vissza a főoldalra *

Ünnepi üdvözlet és a problémák

1. A közvetlen személyes információk mélyebb, illetve hátteret bevilágító ismerete nélkül nekem sokkal szimpatikusabb, ha egy ilyen levélre adott "válasz-reakció" címzettjei között az eredeti levélíró is szerepel.
2. Nem szép dolog a saját irodalomra hivatkozni, de egy korábban elkészített szövegemet had hozzam fel, mert most nem tudom megismételni: http://epa.oszk.hu/00700/00721/00005/fay.html (Fáy Árpád: Kiüresedett hagyomány vagy a hagyomány reménye? - Gondolatok egyházról, alkotmányról, emberi jogokról). Valóban van az egyháznak gondolkodni valója arról, hogy mit tehetne. Egy másik kedvenc írásom, ami kevéssé közismert, és nem én készítettem: http://www.alkotmany.ngo.hu/2001_dec_15_bibo_uchronia.htm (Bibó István: Uchronia, HA A ZSINATI MOZGALOM a 15. században győzött volna...). Hozzáteszem, hogy a történelemben az igazság és az életképesség valahogy ki kell egyezzenek egymással. Vannak pillanatnyi igazságok, és vannak az igazságot hosszú távon szolgálni hivatott intézmények, struktúrák. Könnyű egy nagy házról kimutatni, hogy a kutyák oda járnak piszkítani a sarkához, de ebből kiindulva eldózerolni az egészet talán oda vezet, hogy nincs hol aludnia télen sem az eddigi bent lakóknak. Tudom, hogy ez visszaéléshez vezethet, a társadalmi intézmény rendszert el lehet foglalni, és mint valami várat alkalmazni a társadalom ellenében, tehát a társadalom, az emberek védelme helyett éppen velük szemben szolgálhat az erőszak, önkény védelmére. Ezt tudva kell megoldást keresni. Ezt veti fel Bibo talán egyetlen izgalmas írása (nekem a többi olvashatatlan volt), és ezt feszegetem a Kovász-ban megjelent írásomban.
3. Gyulay püspök urat nem ismerem a mindennapjaiban, de távolról szemlélve tevékenységét tisztelem. Talán egy vitát szervezhetne vagy vendégül láthatna jószolgálati jelleggel alkotmány, társadalmi intézmények, az élet szolgálata témakörben. Nem szakértőként, hanem jószolgálati szándékkal, házigazdaként. Az jó volna. Nem nagyon van olyan hivatalos szerveződés ugyanis, amely legfontosabb kérdéseket felvállalná (erkölcs és hatalmi intézmények viszonya).
4. A KDNP-sekkel amúgy nagyon nem lehet szóba állni, nekem legalábbis nem sikerült. Sértődékenyek, magukba zárkózottak és rátartiak, zárt klubot alkotnak, igen nagy kárára kereszténységnek és demokráciának, vagy ha úgy tetszik, az erkölcsi értékek tiszteletének a politikában. Hogy mit hoz a jövő, nem tudom. Alázat náluk annyi van, mintha sugárzó anyagnak néznék azt, és próbálnák a társadalom elől minél jobban elzárni.
5. De a karácsonyi üdvözletre való válasz bizonyára nem az a hely, ahol olyan mondatnak helye van, mint az alábbi szövegben vastag betűvel kiemelt mondat, személyeskedő éllel.
6. Egyébként a Centessimus Annus című közgazdaság- és társadalomelméleti "tanulmány" a maga idejében tudtommal az egyetlen volt, amely világszóló súllyal és eltökéltséggel állt ki az erkölcsi értékrend és a társadalomszabályozás viszonyának újra rendezése érdekében. A 90-es években tudtommal a katolikus egyház volt az egyetlen világszervezet, amely a társadalmi igazságosságot megfelelő értelmi színvonalon hangsúlyozta, mint követelményt. A világ vezetői közül a lengyel pápa volt az egyetlen egy, aki a hitelrendszer szegények előtti tisztességes megnyitását követelte egy újévi köszöntőjében. - Más kérdés, hogy ez a szellemiség nem járja át az egyházat, mert talán papjainak többsége fel sem fogta, hogy miről van szó - de ezt bizonyára nem karácsonyi üdvözletre adott kemény hangú személyeskedő válaszban kell szóvá tenni. Egy magyar katolikus pap 1990-ben még nekem őszintén azt mondta, hogy értsem meg, totál felkészületlenek voltak a változásra, ők még néhány évtized hősies katakomba példamutatásra voltak elszánva. Ugyanő pár évvel később már nem állt szóba velem, a tévében sokat nyilatkozott, és semmit sem változott a hozzáértése, vagy akár az érdeklődése társadalmi vagy gazdasági dolgokban. Igenis dolga lett volna tájékozódni, ha annyiszor vállalja a megszólalást. De az ő személyes horizontja a nevezetes pápai szerepvállalást nem nullázza le.
7. Nem nagyon értem, hogy miként lehet igazi gépromboló dühvel esni neki mindennek, ami bonyolult első látásra. Biztos, hogy nagy átrendeződésnek kell végbe mennie. Azt lehet mondani, hogy itt az ellenség a falak alatt. Biztos, hogy a falak lebontása a legjobb megoldás? Hol vannak a református filozófusok társadalom ontológiai kérdésekben? Hol vannak a sámánok és táltosok pénzrendszer-fedezeti kérdésekben? Vagy csak idült zavar van már, amolyan robbanás, széthullás utáni maradék háttérsugárzásként? A volt itt, lehetett volna itt valami maradék utózaját halljuk már csak? Egy karácsonyi üdvözlet a felekezetek közötti nyílzápor napi szorgalmi feladatának a megfelelő színtere?
8. El kellene indítani egy társadalmi konzultáció sorozatot, állandó intézményként (a fideszes ötlet felelősei ingerülten utasítják vissza a választás előtti társadalmi konzultáció folytatásának a lehetőségét). Ha magunk maradunk, akkor magunk marakodjunk? Vagy más lehetőséget is megfontoljunk?

-----Original Message-----
From: SeeFeeGmbH@aol.com [mailto:SeeFeeGmbH@aol.com]
Sent: Friday, December 22, 2006 7:46 AM
Subject: Személyes jókívánságok

 

Kegyelemteljes Karácsonyt és boldog új évet!

 

__________________________________________

Püspöki üzenet:

 

„Az emberek ezrei halnak meg, mert nem jut nekik egy darabka kenyér sem. Az emberek további ezrei halnak meg csak azért, mert morzsányi szeretet és megértés sem jut nekik.”      (Boldog Kalkuttai Teréz anya)

A betlehemi Gyermek áldását kérve kívánok sok erõt és kegyelmet az ünnepekre,

Gyulay  Endre

__________________________________________

Igy van ez, ha a klérus a saját tanítói kiváltságával nem áll hadilábon, de annál inkább a szabadsággal és az egyetemes emberi jogokkal!

 

A fennálló társadalmi viszonyok változtathatóságának ballasztjává vált a római katolikus egyház.

Holott az egyoldalú globalizáció fenti következményeinek láttán állandó felhajtóerôre lenne szükségünk!

 

A szabályozhatatlan globalizáció sodrásának okozója tudatos és akaratlan kollaboránsainak (tév)hite. Társadalmi tengeralattjárónk hajtóereje: "Elôre a magántulajdon szentségéért!" - nukleális-láncreakciós hajtóanyag. Persze, lehet az állami- vagy egyházi tulajdon is. A lényeg az, hogy a hármas érték (szabadság, emberi élet, tulajdon) csúcsán, mindenképpen a szabadság elôtt álljon és az emberek elhiggyék, hogy demokráciában élnek!

 

Emiatt van aztán a világban egyre erôsbôdô feszültség Jézus evangéliumának érvényesülése és a keresztények társadalmi (strucc)szerepe között.

Tényleg ennyire tehetetlenek lennénk?

 

Hajózni legszebb a tengeren, s nem a tenger felszíne alatt:

Bújjunk ki farizeusi köpönyegünkbôl, mert alatta szamaritánusi lényünk rejtôzködik!

 

Popovits János,

München, 2006. december 20.

Vissza az oldal tetejére