Tálos Géza (TG) 2019 12 06-i előadása és hozzá kapcsolódó vázlatok
 (talgez@freemail.hu )

TG: Magánhangzó illeszkedés jelölése - Problémafelvetés, javaslat
(38 perces, 2019 12 06-i előadás videófelvétele)

TG: A magyar nyelv magánhangzó illeszkedésének jelölhetősége (előadás vázlat) (2019 12 04)

TG táblázati vázlata előadásához (2019 12 03)

TG táblázata nyomán FÁ értelmező táblázata (2019 12 04)

TG: Rovás jövője és a magánhangzó illeszkedés (2000 07 18)

TG szerkesztői kiegészítésével - Mészáros András:

 Mëgoldási vázlat. A több mint kȁt ȅvszázados viták folytatása hälyëtt (2019 11 27)

Mészáros András rövid összeállítása a zárt ë-ről

(Mészáros András tel 06-20/457-2295; kiejtes.hu, http://vala.hu/ internetes oldalakon olvasható)

A jó írásmód jelentőségének értelmezése - FÁ

A vetület sosem lehet maga az eredeti.

A vetület mindig csonkít, absztrahál.

A beszéd mindenképpen a gondolat vetülete, leképezése.

·         Az intuíció talán az eredeti ... illetőleg maga a létünk, valóságunk, amit a gondolat nem pótolhat, csak kiegészíthet, aminek a gondolat egy fonala, összetevője.

·         A gondolat tehát a létünk egy alrendszere (például az érzelmek mellett!), egy sajátos funkció megvalósulása, amelynek hatása van létünk teljességére. A gondolat nem abszolút, a gondolatnak rengeteg fajtája van/lehet, a gondolat minősége kultúra függő is. A gondolat a lét irányítója (értelmezési-irányítási törekvése), befolyásolója és ezen belül önreflexiós eszköze.

·         Ennek a gondolatnak eszköze a beszéd, amelynek szintén sajátos funkciója, részfunkciója van a gondolaton belül, pontosabban a gondolat eszközeként, azaz a létünk alrendszereként értelmezhető gondolaton belüli további alrendszer a beszéd eszköztára, a beszéd folyamata, megvalósulása, a beszéd visszahatása a gondolat egészére. A beszéd minősége, félesége, sajátságai tehát hatással vannak a gondolatok egészére és ezen tovább ívelve a létünkre is.

·         A beszédet lejegyző írás (tágabban lejegyző jelek) eszköze szintén részfunkciókat tesz lehetővé a beszéden (kommunikáción) belül. Az írás is visszahat a beszéd jellegére, minőségére – ami lehet jó is és megterhelő is.

·         Az írás esetében is feltehető a kérdés, hogy

o   fékezi vagy kiteljesíti a beszédet, bővebben a kommunikációt

o   miként hat a gondolatra, azt Prokrutesz módjára egyértelműsíti vagy éppen kivirágoztatja

o   sőt hatással van-e és milyennel a létünkre?

Ma nagy divat a globálfalanszter irányulás (lásd a wikipediát és más szövegkeresők, szöveg elemzők eszközrendszerét).

A globális divat, folyamat mellett azonban helye van

·         a szűkebb, egyénibb íráskultúra által

·         kiegészíthető, sajátságosabbá tehető beszédnek, miáltal

·         a gondolatok egyénisége, asszociációs jellege is szervesült hatásában megnyilvánulva válhat

·         az életképesség kiegészítőjévé, megerősítő támaszává – mint az érzelmek, amelyek (az érzelmek) kultúrája, szervesült eszközei hasonlóan bár kevésbé szigorúan volnának felrajzolhatók.

Egyértelműsítve: van egy absztrakciós skála.

Egyik oldalán van a standardizált, szabványos betűírás (annak érdekében, hogy mindenki egyformán alkalmazhassa, értelmezhesse). Ez egy mechanikus eszköz tehát.

Másik végén meg ott van a személy, az egyes ember akinek olyan egyedi léte, érzelmei és gondolatai vannak, amelyek a maguk valójában lejegyezhetetlenek, közölhetetlenek, csak meg lehet élni őket, másként az az egyéni megélt életünk része, megnyilvánulása. Itt semmiféle standardizálásnak, kommunikációs szabványosításnak elvi lehetősége sincsen.

Egy tágabb, de ugyancsak a skála „másik” (az egyént tartalmazó) végén található a közösség léte, amely az egyénekből (általánosan fogalmazva személyekből) áll. Egy közösség is elviekben egyedi, megismételhetetlen, sajátos, közölhetetlen létű (végső soron csak megélhető).

Más szóval tehát az egyén és az egyének közössége az eszközhasználó, az írástechnika mint eszköz tulajdonosa, felelőse, ápolója, fejlesztője.

A skála közbülső fokozatai mint zsilipek, mint intgerface-ek egyfajta hatásláncot alkotnak. A beszélt nyelv a közösségnek több mint puszta eszköze, mert számtalan hagyományt, szóvá-hanggá rögzült asszociációt, képzettársítást, gondolati sémát közvetít, tart fent mint átörökíthető mintát.

A skálának vannak fokozatai például a szabványosíthatóságban. A fokozatok között kölcsönhatás érvényesül. Tehát a betűhasználatnak, az írásnak olyannak kell lennie, hogy eszközként szolgálja a beszédet, a nyelvet, nyelvhasználatot, azáltal a gondolkodást, egyéni és közösségi létünket………..

Tudom hogy legtöbben ezt sokkal jobban tudják nálam, de itt az egyértelműség kedvéért fel kellett vázolni nagy vonalakban.

Tehát például nem a rovás kiteljesítése a kérdés maga (lásd Tálos Géza 20 évvel ezelőtti írását "Rovás jövője és a magánhangzó illeszkedés" címmel), hanem a beszédünk, magánhangzóink jelölésének, leírásának a kiteljesítése, elvárható, logikusnak tűnő kezdeményezése ilyen meg olyan meg amolyan írásokban is. Rovásjelekkel és latinbetűkkel egyaránt, hogy a decimális meg hexadecimális unicod-táblázatra mint szintén az eszközhasználat mai számítógépes technikai feltételeire már ne is utaljak, vagy annak bináris kódolására.