-----Original Message-----
From: megujulás [mailto:megujulas@ngo.hu]
Sent: Wednesday, February 21,
2007 9:26 PM
Subject: RE: Orbán Viktornak a
Garay térről
Holott mi gátol
minket,
hogy ha a politika tojik a fejünkre, akkor
úgymond civil szerveződésként
(van-e visszássabb elnevezés,
mint ez az
annyit kiforgatott "civil"?- de mindegy, talán érthető),
szóval hogy felállítsuk a vármegye egyesületeket,
amelyek évente közgyűlést tartsanak?
Mire várunk?
-----------------------------------------------------------------------------------------
Gratulálok a levélhez.
félek, hogy viszonzatlan marad. Ugyanis a tüntetők azt várják, hogy a politikusoknak legyen koncepciója, a politikusok pedig azt várják, hogy a tüntetők koncepciók mérlegelése nélkül támogassák őket, pusztán a szép jelszavakból, meg a kisebb hanyagság és általában "az igért kisebb rossz" miatt.
De koncepció sehol sincsen.
A tüntetőknek nincsen felkészültsége, és nem is igen hiszik el, hogy olyan szorult a helyzet, hogy nekik kellene egy nemzeti konferenciát szervezni (a vicc számba fordult nemzeti konzultáció helyett). Egyes tüntetők meg fellépnek, hogy bármilyen ötletet ha maguk írnak alá, attól az tökéletes lehet (ők a kis kalózok). A nagy kalózok a parlamentben vannak. De mind a széljárás szerint akar utazni. Mindenki vitorlázik. Senki sem akar felvállalni egy komoly, több fordulós nemzeti egyeztetést, feltáró munkát kezdeményezni, szervezni, elviselni, második és harmadig fordulóig vinni, mert nincs hozzá kedve, tudása, ereje, anyagi fedezete. Nem hisz benne. Másként pedig nem fog menni.
Látványos kis petárdák durrognak, amik lehetnek akár szivet melengetőek is. Az szja-ból részesedjenek a szülők is. Jó. De miből lesz SZJA? Hol a privatizáció korrekciója?
Egyre jobb részmunkák születnek. Most például egy egészen magas színvonalú anyag született az uniónak (minden fenntartásom ellenére ezt el kell ismerni). Aláíró nélkül. Nem túlzás ezért a konspirációért? Vaktában üljek fel akár egy viccnek? Mint a három különböző Jobbik-portálnak? Egy a párté, másik egy pécsi igyekvőé, a harmadik még a nevét sem írta ki. De el lehet verni mindet a jobbikon mint párton, vagy el lehet vitatni minden sikert a párttól, el lehet halászni előle sok emberi kapacitást a placebó-jobbik honlapokkal (amelyek egyike ráadásul "jobbik-info" címen fut!).
Hogy mikor fogunk kinőni ebből, nem tudom. Hogy Orbán úrnak mi a véleménye arról, hogy a móri bankrablás után meg sem állt a szőuli focibajnokságig, azt sem tudom. De ha futott, és még lihegett is akkor, hogy most már beért-e a feje, azt sem tudom. Minden meglehet. Legutóbb október 23-án mondott csődött teljes a fidesz-apparátusa az én fogalmaim szerint. De ne hagyjuk magunkat kétségbe ragadni, vergődni. Reméljük, hogy egyszer nem csak talányos válasz érkezik, hanem merni is fognak valamit tenni a jelképes-bosszantó hírlapi kacsának bizonyuló rácsozás helyett.
Sok szkeptikus ember állana mögéjük első szóra, aki egyébként már a nevüket sem szereti hallani, amíg nem változtatnak a hozzállásukon, és mást sem látnak bennünbk, mint vásárlóerőt-szavazót. Emberek volnánk ugyanis, kissé szerencsétlenül bóklászó emberi személyek, akik mint közösség nemzetnek hiszik magukat (nemzeti maradéknak legalább), akik élni akarnának és valóban létezni. Politikailag, gazdaságilag, kultúrálisan és minden tekintetben létezni, életre jogosultnak lenni. De az elmúlt 16 évben ezt nem kaptuk meg, nem értük el. Az egyik legmellbevágóbb volt, amikor fél évi konzultációskodás után arra jutott erő, hogy bátor kijelentésben megfogalmazódjon: tisztességes munkát (MUNKÁT). Az nem volna rossz, meg a tisztességes fizetés sem.
De itt ez nem szakszervezeti gyűlés! Tisztességes rendszerváltást, tisztességes tulajdoni szerkezetet, tisztességes közállapotot stb-stb miért nem?!
Majd az SZJA-t megvariáljuk, és oda madzagolunk gyermeki jogtól családi adózásig minden csodabogarat, még búgócsigát is?! Ha lett volna búgócsiga meg családi adózás 1990-től máig, akkor fel sem merülne, hogy rendszerválktási korrekció legyen a követelés. De nem volna ilyen mocsárban sem az ország. Itt még mindig csak a mocsár-bűz hatékonyabb és kíméletesebb elvezetéséről van szó jobb-oldalon. Nincsen rendszerváltási koncepció! A rendszerváltási koncepciótlanság miatt veszteglünk, meg rohangálnak egyesek szőulig csel-tanulmányokra. Azóta is szédülünk az újabbnál újabb szőuli tribün-tribliktől. Káprázik a szemünk. De valójában szeretnénk egy nemzeti konzultációt, ahova nem szavazat-padlás söprésre jönnek el tisztelt politikusok, hanem egyeztetni, programot kialakítani.
És ha a fejük tetjére állanak, akkor sem lehet elfelejtetni a népséggel, hogy itt színjáték látszik folyni, vagy mondjuk sakk két csapattal. Fehér meg a fekete. Ha fekete elnézi, a fehér győz. Legalább néha. Ilyen a táték, a játszadozás. Orbán úr vágya teljesült. Ő már boldog. Két csapat van a pályán. Sakkolgathatják meg mattolgathatják egymást. De mi itt a nézőtéren kimaradtunk a profi-játékból. Mi amatőr módon azzal szeretnénk foglalkozni, hogy legyen már helyén az életünk. Ne játszogassanak velünk, hogy ővék a lekvár, a vár, a profit meg a monopólium, és nekünk adnak segélyt, meg esélyt hogy elhordjuk innen magunkat (egyébként csak idő klérdése, ha így megy tovább, hogy ha nem menekülünk innen mint a generáció tagjai, akkor leváltanak minket egy hosszabb generációs lépésben).
Győzzék meg Orbán urat, hogy tegyen velünk jót. De fájdalomcsillapítás, meg placebo-szuggesztió helyett (győzni akarni kell ?!!?), -mellett valami ténylegeset is látni szeretnénk.
Mert kérem, mi ilyenek vagyunk. Nem tudunk életképes társadalmi alapokat építeni az állami kontroll bátorítás nélkül. Holott mi gátol minket, hogy ha a politika tojik a fejünkre, akkor úgymond civil szerveződésként (van-e visszássabb elnevezés, mint ez az annyit kiforgatott "civil"?- de mindegy, talán érthető), szóval hogy felállítsuk a vármegye egyesületeket, amelyek évente közgyűlést tartsanak? Mire várunk?
Hülye perverz módon, senki által nem méltányolt öniróniával útonállóknak nevezzük magunkat, forradalmi sejtekről beszélünk, mint valami rossz orosz partizánfilmben (no ezen is lehet veszekedni, de nyugtassak meg mindenkit, az orosz filmek erkölcsi forradalomról nem szóltak). Az erkölcsi forradalomért tegyünk is valamit: szervezhetnénk például rendszerváltó vármegyei gyűléseket. Évente. 2010-re már szavuk is lehetne. Előkészíthetnék az új választási törvényt....
Mert kezd komikussá válni össznépi tanácsatlanságunk. Csinálják meg, és én boldogan fogok időnként ilyen vármegyei gyűlés karzatán ücsörögni barátaimmal, és még a cigire is inkább vissza szoknék, hogy füstkarikákat eregetve mélázhassak az elhangzottakon. Vagy például laptopon beszélgetnék skyppal, és háttérnek állítanám a vitatkozókat. Megelégednék vele. Csak tessék hozzá fogni. Nagy butaságnak tartottam a nemzetgyűlést minden percben meghirdetni. De nem kevésbé dühít, hogy abbamaradt az egész.
Egyébként valljuk be. Hívhatnánk ide Mátyás királyt is. Az mit tudna velünk kezdeni? Polgári körök? És hol vannak? Ekkora önszervezést? A józsefvárosi ingatlanstiliért (mert az igazi ingatlan panama valljuk be nagyobb kellene legyen), szóval ezért nem világgá kellett volna futnia a polgári köröknek, hanem talpra állaniuk. Magam nem keveredtem bele, mert az élet úgy hozta, 95 óta valami hasonlóban vasgyok benne, forma szerint 2000 óta, de amúgy 1980 óta ténykedem valami ilyesmi úton, sőt ha a fősikolás dolgokat is ide számítom a hetvenes évek eleje óta. De a főiskolás dolgokat ide hoznom olyan volna, mint amikor kijelentették későbbi nagyobb megaláztatásunkra, hogy a Szovjetuniót mi kényszerítettük térdre (pedig Münchhausen német műfaj). Ez az 56-osok megaláztatása is volt egyben, akár mint egy későbbi térdre roggyantás.
Erős vélemény? Erősen elfajultak a dolgok, és átminősítenek korábbi történteket. Szóval megye-gyűléseket kellene tartani, mielőbb. Összejön száz egyetemi tanár, és alkot egy megyét (egy kisebb szellemi megyét), és nekilát, komolyan venni magát. Vagy összeül hatvan vállalkozó. Vagy ötven bankigazgató..... Vagy harminc. Vagy mutassanak egyet. De ez már csurkai volna. Szóval megyék mi tart vissza titeket? El kell kezdeni.
De az a félelmem, hogy nem tudok ilyen okból vissza szokni a fcigarettára, szivarra vagy pipára (35 éve ajándékoztam el). Hogy tudnillik megye gyűlések karzatán nézőként pöfékelhessek. Se vármegye, se Kossuth téri gyűlés a Rákos mezején, se nemzeti kerekasztal nemzeti oldala, se semmilyen módszeres elméleti felkészülési csoport munka, mert ha valaki szóhoz jut, akkor megerőszakolja inkább a mikrofonállványt, vagy letekeri, hogy hazavigye, de annyira nem hiszi, hogy eredményesek lehetünk, hogy még esélyt sem ad annak, más is hozzászól, és ő azzal nem lesz kisebb. Gyerekkoromban nagy volt a tolongás a villamosok lépcsőin. Kis gyerekkoromban olyan is volt, hogy valaki a pesti buszon kívülről a tetőre vezető vaslétrán utazott a budai Fő utcában (tehát nem a tanyavilágban). Hasonlót éreztem néha a Kossuth téri színpad mellett az ősszel. Persze ez nem volt kormánypárti fellépés, mert náluk a férfi aspiránsok megerőszakolása és a gyermekpornó dívik, mint harcmodor, a gumilkövedéket a kormáényzottaknak hagyják.
Nekünk le kellene ülnünk, és akinek kis hazánkon túlívelően is nagyívű stallumot osztott a sors meg ki tudja még ki, az meg kellene hallja azokat, akiknek hatalom és jósors helyett csak gondolat jutott, szolidaritás érzés, vagy akiknek a szoldiaritás hivatalos megvonása. Ez a fene nagy rohanó gyilkos verseny (amire állandóan hivatkoznak), ez nem verseny, nem is helyben-futás zsákban, hanem helyben-gulag. Hamis gulyás helyett igazi gulag. Ezt abba kellene hagyni.
Jól esett ennek a levélnek az olvasása, és még jobban esne rá egy méltó válasz (győzni akarásos szlogen nélkül).
Győzni akarni a pályán nem kell. Elvonja a figyelmet a küzdelemtől. Győzni akarni akkor kell, amikor valaki politikusnak megy, vagy szövetséget ajánl a választóinak (ami redundáns, de ez a divat - mert ő ne a szövetségesem legyen, hanem a választott politikusom, aki szövetségi hűség helyett beszámolni tartozik nekem, hogy mit tett a munkamegosztásban a maga posztján). De ne legyünk szőrszál hasogatóak. Lássunk munkához. Fogjunk össze a nemzetért, az országért, a gyermekért, egymásért, magunkért. Jó, fogjunk össze, de kivel?
Jelenkező!
Én is összefognék. Hívjuk szövetségnek. Ha van valaki az asztal másik oldalán.
Fáy Árpád
-----Original
Message-----
From: Hegedüs Endre [mailto:pharmahegedus@mail.datanet.hu]
Sent: Wednesday, February 21, 2007
1:01 PM
To:
Subject: Orbán Viktornak a Garay
térről
Forrás: Nemzeti Híráló
Egyetértéssel továbbítom! - Hegedüs Endre
*********************************************************************
Orbán Viktor elnök úr részére
Fidesz Magyar Polgári Szövetség
Tisztelt Elnök Úr!
Mi Szekszárd Garay tér tüntetői, akik immár 155.-ik napja a helyhatósági
választást megelőző egyetlen napot a kampánycsend napját kivéve minden áldott
este összejövünk és nem mulasztjuk el követelni a jelenlegi kormány távozását és
felelőségre vonását.
Ez év Január 5.-n fordultunk Önhöz levélben azzal, hogy arra kérjük Önt és a
FIDESz Magyar Polgári Szövetség, valamint a Kereszténydemokrata Néppárt
parlamenti képviselőit, hogy 2006.október 6.-n elhangzott ígéretüknek
megfelelően álljanak ki a Parlament elé (mögé?) ahogy azt ígérték. Minden áldott
nap. Vártuk és reméltük, hogy kérésünk meghallgatásra talál.
Élünk a gyanúperrel, hogy levelünk nem jutott el az Ön kezéhez. Ezt azért
feltételezzük, mert hogy azóta a parlamenti kordon elbontásától eltekintve -
mely köreinkben igen nagy tetszést aratott - semmi érdemlegeset nem
tapasztaltunk. Továbbá, az Önhöz írt levelünkre, - melyben nemcsak kéréssel, de
meghívással is fordultunk Önhöz, - Deutsch-Für Tamás kabinetfőnöktől kaptunk
választ, mely - finoman szólva is - nem aratott osztatlan sikert itt a Garay
téren valamint nem igazán erősítette meg a demokráciába vetett hitünket.
Mert mi igenis félünk. Félünk, mert nemzetünk egyre kétségbe ejtőbb állapotba
kerül. Félünk mit hoz a holnap? Félünk mert gyermekeink, unokáink jövője egyre
kilátástalanabb. Nem ettől a félnótás gátlástalan gazembertől, vagy a rendőrei
brutalitásától félünk, nem is attól, hogy hitünket veszítjük és feladjuk, mert
hiszen vagyunk mi itt annyian, hogy minden áldott nap jusson belőlünk legalább
egy ember, aki lelket önt a többiekbe. Ha pedig már ez is kevés, van nekünk egy
polgármesterünk, aki időnként megtisztel bennünket, van egy kiváló plébánosunk,
akit a Jó Isten - aki szintén velünk van - vezérelt hozzánk, aki ráadásul
felajánlotta még azt is, hogy ha nagy hidegek lesznek, szeretettel várja és
helyet ad tüntetőknek a belvárosi templomban.
Attól félünk, hogy magunkra maradunk. Magunkra maradunk, mert cserben hagynak
bennünket, és mindazokat, akik akár az Ön kérésének eleget téve, akár saját
belső indíttatásból országszerte példamutató módon kitartanak, nem úgy mint
ahogy a tolnai Fidesz tagjai a január 20.-i autós demonstrációnál. Előzetes
ígéretük ellenére nem vettek részt abban, utolsó este lemondták mivel azt nem a
Fidesz szervezi. Ezt kellett tapasztalnunk a paksi, és a dunaföldvári Fidesz
tagok esetében is, már korábban.
2006.október 23.-a óta a kordon bontás, megjegyezzük igen halovány
próbálkozásától eltekintve semmi sem történt. Pontosabban e közben újfent
elhangzott egy ígéret, miszerint "ha visszaállítják a kordont, holnap ismét
elbontjuk, és minden nap kijövünk és elbontjuk".
Nem átallottak visszaállítatni.
Most úgy érezzük magunkat, mint aki nyakig a mocsárba süllyedt, aztán jön valaki
aki kihúzza egy picit, - mi már kezdünk örülni, hogy végre történik valami, -
aztán azon kapjuk magunkat, hogy ismét elengedik a kezünket és most már nem
nyakig süllyedünk a mocsárba, hanem már a fejünk búbjáig.
Az eset kicsit október 23.-ra emlékeztet.
Azok, akik ujjongtak vagyis mi, most csalódottabbak vagyunk, mint annak előtte.
A TV-ben látható volt, hogyan ütik a rendőrök gumibottal és villáskulccsal
élemedett korú emberek ujjait, mellyel a rácsokba kapaszkodtak megakadályozni a
vasfüggöny visszaállítását.. Mindez alig félórával az Önök távozását követően
történt.
Az, hogy néhány öregasszonyt, öregembert a rendőrök ismét megvertek, azzal úgy
látszik a kutya se törődik.
Ha azonban a képviselő urak legalább odaláncolták volna magukat a rácsokhoz,
annak aztán lett volna visszhangja és higgye el gondoskodtunk volna élelemről,
italról (Garay nyomán igazi tüzes szekszárdi bikavérről is) és ha még ezután is
fáztak volna, takaróról is.
Nem akarjuk tovább untatni a mi lett volna ha-val.
Essen inkább arról szó mi is a mi tiszteletteljes kérésünk, mi is az amit
várunk.
Kérésünk az hogy amit egyszer ígértek, azt úgy ahogy ígérték, teljesítsék.
Október 6.-n a Kossuth téren kitartásra buzdított bennünket, és azt ígérte, hogy
Önök is kiállnak minden nap.
Mi 150.-ik napja kitartunk és összejövünk minden áldott este.
"Most már a politikusoknak is tenniük kell megfelelve a választók akaratának és
példamutatással kell segíteniük a helyes erkölcsi rend
helyreállítását".(2006,.október 6. Kossuth tér)
Mi megtettük a magunkét, már az országgyűlési választások során, is. Egy
kivételével a megyénkben induló jobboldali jelölteket választottuk meg. A
helyhatósági választáson pedig, a megyeszékhely 16 éve hatalmon lévő
polgármesterét váltottuk le, ugyanúgy a megyei közgyűlésbe is többségbe került a
Fidesz KDNP koalíció. Mindezeken túl nem engedtük, hogy a Fidesz soraiból olyan
ember kerüljön a megyei közgyűlés élére, aki arra méltatlanná vált, és csak
ártalmára volt korábban is a jobboldalnak.
Mi most is megtesszük ami tőlünk telik.
Ezek után úgy gondoljuk, hogy Bibó szavai - bár sokhelyütt aktuális lehet, de ez
- most nem igazán helytállóak.
Mi inkább nem egy demokratának, hanem egy igaz magyar hazafinak Wass Albertnek
szavait idézzük, mely legalább olyan mélyen szántó, de sokkal aktuálisabb a
jelen helyzetben:
"Gond embernek lenni, igaz embernek meg kettőzött gond éppen.
Igaz magyar embernek lenni pedig akkora teher, hogy aki sokat viseli,
megerősödik."
Félő, hogy ha nem áll megfelelő
vezető a tiltakozók, tüntetők - kormányzat szerint a csőcselék élére, - akkor
nem sok idő múlva az elégedetlenség olyan nagyfokú lesz, hogy elementárisan
törnek föl az indulatok, mely tartunk attól, lángba boríthatja, nemcsak a
fővárost, de az egész országot is akár.
Úgy véljük a politikus felelősége nemcsak addig terjed, hogy mit tesz, arra is
kiterjed mit nem tesz.
Kérjük, vessenek számot az elmúlt csaknem öt évi tevékenységükkel. Nem vonjuk
kétségbe jó szándékukat, azt sem, hogy akár erőn felül munkálkodtak országunk
nemzetünk épülésére, azonban a mai, amúgy teljesítményorientált világunkban
vizsgálják meg milyen eredményeket értek el ezen időszak alatt, melyből mi is
profitáltunk.
Na már most, ha ugyanarra jutottak mint amire mi itt a téren és szerte az
országban, akkor kérjük vegyék fontolóra azt, hogy van e szerepe a mai magyar
politikában az ellenzéknek azon az el nem hanyagolható tényen kívül, hogy a
jelenlegi kormányzatot (pfujj) legitimizálja.
Önök számtalan esetben megkérdőjelezték a gyurcsányi kormány törvényességét,
amellyel úgy gondoljuk, sok milliónyian egyetértünk. Ugyanakkor a parlamentben
való jelenlétükkel, nemcsak törvényesítik, hanem még működő demokrácia
látszatához is hozzájárulnak. "Mi az, hogy! Nagyon is!".
Demokrácia van? Jogállam van? Hát hogyne! Van kormány, annak pedig ellenzéke,
aztán a parlamentben jól kivitatkozzák magukat, és minden úgy történik, ahogy
egy beteges hazudozó, közönséges bűnöző akarja. És mindez milliónyi magyar
bőrére.
Gondolom nem okoz meglepetést a következő kérésünk.
Az ellenzéki pártok országgyűlési képviselői mondjanak le mandátumukról. Tudjuk,
hogy ezzel nem bénítják meg a parlament működését, nem is reméljük, hogy ennek
hatására gyurcsányi magába száll és lemond. Ezzel a lépésükkel legalább nem
vállalnak - még hallgatólagosan sem bűnrészességet nemzetünk kifosztásában,
meggyalázásában.
Sorsközösséget vállalnának azonban - szó szerint - a megalázott megvert,
kisemmizett milliónyi magyarral. Azokkal, akik elveszítették munkahelyüket, vagy
éppen most veszítik el. Akik aggódva, szívszorongva várják, várjuk, mikor lesz
már vége ennek az elmebeteg ámokfutásának, és vajon mi marad még az
országunkból, nemzetünkből.
A képviselők - pontosabban szólva ex képviselők - bejárhatnák az országot.
Minden települést. Nem a parlamenti padsorokból szónokolnának, hanem közvetlenül
találkoznának az emberekkel, akik szemében immár nem az úgynevezett mind
egyforma megélhetési politikust, hanem a nemzetünkért, hazánkért aggódó
bármilyen áldozatra képes hiteles igaz magyar embert látnák.
Kétségünk nem fér ahhoz, hogy ez óriási vihart kavarna, nemzetközi botrány
fakadna ebből, ami meggyőződésünk, felgyorsítaná a szociál liberális kormányzat
bukását, egyben egy előrehozott választás esélyét teremtené meg.
Példamutatásuk, elszántságuk, áldozatvállalásuk, még az ellenségeik körében is
tiszteletet ébresztene.
Mi az amit mi innét ígérünk? Azt, hogy kitartunk. Az, hogy az előrehozott
választás során kiállásukat szavazatainkkal háláljuk meg.
És még egy. Figyelünk arra, hogy megélhetési szerencselovagok ne keveredjenek a
nemzeti oldalt képviselő politikusok közé, ha mégis, akkor azokat mielőbb
eltávolítsuk, hogy ne ronthassák a jobboldal esélyeit.
Úgy kell győznünk, hogy soha többé liberál bolsevik rablóbanda ne kerülhessen
hatalomra, sőt a magyar politikai életből is végleg pusztuljon.
Kérésünket azzal szeretnénk nyomatékossá tenni, hogy jelen levelünket a lehető
legnagyobb nyilvánosság elé kívánjuk tárni, eljuttatni az országszerte tüntető
honfitársainkhoz, azzal a kiegészítéssel, hogy amennyiben a saját
választókörzetük ellenzéki képviselője vonakodna mandátumáról lemondani,
bélyegezzék meg a megélhetési politikus jelzővel, és szólítsák föl levélben,
minél több aláírást gyűjtve a lemondásra. Ezzel teremtve meg a képviselő
visszahívhatóságának, mintegy kvázi jogintézményét. Ez egyben a népakarat
megnyilvánulását is jelenti, mellyel ha tetszik ha nem, ettől kezdve minden
politikai pártnak, és politikusnak számolnia kell.
Reméljük, kézhez kapja levelünket.
Továbbra is fenntartjuk tiszteletteljes meghívásunkat ide Szekszárdra a Garay
szobor tövébe, és engedje meg, hogy stílusosan egy szintén nagy magyar
hazafinak, - aki ráadásul városunk szülötte Garay János - soraival zárjuk
levelünket:
"Csak törpe nép felejthet ős nagyságot,
Csak elfajult kor hős elődöket;
A lelkes eljár ősei sírlakához
S gyújt új szövetneket.
S ha a jelennek halványul sugára:
A régi fény ragyogjon fel honára"
Tisztelettel:
Garay téri tüntetők
Szekszárd, Garay tér 2007.február 19.