangsúlyosabbá válik, hogy a pedagógus (iskola) tevékenységében nem csupán a szaktárgyi ismeretek átadása a döntő, hanem legalább olyan mértékig fontos a pedagógiai tevékenység minősége - amiben csakis a szülővel közösen lehet eredményes.
A gyermek nevelkedése, mint pedagógiai folyamat messze túlnő az iskolán és családon (utalok itt a tágabb társadalmi környezetre, mint TV, újságok, maga az utca stb). Azonban a pedagógiai folyamat két meghatározó közege a család és az iskola, amelyek közvetlenül a gyerekért léteznek. Az iskola a maga munkatársaival, eszköztárával, módszereivel, szakértelmével, sokszor elkötelezettségével, a szülők pedig a gyerekükért való felelősségükkel, gondoskodásukkal, szeretetükkel.
A megnövekedett jelentőségű tanulási motivációban a legnagyobb hatással a gyerekekre a családi környezetük van, az iskola csak módosíthatja az otthoni indíttatást a maga szakértelmével, eszköztárával (a fejlett nyugati országokban egyre nagyobb hangsúlyt kap ez a felismerés)[5]. Napjainkban világszerte mind nagyobb pedagógiai jelentősége van a minél jobb szülő-iskola kapcsolatnak, együttműködésnek.
Lényeges kérdés tehát, hogy a közvetlen pedagógiai folyamat keretében hogyan talál hangot egymással a pedagógus és a szülő (gyerekenként külön-külön és a gyerekek egyes csoportjainak szintjén).
További szempont az iskolai szocializáció kérdése. A társadalomhoz milyen viszonyulásra nevel az iskola? 10-20 évet is eltöltenek a gyerekek a legfogékonyabb éveikben az iskolapadban. A szülői minta az iskolához fűződő kapcsolatban mértékadó a gyerek későbbi felelős mentalitására, gondolkodására a társadalomhoz fűződő felnőttkori kapcsolatában.
A rendszerváltást megelőzően sok helyen jellemzően éreztette hatását a gyerekek szocializációjában, felnőttkori társadalmi aktivitásában a szülőknek az iskolához fűződő passzív kapcsolata. Ma alapvetően más elvek szerint szerveződik a társadalom, létkérdéssé vált a gyerekek majdani boldogulása miatt is a szülők és a tanárok harmonikusabb együttműködése.
Az iskola az életre kell felkészítse a gyerekeket, az iskolának egyre több szálon kell kapcsolódnia az oktatási rendszeren túli külvilághoz. Jót tesz az iskolának, ha figyel a szülők "élet-tapasztalatára", ha elismeri a szülőknek a helyzetükből adódó erényeit, igényeit, és lehetőségeit (a gyerekre irányuló pedagógiai folyamatot szem előtt tartva). A pedagógusok többsége "ki sem mozdult az iskolából" 30-40 évig (hiszen ott tanult ő is, és most ott tanít). A szülők többsége ennél sokkal közvetlenebbül van kitéve a mindennapi élet viharos változékonyságának, önállóság követelményének. A pedagógusok számos elméleti ismeretét a szülők a maguk bőrén, a maguk kockázatára élik meg nap mint nap (mégha esetenként nem is tudják szavakba önteni). A szülőkre figyelő iskola eredményesebb lehet mind önszervezésében, mind pedagógiai munkájában.
Az előbbieket erősíti az a szempont is, hogy a gyerekért végső soron a szülő a felelős - még az iskolában is. Az iskola a szülői felelősséget nem függeszti fel az iskolakapuban, hanem ahhoz illeszkedik, azt egészíti ki. A szülőnek az iskolával való megfelelő viszony kialakítása sok esetben oly nagy feladatot jelent, hogy akár le is mond róla. A szülő-iskola kapcsolat megszakadása, hiánya a gyerek nevelkedésének kárára van[6].
A kiskorú gyerek neveléséért a leg-közvetlenebbül és leg-egyetemesebben felelős szülő a gyakorlatban erősen függ az iskolához fűződő kapcsolatától. Az az iskola, az a tanár, aki ebben a felelősségében a szülőt támogatja, számíthat a szülők hálájára.
A közoktatás tényleges pedagógiai folyamatában a szereplők: a gyerek, a tanár és a szülő.
Az egész iskolarendszer a kutató műhelyekkel, tankönyvkiadással, oktatásirányítással, hivatalokkal együtt azért van, hogy a pedagógiai folyamat megvalósulhasson. Akkor nő meg a jelentősége ennek a talán magától értetődő megállapításnak, ha ebből kiindulva tekintjük át a közoktatás egyes vonatkozásait, pl a szülő-iskola (szülő-tanár) viszonyt.
Ha a gyerek nevelkedése során változó környezetét tekintjük, akkor kiskorában kizárólagos környezete a család, amelyhez idővel kiegészítőként illeszkedik az óvoda, majd az iskola. Idősebb korában növekszik az iskola fontossága, de sosem válik "elsődlegessé" a családdal szemben (hacsak bíróság fel nem függeszti a szülők gondviselő szerepét).
1) Az oktatásban a pedagógiai folyamat legfőbb, legjobban szervezett kapcsolata, amelyet támogat, "kiszolgál" az iskola (sőt az oktatás) egész intézményrendszere.
2) A szülő és a gyerek közötti pedagógiai jellegű kapcsolatot az iskola tudomásul veszi, de az iskola pedagógiai munkájában általában kevéssé veszi figyelembe, hatókörén tulajdonképpen kívülállónak tekinti. Újabban mind több törekvés tapasztalható, ennek változtatása érdekében (pl első óvodai napok szülővel együtt, iskolai órák szülői látogatása, esetenként a gyerek szülőkkel együtt elvégezhető tevékenysége, gyerekekkel közös szülői értekezlet stb).
3/a) Jogilag a gyerekért felelős szülők a gyerekükkel együtt az oktatási (nevelési) szolgáltatás igénybevevői, a tanárok pedig az iskola szervezeti keretében az oktatási (és nevelési) szolgáltatást szakértelemmel és többnyire hivatással nyújtók. Tehát a szülők és a tanárok közötti viszony az alapja, a kerete a mindennapos gyerek és tanárok közötti kapcsolatnak. Magániskolák szerződést kötnek a szülőkkel, egyébként a házirendben találhatók a szülőkre vonatkozó utalások, illetve él egy íratlan és iskolánként eltérő hagyomány.
3/b) Pedagógiailag a tanárok a gyerek-szülő kapcsolatot egészítik ki, tehát mindkettejükkel kapcsolatot kell tartsanak. Ezen értendő a szülők iskolai bevonása mellett mint pl órák megtekintése, rendezvényeken való részvétel stb a szülők rendszeres informálása, a családdal való kapcsolattartás, a gyerek életkori és személyes sajátságainak megbeszélése, otthoni tanulás egyeztetése és lehet tovább sorolni a lehetőségeket).
Szempontok, amelyeknek meg kell feleljen a szülő-tanár(-iskola) kapcsolat:
\SYMBOL 150 \f "Times New Roman CE" \s 10 \h reális lehetőségeket és követelményeket fogalmazzon meg az érintettek számára (legyen teljesíthető mind a szülők mind a tanárok részéről) - a jól működő szülő-iskola kapcsolat igénye nem jelenthet rendkívüli elvárást sem a szülőkkel, sem a tanárokkal szemben. A szülők elfoglaltsága, az iskolával szembeni elfogódottsága, esetenként tartózkodása ellenére alapvetően érintettek a gyerekük ügyeit illetően. Ha nem kellemetlen élmény számukra az iskolával való kapcsolattartás, akkor maguk is keresni fogják az együttműködés lehetőségét. A tanárok felé nem lehet elvárás, hogy szabadidejükben csupán áldozatvállalás jelleggel törődjenek a szülőkkel, hanem időbeosztásukban, évi munkatervükben a fizetett feladatok között kell helyet kapjon a szülőkkel való kapcsolattartás is.
\SYMBOL 150 \f "Times New Roman CE" \s 10 \h feleljen meg a szülői felelősségnek (a szülő-gyerek kapcsolatnak) - az iskola tartsa pl tiszteletben a gyerek-szülő kapcsolat családi kultúrális és személyes sajátosságait, lehetőleg egyeztessen a szülővel kritikus helyzetekben, keresse a szülővel való együttműködés lehetőségeit, tegye lehetővé a szülőnek az őt illető döntéseket a szükséges tájékoztatással, kérdésekkel.
\SYMBOL 150 \f "Times New Roman CE" \s 10 \h illeszkedjen az iskolai szervezési folyamatokhoz - ahogy a szülő-iskola kapcsolat része kell legyen az éves munkatervnek, úgy a feltételeit biztosítani kell az iskola (ön~)szervezésében, szervezeti rendjének kialakításában is, pl a tanév fordulópontjaihoz igazítani a szülői értekezleteket (fontos az utólagos értesítés mellett az előzetes egyeztetés is), szülői fogadószoba létesítése, a szülői munkaközösség illetve iskolaszék szülői oldalának segítése, a házirend szülőkkel egyeztetett elkészítése, szülők körültekintő informálása attól függetlenül, hogy milyen gyakran érdeklődnek, a telefonos kapcsolattartás kialakítása stb
\SYMBOL 150 \f "Times New Roman CE" \s 10 \h a pedagógiai folyamathoz szükséges szülő-tanár együttműködést tegye lehetővé - a hangsúly a függönymosás jellegű szülői önkéntes (régebben "társadalmi") munka végzés helyett, a pótlólagos pénzbefizetések helyett a gyerekek nevelésének és oktatásának tartalmi kérdésein legyen, amelynek formáit ezerféleképpen lehet kialakítani - a hagyományos családlátogatástól kezdve az osztályfőnöki óra és szülői értekezlet összevonásán keresztül az évi egyszerű kérdőíves megkérdezésen át a közvetlen hangnem megteremtéséig hosszú a lehetőségek sora.
Reálisan a gyerek nem rendelkezik azzal az önállósággal, amely az életvitelhez szükséges a születése (pontosabban fogantatása) pillanatától. Ezért a gyerek édesanyja méhében, majd születése után családjában, szülei gondoskodása révén kap olyan kiegészítést, támogatást, amellyel képessé válik az életre.
Jogilag ezt fejezi ki az, hogy a gyerek kiskorú 18 éves koráig, azaz a szülei a felelősek érte. 18 éves korában szűnik meg a feltétlen szülői gondviselés, amikor választópolgárrá válik, illetve immár jogosulttá lesz az önálló életvitelre, bár tényszerűen többnyire még egy ideig ezután is szülei látják el. A "szülői megrendelésre" a gyerek iskolai nevelését, oktatását vállaló iskola tehát a gyereket neveli, de ezzel nem szünteti meg a szülő felelősségét.
Pedagógiailag éppen az a sajátossága az élet eme bevezető gyerekkori szakaszának, hogy a gyerek nem önállóan és teljes felelősséggel éli az életét, hanem szülei gondoskodásával, nevelésével (irányításával). Ennek a nevelésnek egyik feladata, hogy a gyereket felkészítse majdani teljeskörű önállóságára és felelősségére. Ebben a felkészítésben segíti az iskola a szülőt.
A születéstől a felnőtt korig tartó nevelkedési időszak a gyerek és szülei között egy folyamatosan változó viszonnyal jellemezhető - amelyben a gyerek önállósága fokról fokra növekszik, a szülői felelősség, gondoskodás pedig ennek megfelelően változik, csökken. A csecsemőért és a középiskolás tanulóért a szülei egyaránt felelősek, azonban jelentősen különböző módon. Ennek megfelelően változik a szülő-iskola kapcsolat jellege, tartalma is az óvodától 18 éves korig.
A részletezés folytatható más irányban is, így értelmezhetők a szülői, gyermeki, tanári szerveződések, intézmények egymáshoz viszonyuló változó kompetenciái.
Ha például a gyerek nem jogosult szerződést kötni szülői egyetértés nélkül, akkor ezt nem teheti meg szervezeti keretben sem, sőt, a szervezetbe való belépéshez is kell a szülői egyetértés (különösen ha az iskolában helyet kapó, tehát az iskola által látszólag legalizált nem iskolai szervezetekről van szó - az iskolán kívülről szervezett, rejtetten világnézeti, politikai csoportok esetében stb). Fontos, hogy az iskola egyértelműen közölje a szülőkkel, felelősséget vállal-e a csoportok működéséért, avagy sem (önvédelem gyakorló csoportok esetében már az általános iskolákban is kérdéses, hogy mennyire vannak biztonságban a gyerekek)
Más oldalról tekintve viszont a szülők a gyerekek iskolai oktatási részügyeinek intézését rábízták az iskolára, tehát a pedagógiai folyamat részeként működő öntevékeny önképző körök, diákönkormányzatok stb diákcsoportok felügyeletét is. Ha a határeseteket tekintjük, egy diákönkormányzat szerencsétlen döntésének következményeiért az iskola a felelős - a szülők felé is.
Megközelíthetjük a kérdéskört onnan is, hogy a szülőnek sincsen joga a gyermeke tanulási, fejlődési jogát korlátoznia (vagy másként: sértenie a tankötelezettséget). Azonban egyértelmű, hogy egy iskola vezetése nem "erőszakolhat" rá a befolyása alatt álló gyerekre a szülő kívánságával ütközően vallási meggyőzést, politikai irányultságot erőltető szervezeteket, életstílust, vásárlási mintákat stb. Eszerint nemcsak abban kell kikérni a szülő véleményét, hogy a gyermeke járjon-e hittanra és ha igen akkor milyenre, hanem abban is, hogy működjön-e cólás automata az iskolai folyosó végén, hogy méregdrága csecsebecsékkel zsúfolt iskolai büfével találkozzanak-e a gyerekek minden szünetben.
Ha az iskola szerint a szülők szemlélete nem megfelelő, akkor ezt beszéljék meg velük, hiszen a szülőket szabad nógatni, felvilágosítani, buzdítani, de nem szabad helyettük, vagy akaratuk ellenére döntenie.
A szülő számára az iskola (és az oktatási rendszer egésze) bonyolult rendszer. A szülő sokszor nincs tisztában a permanens iskolareformok aktuális részleteivel. A szülő lehetőségei, ismeretei, képességei alapján keresi a kapcsolatot az oktatási rendszerrel gyermeke ügyeiben.
Fontos a szülő számára, hogy a tanároktól támogatást kapjon abban a kérdésben, hogy miként érdemes kapcsolódnia az osztályhoz, évfolyamhoz, iskolához, egyes esetekben iskolán kívüli fórumokhoz.
Elvileg egy szülői érdekvédelmi szervezetnek kellene az alapvető tájékoztató funkciókat betöltenie, de mivel ez gyakorlatilag nincsen, a feladat az iskolára marad.
Hosszabb távon mérlegelve a pedagógusoknak a szülői szolidaritás egzisztenciálisan is fontos támasz lehet,[7] "megéri" a fáradtságot.
A pedagógusok lehetnek a szülő-tanár kapcsolat alakításában kezdeményezők, konszenzusra törekvők, vagy elzárkózóak.
Egy "osztályharcos", konfliktusra építően elzárkózó szemlélet alkalmatlan a pedagógiai folyamat fő szereplői együttműködésének kialakításához, bármely oldalról is.
A passzív, áthárító jelleggel kezelt szülő-tanár viszony is leszűkül idővel (mégha konszenzusra törekvőnek is nevezzük), szintén elzárkózáshoz vezet.
A kooperatív jelleget felvállaló, sőt kezdeményező tanári hozzáállás vezethet eredményre, idővel megtalálja a helyét, eszközeit, tárgyait, a partnereit.
A szülők oldaláról meg kell említeni, hogy az iskola közvetlen kérdéseiben legalább annyira tájékozatlan, mint egy kiflivásárló az élelmiszerkereskedelem vagy éppen a pékszakma rejtelmeiben.
A szülő elsősorban megértést keres az iskolában, együttműködő partnert gyermeke nevelésének és oktatásának ügyeiben. A szülő nem azzal iratja be az iskolába gyerekét, hogy az jó ürügy legyen majdan mások kiokítására.[8]
A szülők elsődlegesen gyerekük testi, szellemi és érzelmi fejlődéséért aggódnak. A szülők vágynak arra, hogy az iskolára megnyugvással gondolhassanak. A szülők legszívesebben kérdeznének az iskolától, legfeljebb kérnének de semmi esetre sem az akadályozás szándékával iratják be gyerekeiket.
Az átlag iskolának százával van dolga a gyerekekkel. A szülő csak a saját gyerekeit taníttatja, sokkal kisebb a gyakorlata.
A gyerek az a szereplője a pedagógiai folyamatnak, aki se felelősséggel nem tartozik, se nem munkaköri feladata a harmonikusabb gyerek-szülő vagy éppen gyerek-tanár kapcsolat építgetése (a szülő-tanár viszonyról nem is beszélve)[9].
A gyereknek akkor a legjobb, ha feltétlen bizalommal lehet tanárai felé, ha nem kell mérlegelnie, hogy egy büntetést megérdemelt-e avagy csak nehezíteni akarták a helyzetét, ha érezheti, hogy a tanárainak személy szerint ő is fontos, számít.
A gyereknek legtöbb esetben annál könnyebb a dolga, minél jobban megértik egymást szülei és tanárai. Ha a szülők és tanárok között nincsen összhang, az a gyereket visszavetheti, főleg általános iskolás korban, amit nehezen hever ki a későbbiekben (csakúgy mint a csecsemőknél az anyatej hiányát).
megállapítható, hogy a gyerekeknek, szüleiknek és tanáraiknak a mainál sokkal jobb, bizalomteljesebb szülő-tanár kapcsolatra lenne szükségük. Ugyanakkor megállapítható az is, hogy elsősorban nem az egyes szülők és egyes tanárok felelőtlenségével, alkalmatlanságával magyarázhatók a problémák, hanem nagymértékben az iskolák (és az egész oktatási rendszer) olyan szerveződésével, amelynek nem volt felvállalt szempontja a "lehető legjobb" szülő-iskola kapcsolat.[10]
1989-ben, közvetlenül a rendszerváltás előtt felmerült a kérdés, hogy miként rendezhető újra a szülők kapcsolata az oktatási rendszerhez. Milyen célokat, szempontokat figyelembe véve kell törekedni a törvényi szabályozás átalakítására.
A kérdéskör intézményes, hosszabb távú rendezése egyelőre nincsen kialakítva. Az alábbi áttekintés lehetséges mintákat, megoldásokat vesz sorra, aminek révén újabb részletek válnak érzékelhetővé.
Elég széles skálán lehet keresni a szülő-iskola kapcsolat intézményesítendő feltételeit.
\SYMBOL 150 \f "Times New Roman CE" \s 10 \h A skála egyik szélen a korábbi diktatórikus változat található, amely Magyarországon hosszabb ideje enyhe változatában érvényesül. Eszerint a szülő felé az oktatás hatóságként lép fel, amely számon kéri a szülőn a tankötelezettséget úgy, hogy igen kevés beleszólást enged a szülőnek az iskola működésébe. A szülő leginkább az iskolát társadalmi munkával segítheti az iskolát, de nem követelhet semmit az iskolától. Mivel a korábbi időkből visszamaradt szokások szintjén élt ez a szemlélet, ezért iskolánként, körzetenként meglehetősen eltérő gyakorlatot jelentett.
\SYMBOL 150 \f "Times New Roman CE" \s 10 \h A skála másik végén a szülői önkormányzattal irányított oktatási rendszer található, az USA-ban. Itt az oktatási önkormányzatot[11] városonként, kisebb-nagyobb területenként a szülők választják meg külön e célra. Ez az önkormányzat nevezi ki az igazgatókat, gondoskodik a szakmai ellenőrzésről, intézi az oktatáspolitikai feladatokat. Itt egyértelmű a szülői érdekeltség, a szülőknek szóló beszámolási kötelezettség. Történetesen az európai kultúra szülői szerepről alkotott ideájának ez felel meg jobban (lásd szülői felelősség).
Eredetét nézve jellemző, hogy a szülői önkormányzatú oktatásirányítást az (Európából kivándorolt) amerikai telepesek "alulról" építették ki, a falvakban megválasztott iskolafelelősökkel kezdve, míg Európában ("maradt") felvilágosult államvezetés "felülről" fejlesztette az oktatást rendeletekkel.[12]
Ebből következik a gyakorlatban, hogy a szülői részvételt az USA-ban eleve jobban segíti az intézményi rendszer, kezdve az oktatási önkormányzati választással (majd beszámoltatással), folytatva a finanszírozási döntésekkel, az érdekeltségi rendszerrel. A tengerentúli angolszász, főleg USA-beli iskolarendszerben a szülő figyelmét, törődését gyakorlatilag az oktatási folyamat egyik erőforrásának tekintik.
Magyarországon egyelőre ilyesmiről szó sincsen, tehát a szülőktől eleve távolabb áll az iskola működési rendszere.
Nyugat Európában a háború óta szorgalmazzák a jobb szülő-iskola viszonyt[13], de egyelőre nem tartanak a szülői önkormányzatnál. Itt az oktatásirányításban a pedagógus szakmai szervezeteknek van nagyobb beleszólása.
A köztes megoldást sok különböző formában lehet megtalálni a gyakorlatban. Ilyen a holland példa, ahol az önkormányzat nevezi ki az iskolaigazgatót, de csak akkor, ha a személyével a szülők előzetesen egyetértettek. Skandináv országokban pedig az írott törvényektől függetlenül is természetes a szülők véleményének figyelembe vétele, akár egy tornapálya füvesítése kapcsán is, mert ott az iskolákat először nem az állam építette, hanem a protestáns vallási gyülekezetek (ennyiben hasonlítanak az amerikai példára).
A Magyarországon kialakuló megoldás a szülő-iskola kapcsolatra még nem dőlt el, főleg nem részleteiben. Hogy mennyire nem a szülőkön vagy tanárokon múlik csupán, arra jellemző példa, hogy Glatz Ferenc minisztersége idején 89-ben elindult egy mozgalom a sokkal nagyobb szülői aktivitás irányában a szülői iskolafenntartó iskolaszékek szorgalmazásával. Ezt az új 2/3-os önkormányzati törvény vette le a napirendről, "belefojtva" (valószínűleg mintegy mellékhatásként) az addig aktív szülőkbe és egyetértő tanárokba a kezdeményezést.
A 93-as közoktatási törvény egyrészt meghagyta szülői szerveződésként a szülői munkaközösséget, másrészt pedig létrehozta iskola szinten az érdekegyeztető, döntéselőkészítő jellegű iskolaszéket. Néhány év még kell, amíg helyre rázódik ezeknek az iskolaszékeknek a működése, de legalább elindult egy nagyon aktuális változási folyamat.
Ez a törvény iskolán belül viszonylag teljes körű szervezeti megoldást adott a szülő-iskola kapcsolatra: A szülői munkaközösség a szülők szervezete, tehát egy lehetőség a közös szülői törekvéseknek (a kollektív szülői érdeknek) a megfogalmazására. Az iskolaszék pedig egy érdekegyeztető fórum, ahol képviselhető, egyeztethető az szmk-ban megfogalmazott (kollektív) szülői érdek, valamint a tantestületben megfogalmazott tanári érdek, az önkormányzatban megfogalmazott fenntartói érdek.[14]
Iskolán kívül a közoktatási rendszerben nem került sor még választott szülői képviselet kialakítására sem (nemhogy a szülői önkormányzat jött volna szóba), tehát a szervezeti keret hiánya miatt nem alakítható ki az iskolás szülők által kontrollálható kollektív szülői érdek. Továbbá nincsenek olyan az egyes iskoláknál tágabb körben (pl országosan) illetékes fórumok, amelyeken a választott szülői képviseletnek helye volna, tehát nincs is ahol képviselni lehetne a kollektív szülői érdeket.
Ez látszólag egy rövidtávú előny az oktatásirányításnak abból a szempontból, hogy nem kell bekapcsolni a döntésekbe még véleményezőként sem a választott szülői képviseletet, tehát úgymond egyszerűbb netán gyorsabb a döntéshozatal technikája, az ügyek intézése. Viszont hosszú távon ható lényeges hátrány az oktatási folyamat összes szereplőjének abból a szempontból, hogy ez a helyzet a lehetőséghez képest jelentősen legyengíti a pedagógiai folyamatban érintett szülők és pedagógusok közötti együttműködést, kohéziós erőt, szolidaritást stb.
Kimondható, hogy a pedagógiai folyamat szempontjából egyelőre kielégítően nem szabályozott a szülő-iskola kapcsolat rendszere.
Intézményesített megoldások híján alapvető jelentőségű marad tehát az elkövetkező években iskolánként a pedagógusok és a szülők személyes törekvéseire, képességére támaszkodó helyi megoldások kialakítása.
\SYMBOL 190 \f "Symbol" \s 10 \h Megoldatlan a szülők informálása.
\SYMBOL 190 \f "Symbol" \s 10 \h Általában nem működik a szülői képviselet még az iskolán belüli keretekben sem.
\SYMBOL 190 \f "Symbol" \s 10 \h Az iskola finanszírozási módja, belső érdekeltsége erősen ütközik a gyerekek tanuláshoz való személyes jogának elvével.
ha az oktatási miniszter 1-2 évente jelentést adna ki a szülőknek az oktatás helyzetéről, amelyet minden szülő kézhez kaphatna. Hasonló jelentést kellene a szülők kezébe adnia az iskolafenntartóknak is. Ilyen gyakorlatról nem beszélhetünk. Ezek a jelentések akkor lennének igazán érdekesek, ha legalább a kérdéseket pl választott szülői képviselet tehetné fel.
Az iskolán belüli rendszeres és igényes informálásra viszont több példa is van, hol az szmk közreműködésével, hol anélkül.
Terjednek az iskolai évkönyvek, amelyek valóban sokszínűen, gyakorlatiasan és az iskola iránt rokonszenvet keltően mutatják be az iskola tényeit, lehetőségeit.[15]
Van általános iskola, ahol a felsősök szüleinek évente továbbtanulási kérdőívet adnak, és akiknél kiderül, hogy semmi elképzelésük nincsen sem nekik, sem gyereküknek, azokat az iskola szervezésében viszik meglátogatni a környék középiskoláit. Különleges eset? Tulajdonképpen az iskola feladatköréhez tartozik a továbbtanulási választás segítése ebben az érdemi formában is.
Alastair Macbetch felmérésében szerepel egy érdekes megállapítás: Alig pár órát töltenek a szülők egy nyugat-európai iskolában évente, mégis működik a szülő-iskola kapcsolat. Ugyanis a személyes találkozás a kapcsolattartásnak csak egyik módja (amely megismerkedésre, kritikus megbeszélésre stb szükséges). Emellett rengeteg sokszorosított információt visznek haza a gyerekek, rendszeres a telefonkapcsolat a szülők és a tanárok között, s ha mégis személyes találkozásra kerül sor, annak témaköre alaposan elő van készítve, nem egy helyen a szülők írásos támavázlattal mehetnek szülői értekezletre. Ha egy döntés születik a szülők részvételével, azt tudomásul veszik és megvalósítják.
amely a szülői jogok és kötelességek gyakorlásának egy fontos biztosítéka (szervezeti feltétele), különösebb kommentár nélkül álljon itt az EPA 10 pontja[16]. Ezt a felsorolást a helyi megoldások kialakításában is alapul lehet venni, és ugyanakkor sejtetni engedi, hogy miért működik egyelőre olyan kevés iskolában érdemi szülői képviselet.
Az Európai Szülők jogai és kötelességei[17]
|
1. |
\SYMBOL 240 \f "Wingdings" \s 12 \h A szülőknek joguk van gyermekeik nevelésére - megkülönböztetés nélkül a bőrszínükre, etnikai hovatartozásukra, nemzetiségükre, hitükre, nemükre vagy gazdasági helyzetükre. |
|
|
\SYMBOL 174 \f "Symbol" \s 12 \h A szülőknek kötelességük gyermekeiket úgy nevelni, hogy felelősséget érezzenek egymás és egy humánus világért. |
|
2. |
\SYMBOL 240 \f "Wingdings" \s 12 \h A szülőknek joguk van elsőbbségük elismertetésére a gyermekeik nevelése terén. |
|
|
\SYMBOL 174 \f "Symbol" \s 12 \h A szülőknek kötelességük gyermekeiket felelősségteljesen nevelni, és őket nem elhanyagolni. |
|
3. |
\SYMBOL 240 \f "Wingdings" \s 12 \h A szülőknek joga van teljes mértékig hozzáférni a hivatalos oktatási rendszerhez - gyermekeik igényeinek, tehetségének és képességeinek megfelelően. |
|
|
\SYMBOL 174 \f "Symbol" \s 12 \h A szülők kötelesek partnerként viselkedni az oktatásban gyermekük iskolájával szemben. |
|
4. |
\SYMBOL 240 \f "Wingdings" \s 12 \h A szülőknek joga van a gyermekükre vonatkozó minden információhoz való hozzájutásra az oktatási intézményekben. |
|
|
\SYMBOL 174 \f "Symbol" \s 12 \h A szülőknek kötelessége megadni a gyermekeik iskolájának minden olyan lényeges információt, mely a közösen szorgalmazott nevelési célok megvalósítását szolgálja. |
|
5. |
\SYMBOL 240 \f "Wingdings" \s 12 \h A szülőknek joguk van azt az oktatási formát választani, amelyik legközelebb áll meggyőződésükhöz és azokhoz az értékekhez, amelyeket fontosnak tartanak gyermekeik nevelése során. |
|
|
\SYMBOL 174 \f "Symbol" \s 12 \h A szülőknek kötelessége jól tájékozott módon és lelkiismeretesen kiválasztani, hogy gyermeke milyen oktatásban részesüljön. |
|
6. |
\SYMBOL 240 \f "Wingdings" \s 12 \h A szülőknek joguk van ahhoz, hogy a hivatalos oktatási rendszer tiszteletet tanúsítson azon szellemi és kulturális háttér iránt, amelyet ők biztosítanak gyermekeik számára. |
|
|
\SYMBOL 174 \f "Symbol" \s 12 \h A szülőknek kötelességük gyermekeiket más emberek és mások meggyőződésének tiszteletére nevelni. |
|
7. |
\SYMBOL 240 \f "Wingdings" \s 12 \h A szülőknek joguk van befolyást gyakorolni a gyermekeik iskolája által követett irányvonalra. |
|
|
\SYMBOL 174 \f "Symbol" \s 12 \h A szülőknek kötelességük személyes elkötelezettséget vállalni gyermekük iskolája, mint a helyi közösség lényeges eleme iránt. |
|
8. |
\SYMBOL 240 \f "Wingdings" \s 12 \h A szülőknek és szervezeteknek joguk van ahhoz, hogy aktívan konzultáljanak az oktatásügyi hatóságok oktatáspolitikájáról, minden szinten. |
|
|
\SYMBOL 174 \f "Symbol" \s 12 \h A szülőknek kötelességük önmaguk és érdekeik képviseletére minden szinten demokratikus képviseleti szervezeteket fenntartani. |
|
9. |
\SYMBOL 240 \f "Wingdings" \s 12 \h A szülőknek joguk van ahhoz, hogy anyagi támogatást kapjanak az államtól, hogy pénzügyi segítséget fogadjanak el ahhoz, hogy gyermekeik tanulni tudjanak. |
|
|
\SYMBOL 174 \f "Symbol" \s 12 \h A szülőknek kötelességük, időt és személyes részvételt áldozni gyermekeiknek és iskoláiknak, hogy támogassák őket a nevelési, oktatási célok elérésében. |
|
10. |
\SYMBOL 240 \f "Wingdings" \s 12 \h A szülőknek joguk van hozzá, hogy a hivatalos szervek részéről magasszintű oktatási szolgáltatások kínálatában részesüljenek. |
|
|
\SYMBOL 174 \f "Symbol" \s 12 \h A szülőknek kötelességük segíteni egymást, hogy javítsák készségeiket, mint elsődleges nevelők és partnerek a család és iskola kapcsolatban. |
finanszírozási és érdekeltségi viszonyokon a legnehezebb helyi keretek között változtatni. Természetesen sokat tehet az iskolafenntartó is, sőt maga az iskola is a probléma enyhítésében. Az a kis lépés, amit meg lehet tenni az, hogy minél kevésbé támaszkodjon az iskola a szülőkkel szemben közömbös megoldásokra.
Lehetőség van a szülőkkel ismertetni az iskola forrásait és költségeit, egybevetve a szülőknek is fontos célokkal. Lehetséges pl az iskolaszéken keresztül vagy más módon a szülők képviseletének óvatos bevonására az iskola gazdasági döntéseibe.
Például a szülőknek feladható a kérdés, hogy miként teremtse elő az iskola a fénymásoláshoz szükséges rengeteg papír árát? Egyrészt engedélyezhetik egy méregdrága büfé üzemelését nem is olyan magas átalánydíjért (amiből papír vásárolható), vagy a szülők vállalják a közvetlen papírköltség befizetését. Kiderülhet, hogy az utóbbi a sokkal olcsóbb, mert nem kell mellette kifizetni a büfés hasznát és a sok drága divatcikk árát. Ugyanakkor ennek a megtakarításnak van egy olyan feltétele, hogy ezt a problémát meg kell tudják tárgyalni egymással a szülők és az iskola vezetése. Döntésképeseknek kell lenniük.
Nincs drágább, mint a megegyezésre, együttműködésre való képtelenség. Ugyanakkor a megtakarítás elengedhetetlen feltétele a problémafelismerésre, megegyezésre, együttműködésre való képesség mind a szülők mind a tanárok részéről.
Megjegyzésként: iskolafenntartói vagy országos méretekben természetesen sokkal nagyobb összegeket lehetne megtakarítani vagy a mainál célszerűbben felhasználni - de ott már végképp pótolhatatlan az együttműködésnek keretet adó megfelelő szervezeti keret.
A gyerekek jogainak első számú kötelezettjei maguk a szülők. Nekik gondviselői kötelességük küzdeni gyermekük jogainak érvényesítéséért. A pedagógiai folyamatban a tanárok a másik szereplő, akiknek szintén felelőssége kapcsolódhat a gyermeki jogokhoz. A szülők és tanárok esetében az egyik első számú kérdés, hogy egyáltalán ismerjék a gyerekek jogait. Azonban a gyereki jogok ismeretében, megismerésében egy komoly akadályt jelent az, hogy manapság gyorsan változó, bizonytalan a gyermeki jogok értelmezése.
A "jog" többjelentésű szó:
\SYMBOL 190 \f "Symbol" \s 10 \h Vannak jog-elvek (pl természetjog) és van érvényesülő joggyakorlat (szokásjog vagy tételes jog alapján),
\SYMBOL 190 \f "Symbol" \s 10 \h vannak javaslatok a jogszabályozásra és vannak meghozott jogszabályok (nemzetközi megállapodások, törvényhozás és egyéb szabályozás alapján).
\SYMBOL 190 \f "Symbol" \s 10 \h van továbbá a hétköznapi "mi jogon", azaz "mi alapon?" kifejezés
A tételes gyereki jogok érintkeznek mind a szülői mind a tanári jogok és kötelességek kérdésével azon szereposztás miatt, amely közöttük megvalósul a pedagógiai folyamat során. Az egész pedagógiai folyamatnak, iskoláztatásnak az az egyedüli értelme, hogy a gyerek nevelkedhessen, tanulhasson (gyerektelen szülők nem találkoznak a tanárokkal az iskolában).[18]
Annak okai, hogy "általában" a gyereki jogok kérdése napjainkban előtérbe került, három csoportba is sorolhatók:
Vannak olyan gyereki jogok, amelyek közvetlen érvényesítése, aprólékosabb értelmezése, szélesebb körű figyelembe vétele napjainkban aktuális. Ilyen pl a gyerekmunka tilalma, ilyen a saját felnőtt életre felkészítő tanuláshoz való személyes jogosultság.
Vannak olyan gyereki jogok, amelyeknek lényegében pedagógiai funkciója van, hiszen fokozatosan fel kell készíteni a gyerekeket arra, hogy felnőttként önálló ítélőképességgel, akarattal, cselekedettel felelősen intézzék dolgaikat. Ez nem megy előzmények nélkül. Az iskolai diákönkormányzat intézménye sok szempontból tipikusan ilyen intézmény.
Végül vannak olyan kerülőutas hivatkozások a gyereki jogra, amelyek valójában pótmegoldások. Politikai, pedagógiai, kutatási, oktatás irányítási problémák akadozó megoldását kívánják előre vinni azáltal, hogy közvetlenül gyereki jogként jelenítenek meg valamely vélt megoldást. Ezeket a pótmegoldásokat nem szabad ráterhelni a gyereki jogok kérdésére, annak ellenére, hogy érzelmileg nagyon hatásos a jogaitól megfosztott kisgyerekre való hivatkozás.
A háromféle jog-hivatkozás keveredésére egy minden bizonnyal jó szándékú példa az a lábjegytetben bemutatott felsorolás[19], amely egy konferencia eredménye. Jól megfigyelhető benne több szempont keveredése (a gyerekek közvetlenül érvényesítendő jogai, pedagógiai szempontok, kerülőutas érvelések).[20]
A tisztázás, a gyermeki jogok értelmezésének folyamata tart napjainkban is, és vélhetően még eltart egy ideig. Ezen átmeneti időben egyes konkrét helyzetekben nincs más megoldás, mint hogy mind a szülő, mind a tanár próbáljon meg eligazodni a saját értelmezésével is.
A tanári szerepkört a közoktatási törvény és számos más jogszabály részletekbe menően szabályozza. Azonban van a tanári tevékenységnek egy vetülete, amelyet hivatástudat, elkötelezettség, lelkiismeret, emberi tartás, megbízhatóság stb fogalmakkal jelölünk, és amely nem szabályozható törvények eszközével. A szülők számára ezek a nehezebben megfogható minőségek sokszor fontosabbak a törvényben előírt kritériumoknál (pl végzettség, munkahelyi fegyelem, stb). A szülők szeretnének feltétlenül megbízni a pedagógusban, de konkrét esetben sokszor nem tudják megítélni, hogy bizalmuk megalapozott-e.
Az orvosok hippokratészi esküjének mintájára sokan[21] jónak találnák, ha volna pedagógusi etikai fogadalomtétel is, amelyet pl egy valódi pedagógus köztestület[22] (törvényben szabályozott pedagógus kamara) kérhetne számon az orvosi vagy ügyvédi kamarában bevált megoldás szerint.
A szülőknek az iskolához való viszonyulását nagy mértékben könnyítené, ha könnyen áttekinthető garanciát[23] kapnának arra, hogy bízhatnak a pedagógusokban, mert rendkívüli esetben nem nekik, a szülőknek kell fellépniük a magáról esetleg megfeledkező tanárral szemben, ha azt pl egy pedagógus kamara automatikusan, a szülőktől függetlenül is megteszi.[24]
eredményező lenne a pedagógiai folyamat főszereplőinek intézményes rendszere pl a következő módon:
\SYMBOL 190 \f "Symbol" \s 10 \h tanári (és szülői képviselői) etikai kódex
\SYMBOL 190 \f "Symbol" \s 10 \h törvényes pedagógus kamara (és szülői képviselők köztestülete).
Ezek az etikai kódexek a tanárokra és szülői képviseletet vállalókra jelentenének előírásokat. Megemlítendő még a
\SYMBOL 190 \f "Symbol" \s 10 \h diákjogok chartája[25],
amely az iskolás gyerekekre vonatkozó törvényhozási javaslatokat fogalmaz meg és szorgalmaz a hozzá kapcsolód fórum lobbitevékenységével.
az együttműködés feltételrendszere a szülők és a tanárok között, ha a tanári etikai kódex megfogalmazásába szülői (köztestületi?) oldalról is bele lehet szólni, de alkalmazása egy pedagógus kamara hatásköre lehet. És fordítva, egy esetleges szülői képviselői etikai kódex[26] megfogalmazásába is lehetősége kell legyen beleszólnia a pedagógus kamarának, de alkalmazása csak a szülői képviselők köztestületére tartozna. Ily módon a két kódex egységes szabályozási rendszert alkotva "új korszakot" nyithatna a magyarországi szülő-tanár kapcsolatban.
Ezen elképzelés a szülő-gyerek-tanár viszony alapvető problémáira vázol egy lehetséges intézményesített megoldást. Bárhogyan is alakuljanak a közoktatás elkövetkező reformjai, legalább a kérdéskör logikai áttekintésére jó alkalmat kínál a vázolt lehetőség áttanulmányozása - tehát segítheti a rendezetlen átmeneti időkben szükséges helyi megoldások kialakítását.
Természetes, hogy sok pedagógus szívesen venne a mainál jobb kapcsolatot a szülőkkel. Nagyban könnyítene a helyzeten, ha volna olyan szülői képviseleti rendszer[27], amelyben legalább a szülői munkaközösségi vezetőket, az iskolaszéki szülőket rendszeresen tájékoztatnák, felkészítenék szerepükre (ami a köztestületek, kamarák egyik jellemző feladata, legyen szó ügyvédekről, orvosokról, tanárokról vagy éppen iskolaszéki szülőkről). A jövőben előbb-utóbb valószínűleg be fog következni egy ilyen állapot.
a tanároknak kell törekedniük arra, hogy a szülőket oly mértékig tájékoztassák, hogy az iskolához fűződő kapcsolatukban ténylegesen tudjanak együttműködni a gyereküket nevelő, oktató pedagógusokkal.
Végig az iskolai évek során fontos lenne egy pedagógiai tartalmú tájékoztatás, kezdeményezés a szülők felé a gyerekek életkori sajátosságainak és a konkrét iskolai, egyéni helyzetüknek megfelelő kérdésekről, ami nagy mértékben javítaná magának az iskolának a pedagógiai hatékonyságát is.[28]
Tág keretek között mozoghat ez a tájékoztatás, segítség, kezdeményező szerep
\SYMBOL 150 \f "Times New Roman CE" \s 10 \h a konkrét kérdésekre adott válaszoktól az évenként módszeresen haladó felvilágosításig (előadások, szóróanyagok, megvitatás formájában - akár a gyerekekkel együtt),
\SYMBOL 150 \f "Times New Roman CE" \s 10 \h a pedagógusok a gyerekek és a vállalkozó szülők közreműködésével évi 2-3 újságot állíthatnának össze szülőknek, amelyet minden gyerek hazavisz (akkor is, ha szülei évek óta nem voltak az iskola környékén sem). Idővel fontos eszközévé válhat a jó szülő-iskola kapcsolat alakításában.
\SYMBOL 150 \f "Times New Roman CE" \s 10 \h a szorgalmazott olvasmányi, televíziós, videós, múzeumi stb családi programötletek közreadásától (iskolai plakátok szóróanyagok, szóbeli megbeszélés formában) egészen nyaraltatási címek és egyéb konkrétumok közvetítéséig.
\SYMBOL 150 \f "Times New Roman CE" \s 10 \h tájékoztatás az iskolán kívüli oktatási, pedagógiai funkciókról, intézményekről (pl tantárgyi egyesületek, versenyek, levelező versenyek, táborozások, távoktatás, speciális felzárkóztatás, tehetség gondozás, külön fizethető tanfolyamok, képzések, eszközök stb lehetőségek)
\SYMBOL 150 \f "Times New Roman CE" \s 10 \h a pályaválasztás szempontjából a gyerekre jellemző fontos sajátságokra való figyelemfelhívástól egészen a pályaválasztási, munkavállalási kérdőívek használatáig, (akár a szülőket is bevonva a kérdőívek kitöltésébe)
\SYMBOL 150 \f "Times New Roman CE" \s 10 \h a szülők által felajánlott munkahelyi látogatások, egyéb kirándulási célpontok, lehetőségek folyamatos gyűjtése, felhasználása
\SYMBOL 150 \f "Times New Roman CE" \s 10 \h más iskolákkal való olyan kapcsolat kialakítása, amelyben a szülők is újjal találkozhatnak (pl városi és falusi iskola együttműködése révén)
\SYMBOL 150 \f "Times New Roman CE" \s 10 \h aktív szülők (mint pl szmk vezetők, iskolaszéki szülők) bevonása tanácskozásokba, időnként meghívásuk témától függően pedagógus konferenciákra, továbbképzési alkalmakra (tankönyv kérdés, szociális támogatások stb)
\SYMBOL 150 \f "Times New Roman CE" \s 10 \h törvények, rendeletek, közlönyök, pedagógiai lapok hozzáférhetővé tétele
\SYMBOL 150 \f "Times New Roman CE" \s 10 \h egyes ügyintézési kérdésekben a szülők segítésétől kezdve (szociális segély lehetőségének, pedagógiai szolgáltatás igénybevételének ajánlása stb), egészen a szülői képviselet kialakításának, működésének támogatásáig
\SYMBOL 150 \f "Times New Roman CE" \s 10 \h a szülői munkaközösség önállóságának támogatása, szorgalmazása (pl összejövetelt szülő vezesse le, szülői kezdeményezések méltánylása)
\SYMBOL 150 \f "Times New Roman CE" \s 10 \h életmódbeli kérdésekről szóló tananyag egyes részeinek megbeszélése a szülőkkel (és gyerekekkel közösen): gyerekeknek fontos étkezési minimum, tisztálkodási feladatok, otthoni tanulósarok követelménye, az elegendő naponkénti pihenés, a kikapcsolódást jelentő hétvégi programok fontossága, a környéken felmerülő közbiztonsági, bűnözési vagy kábítószeres és egyéb problémák kezelése a szülők részéről (és az iskola részéről)
\SYMBOL 150 \f "Times New Roman CE" \s 10 \h környezetvédelmi, stb akciókban (madáretetés, falevél söprés, kiállítás építés, faültetés, tájékoztató anyagok terjesztése.....) való részvétel - kizárólag pedagógiai céllal!! Nem tekinthetők a gyerekek szakszervezet nélküli ingyen munkavégzőknek, sem a szüleik a gyerekeiken keresztül.
\SYMBOL 150 \f "Times New Roman CE" \s 10 \h Végül adott a lehetőség az iskolához lazábban kötődő szülői programokra az iskola kezdeményezésében, vagy legalább együttműködésével, támogatásával (szülőknek szóló tanfolyamok, rendezvények stb), amelyek alkalmasak bizalomerősítő kapcsolatteremtésre.
Természetesen a fenti lehetőségek megvalósítása nem válhat abszurddá (nem lehet a szülőknek leckét feladni, nem lehet a szülőket kiokítani, nem lehet a szülőket az iskolától függő helyzetbe hozni).
A találékonyság érdekes megoldásokhoz vezethet a megszokott (és részben kiüresedett) sémákkal szemben.
\SYMBOL 190 \f "Symbol" \s 10 \h Egy nyugati próbálkozás szerint[29] a problémás gyerekek szüleivel az iskola az eltanácsolás helyett szerződést[30] köt. Ebben a szerződésben semmi különös nincsen. Mind az iskola, mind a szülő, mind a gyerek azt vállalják el pontokba szedve, amit normál esetben eleve tenniük kellene. - A szülő minden este láttamozza a gyerek füzetét, de nem kell a helyességet ellenőriznie. A szülő felügyel, hogy a gyereke ne tanuljon többet napi 1-2 óránál, de annyit igen. Továbbá vállalja, hogy a gyereknek van külön tanulósarka, este lefekszik, és havonta ilyen-olyan programokat szervez a gyerek számára stb. - Az iskola pedig vállalja, hogy a gyereket egy ideig nem tanácsolja el, az igazgató vállalja, hogy havonta leül beszélni a gyerekkel, a szaktanárok vállalják, hogy hetente kijavítják a gyerek füzetét, az osztályfőnök is vállal beszélgetést a gyerekkel, kapcsolattartást a szülőkkel. - És a gyerek is aláír saját ígéreteket, lehetőleg vállal az általánosságokon túlmenően valamely konkrét, hozzá fűződő, rajta múló feladatot is.
\SYMBOL 190 \f "Symbol" \s 10 \h A debreceni sportkollégiumban, amely országos beiskolázású, van szülői munkaközösség. Az aktív szülőknek évente kétszer a kollégium útiköltséget fizet és pár napra szállást ad nekik. Ilyenkor a kollégium ügyeit a kollégium vezetése végig tárgyalja a szülőkkel.
\SYMBOL 190 \f "Symbol" \s 10 \h Ma már nemcsak hollandiai utibeszámolóban fordul elő, hogy a szülői értekezlet résztvevői asztalt ülnek körül a padokba préselődés helyett, teát vagy szörpöt és sós ropit, pogácsát ehetnek érkezéskor, amelynek árát készséggel adják össze. Ilyen kezdés után más a hangvétele a kérdéseknek, válaszoknak. Egy szombathelyi általános iskola néhány osztályában a szülői értekezleteket évek óta lakásokon tartják, mert így bizonyítottan fesztelenebb, eredményesebb az összejövetel. A tanárok is elfogadták a módszert. Ebben az iskolában külön szülői fogadószoba is található, ahol a váratlanul érkező szülő megvárhatja az óraközi szünetet.
A szülő-iskola, szülő-tanár viszony mindenképpen átalakulás előtt áll. Változik az iskola szerepe, változnak a társadalmi elvárások, jelentősen változik az oktatás feltételrendszere. Változik továbbá a szülők szerepe, felelőssége, változnak a konkrét szülői teendők.
Változik, reméljük hogy előbb-utóbb javul a gyermekek lehetősége a minél jobb iskolai oktatásra, neveltetésre, amiben lényeges tényező a lehető legjobb szülő-tanár viszony.
Ebben a változásban, változtatásban lehet előnyös, ha a tanárok figyelemmel tekintik át a szülő-iskola viszony kérdéskörét.
[2]Dr Alastair Macbeth: A gyermek két tűz között (Jelentés az iskola és család kapcsolatáról az Európai Közösség országaiban) szerzők: Prf Stanley Nisbet, MRS Alison Nisbet, Dr Desmond Ryan, Mr Trevor Corner, Mr. David Strachen (Neveléstudományi tanszék, University of Glasgow, 1981. július, 1993. Szük fordításában 315 gépelt oldal)
Alastair Macbeth: A Szülők Bevonása (hatékony pedagógus - szülő kapcsolat) 300 gépelt oldal, Szük fordításában - Involving Parents ( Effective Parent-Teacher Relations) 1989. Heinemann Educational
[15]Például a Dunakeszi Körösi Csoma Sándor Általános Iskola 1991-92. tanévi évkönyvének a következők voltak a főbb témakörei:
A tanév története, Az alsó tagozatban folyó munkáról (táblázatosan az osztályonkénti tanítónők és a napközis tanárok nevei, a tanítási módszerük megnevezése), Az év tanulmányi verseny- és sporteredményei (különböző kategóriákban a helyezettek nevei oldalakon keresztül), Kőrösi emléknapok az alsó és a felső tagozatban, A "Kicsinyek kórusa", A Kőrösi Csoma Sándor Diák Baráti Kör tevékenységéről, Erdélyi élménybeszámoló, Hollandiai élménybeszámoló, Híradások az iskoláról (az iskoláról megjelent cikkek, riportok felsorolása), Az iskola dolgozóinak névsora a tanévben (név, végzettség, beosztás, osztályfőnök-e, ha igen akkor az osztály), A tanév végzős tanulói (név, osztály, tanulmányi átlag, továbbtanulás tervezett iránya), a következő nyárra szervezett táborok (táborvezető neve, tábor jellege), Riassunto, Zusammenfassung, Résumé (fél-fél oldal az iskoláról olaszul, németül, franciául)
A Bajai ÁMK 93-94-es évkönyvében a további kérdésekről volt részletes ismertetés:
A szülő, a gyermek, a pedagógus jogai, kötelességei a közoktatási törvényből idézve. Választható programok, szakkörök, Az szmk és az iskolaszék szabályai, működése, tagjai (névvel, telefonnal, szerepkörrel, sőt programmal), A diákönkormányzat leírása, vezetői (névvel, tevékenységgel, programmal).
[17]Charta of the rights and responsibilities of parents in Europe - EPA, 1991. A 10 pontos charta szövegét fordította a Szük, 1994-ben.
(EPA= European Parents Association, Szülői Szervezetek Európai Szövetsége; az Európai Unió és az Európa Tanács brüsszeli székhelyű társult szervezete, kb 60 tagszervezettel, postacíme: European Parents Association 23a, rue Belliard, B-1040 Brussels, tel: 00-32/2/230-37-20, fax: 00-32/2/230-37-22; tagjai: kifejezetten az oktatásban a szülők és oktatás kapcsolatával foglalkozó szülői szervezetek.)
[20]A GYEREKEK ALAPVETŐ JOGAINAK ÉS SZÜKSÉGLETEINEK CHARTÁJA
Születés és fogadtatás: A gyereknek joga, hogy - ne a véletlen gyümölcse legyen - ne politikai célért, hanem önmagáért akarják - ne csupán a szülei érdekeiért, hanem önmagáért akarják - megrázkódtatás nélkül jöjjön létre és szülessen meg - olyannak fogadják el, amilyen, függetlenül fizika felépítésétől - nemére való tekintet nélkül fogadják el.
Testi fejlődés: A gyereknek szüksége van - a kiegyensúlyozott táplálkozásra - arra, hogy a saját ritmusának megfelelően éljen és pihenjen - (joga), hogy ne bánjanak vele felelőtlenül - arra, hogy tisztában legyen teste minden lehetőségeivel - (joga) hogy ne legyen mindig tiszta és tökéletes
A személyiség tiszteletben tartása: A gyereknek szüksége van arra, hogy - (a kis-gyereknek) apjával és anyjával egyaránt legyen kapcsolata - mindkét nembeli felnőttekkel legyen kapcsolata - mindkét nembeli gyerekekkel legyen kapcsolata - érzelmi biztonságban legyen része - (minden gyerek egyedi, és mint ilyen joga) személyiségét tiszteletben tartsák.
bizalmat kapjon - (joga van) a méltósághoz.
Kiteljesedés: A gyereknek joga van - ahhoz, hogy kiteljesíthesse lehetőségeinek maximumát, joga van az örömhöz - az autonómiához és a felelősség vállaláshoz - (szüksége van) sikerre - hibázni - (szüksége van) feltalálásra és alkotásra - (szüksége van) kommunikációra - (szüksége van) arra hogy kifejezze magát - (szüksége van) esztétikai érzelmekre.
A tudás megszerzése: A gyereknek joga van - igaz és koherens válaszokat kapni az általa feltett kérdésekre - bármiféle tudás megszerzésére - megérteni az őt körülvevő társadalmi és gazdasági jelenségeket - (szüksége van) arra, hogy tudatosítsa társadalmi környezetét.
A környezet: A gyereknek joga van - egy términimumhoz - (szüksége van) az élő világgal való kapcsolatra - (szüksége van) arra, hogy a legkülönfélébb anyagokkal kísérletezhessen - ahhoz, hogy beavatkozzon a környezetébe.
Társas viselkedés: A gyereknek joga van - hogy ne kondícionálják, hogy ne erőltessenek rá doktrínákat - ne vesse alá magát különféle divatoknak - bírálni - részt venni a szakmai életben, még mielőtt maga is termelővé válna - demokratikus szervezetet létrehozni jogai tiszteletben tartása és érdekei védelme céljából.
[26]Az 1992-95 között működött Szülői Kamara nevű egyesület által az iskolai szülők nevében fellépő, megválasztott személyeknek ajánlott etikai nyilatkozat (kódex) főbb témakörei a következők voltak:
\SYMBOL 150 \f "Times New Roman CE" \s 10 \h A minél jobb, kölcsönös bizalomra épülő család-iskola kapcsolat kialakításának elősegítése
\SYMBOL 150 \f "Times New Roman CE" \s 10 \h Sérthetetlen minden egyes gyereknek a tanuláshoz való saját személyes joga - Tehát nemcsak az aktív szülők gyerekeire kell figyeljen. A szülői egyesületek egyik alapvető sajátossága, hogy törvény szerint csak az egyesületben tag szülők érdekében kell eljárjanak. Ezzel szemben jelentene különbséget a tanulási jogot alapul vevő köztestületi elv, miszerint nem lehet a nem-aktív szülők gyermekeinek jogait szülői oldalról sem figyelmen kívül hagyni pl iskola szülői munkaközösség keretében.
\SYMBOL 150 \f "Times New Roman CE" \s 10 \h Alapul kell venni a szülő gyermekéért való felelősségét, jogát és kötelességét hogy a gyermekét képviselje, és gyermeke nevelésének irányítsa.
\SYMBOL 150 \f "Times New Roman CE" \s 10 \h Az iskolaszéki szülő feladata a (főként a szülői munkaközösségben, azaz a szülői szervezetben kialakított) szülői vélemények, törekvések érvényesülésének segítése, és nem azok felülbírálata, átértelmezése.
\SYMBOL 150 \f "Times New Roman CE" \s 10 \h A szülők megoszló véleményét egy kérdésben meg kell jeleníteni, és a kisebbségben maradt szülők véleményét is ismertetni kell (pl iskolaszékben).
\SYMBOL 150 \f "Times New Roman CE" \s 10 \h Alapvetően a szülőket, az iskolai szülői szervezetet, a Szülői Munkaközösséget tekintem a szülői érdek megfogalmazójának, továbbá elsőrendűen fontosnak tartom a szülői érdeket fel nem adó, felkészült, tájékozott szülői képviseletet az iskolaszékben.
\SYMBOL 150 \f "Times New Roman CE" \s 10 \h Az iskolaszéki szülő a szülők tájékoztatását legalább évente (fél évente) egyszer (lehetőség szerint függetlenül a szülők személyes aktivitásától, tehát írásban is) érdemi tevékenysége előfeltételének kell tekintse. Hasonlóan: a szülők legalább évenként egyszeri kérdőíves írásos megkérdezését az szmk működési feltételének kell tekinteni.
\SYMBOL 150 \f "Times New Roman CE" \s 10 \h A konkrét megoldások keresésében alapvető a pedagógusokkal való ésszerű és kölcsönösen méltányos együttműködés.
[30]Ennek a szerződésnek nyilvánvalóan nem az a célja, hogy bíróságon lehessen bogozni, ki milyen mértékben teljesítette. De mindenképpen tudatosítja a szereplőkben, hogy teljesítményüktől függően milyen következményekre számíthatnak, illetve hogy részletekbe menően nekik mit kell tenniük az egyezség alapján.