From: Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com] - Sent: Sunday, November 17, 2013 11:40 AM - To: 'akit@erdekel.hu' - Subject:
"alanyi jog nélküli
VISSZA-KÖLCSÖNZÉS
esetleges lehetősége"
EU-birodalom helyett új Lautenbach tervet
http://mek.niif.hu/06800/06897/html/0405.htm
--<<olvasói megjegyzések – FÁ>>--
A weimari Németország gazdasági minisztériuma akkori vezető szakértőjének, Dr. Wilhelm Lautenbachnak az elgondolásai szerint a hitelembargó alá helyezett Németország külföldi kölcsönök igénybevétele nélkül is beindíthatja gazdaságát. A német szakértő elgondolásának az volt az alapja, hogy a konkrét gazdasági feladathoz kötött produktív programra fordított állami pénzkibocsátás infláció nélkül teszi lehetővé az adott gazdasági feladat végrehajtását.
Akkor van szükség ilyen rendkívüli finanszírozási módszerre a gazdasági infrastruktúra bővítésére, a kutatásra és fejlesztésre, valamint a versenyképes innovációra, ha nem áll az állam rendelkezésére kellő nagyságú adóbevétel és olcsó, vagyis kis kamatozású külföldi tőke. --<<praktikusan ez lehet egy felismerés. Azonban ha úgy gondoljuk, hogy Lautenbach (miniszter 1930-tól, nevezetes konferencia ideje 1931) ismerte a kortárs közgazdasági irodalmat, akkor ez egy evidencia volt az ő korában. De mert az emlékezet szereti nevekhez kötni a történteket, őt emlegetik, főleg Magyarországon utóbbi időben, de ebben a realitás annyi, hogy ő is felfogta azt, amiről Keynes olyan döbbenetes homályossággal tudott értekezni számos művében, a magyarra fordítás tovább torzító gondatlanságának a megértést még nehezebbé tevő közreműködését nem is említve. Keynes 1923-tól publikálta értekezéseit, amelyeknek a lényege az volt, hogy az első világháborúban hadi szervezési eszközként, nagy kísérletként kipróbált és a háború után tovább fenntartott abszolút hitelpénz világában miként lehet a gazdaságpolitikát a háborús reflexektől (hadikommunizmus és hadikapitalizmus) elszakítva tovább működtetni. Ha pedig a felszínes történelmi hivatkozásoktól eltekintünk, akkor tartalmilag, a pénz-technikát tekintve nonszensz, képtelenség hogy kis kamatozású külföldi tőkére akarja valaki támasztani egy ország, egy régió teljes modern pénzrendszerét. Amíg ennek logikai összefüggései nem válnak a magyar közbeszéd tárgyává, addig mint a majmok fogjuk vadászni a banánhéjat a város környéki szemétkupacokon. - FÁ>>-- Ehhez azonban olyan az Országgyűléstől és a Kormánytól nem független, hanem tőle nagyon is függő központi bankra van szükség, amely a kormányzat programjait olcsó jegybanki pénzzel finanszírozza. Lautenbach elgondolásai nyomán sikerült a nemzetiszocialista Németországnak rövid idő alatt 1 millió alá csökkentenie a 8 millió munkanélküli számát, mivel olcsó közpénzzel, valamint a kereskedelmi váltók széles körű alkalmazásával nagyarányú közmunkaprogramokat indított be. Ezek kivétel nélkül az értékelőállító termelő-gazdaságban folytak és felölelték kezdetben az autópályák építését, és más infrastrukturális programokat. Később már természetesen a fegyverkezés vette át a vezető szerepet. _ _...---<<Nem akarok általánosságban feleselni, tegyük fel jószándékú, kiutat kereső, kiútvadászó írásokkal. De ezt a módszeres félre beszélést, a megértés igényének elutasítását, legendák fényesítését, a hatás-láncok megértésének valóságos elutasítását felháborítónak, aggodalmasnak, értelmetlennek, károsnak látom, mert csak eltömeszeli a gondolkodást – az akart vagy akaratlan eltömeszelők tegyük fel jószándékától függetlenül. Az első világháború előtt már terjedő nemzeti hitel programok voltak az „originálisak”, amire a hadiszervezési finanszírozás ráült, amit kiheréltek a mai napig, és aminek a kiheréléséről még a kiútkeresők is mint tiltott témakörről lemondanak: lássad például az általam megszólt fogalmazást ebben az egyébként igen érdekes jelen tanulmányban. -FÁ>>---..._ _
A Lautenbach-féle gazdaságfejlesztés-, finanszírozási módszert azonban a II. Világháború után is sikeresen alkalmazták több országban. --<<Lehetne hívni kutyafülének is. Vagy kiskutyafülének. Miért pont Lautenbach? Miért nem érthetően, a hatásmechanizmust leírva? Mert akkor megértenénk, és nem csak egy divathullámot ismételgetnénk? Mert Magyarország csak követő ország lehet, dróton rángatva? Mert úgysem értenénk meg? Mert akkor nem lenne ott az áthallás, hogy a vesztesek próbálkoztak, de rajta vesztettek? Nem lehetne átpolitizálás, hadisajtó, túlélő hadipropaganda mellékíz nélkül tárgyalni a dolgokat? - FÁ>>--
A francia állami tervezési hatóság, amely De Gaulle tábornok elnöksége alatt érte el a legnagyobb befolyását, több száz szakértőt foglalkoztatott azért, hogy termelékenységet fokozó programokat dolgozzanak ki az érték-előállító fizikai (termelő) gazdaság számára. Ez alapozta meg a francia gazdaság fellendülését az 1960-as években, amely a jóléti állam alapja lett.
Ma, amikor a szolgáltató államról esik szó, amelynek persze legfőbb szolgáltatása az, hogy adó formájában beszedi a kamatot a magánpénz-monopólium tulajdonosai számára, nem árt emlékeztetni a következőkre: az említett franciaországi gazdasági fellendülés idején az állami gazdasági irányítás jelölte ki az olyan konkrét infrastrukturális programokat, mint például a gyors vasútvonalak és az atomerőművek építése. Másrészt kijelölte azokat a technológiai területeket, ahol optimálisak a feltételek a termelékenység fokozására. Az állam irányítása alatt álló központi bank, vagyis az államtól nem független francia Nemzeti Bank, ezekre a programokra maga bocsátotta ki a hiteleket, amelyeket azonban kizárólag a fizikai gazdaság termelékenységét fokozó, konkrétan megjelölt programokra lehetett csak felhasználni. Ezeknek a hosszúlejáratú hiteleknek a kamata mindössze 1-2% volt. Ezeket a hiteleket közvetlenül a francia Nemzeti Banktól lehetett felvenni. Ez a módszer csaknem azonos a Deutsche Bank 1989-ben meggyilkolt elnöke: Alfred Herrhausen által is javasolt finanszírozási megoldással. Ez az eljárás az 1984-ben alapított "Kreditanstalt für Wiederaufbau" - fejlesztési hiteleket nyújtó - állami pénzintézet működésére hasonlít, amely elsősorban a kis- és középvállalatokat finanszírozta, valamint a fejlődő országoknak nyújtott támogatást.
Egy másik megoldási mód szerint a Nemzeti Bank a kereskedelmi bankok és a takarékpénztárak számára biztosított pénzeszközöket. Ezek látták el közvetlenül a gazdaságot hitelekkel, amelyeket azonban kizárólag a korábban megjelölt és a fizikai gazdaság kapacitását és termelékenységét fokozó programokra lehetett fordítani. Ennek az állami olcsó pénzteremtésnek és hitelezésnek az eredményeként azok a vállalatok, amelyek részt vettek az infrastruktúra és technológia fejlesztési programokban, nemcsak meg tudták fizetni alkalmazottaikat, de jelentős számú új munkahelyet is teremtettek. Ehhez járult, hogy szállítóiknak további termékeket és szolgáltatásokat is tudtak nyújtani. Ez a finanszírozási mód valóságos tolóhatást váltott ki a termelőgazdaságban, és gazdasági fellendülést eredményezett. Az ismét termelőtevékenységet folytató munkanélküliek milliói pedig fizetőképes keresletet jelentettek a fogyasztási javak termelői számára. Az eddig parlagon heverő termelési potenciál tehát egyrészt aktivizálódott, másrészt a többi iparágat is mozgásba hozta. ………………………
--<<Mert a lényeg, hogy távoli asszociációként se merülhessen fel a pénzhasználat legkisebb hányada vonatkozásában sem, hogy alanyi jogokat kellene elismerni, alanyi pénzhasználati jogokat. Hogy végig kellene gondolni, mi a pénz – aminek révén kiderülne, hogy az a kis kamatozású külföldi tőke, amit ez meg más tanulmányok oly nagy hévvel emlegetnek, tulajdonképpen a saját tőke ellopását követő vissza kölcsönzés! Ezek a deviza és egyéb csalásból élő álbankok tevékenységük oroszlán részében csupán VISSZA-KÖLCSÖNÖZNI tudják az ellopott tőkét, aminek az ellopott, megtagadott jogok a forrása, az oka. A mai rablánc a devizakölcsön, meg az értelmetlenül külföldi eredetű valamilyen kamatozású kölcsön. Mikor szembesülünk ezzel végre? És nem a kamat a lánc-szem, az csak olyan prémium, ráadás, repeta. A lényeg a alanyi jog nélküli VISSZA-KÖLCSÖNZÉS esetleges lehetőségének jelensége, ügylete. Mintha kibérelhetné, de csak esetlegesen, a banki hitelbírálati zsüri személytelen döntésétől függően egy anya a szülés jogát a bankjától, vagy az anyanyelv jogát egy újszülött. Lehet fokozni. Fokozni a valósat, a sajnálatos tény emlegetésének hangulatát. De a tény tény marad. A logikai tény, amit nem lehet kikerülni az alanyi jog nélküli VISSZA-KÖLCSÖNZÉS esetleges lehetőségének jelensége úgy, hogy csalárd módon kölcsönzésnek, általában tőlünk idegen, banki, netán tőlünk idegen betétesi tulajdonból eredő kölcsönnek tüntetjük fel (az úgymond mai szóval pénzteremtésből nyújtott kölcsönt). Átmenetileg lehet Lautenbach és egyéb néven nevezett hasznos programokat indítani – azon hivatkozással, hogy nem vagyunk felkészülve a alanyi jog nélküli VISSZA-KÖLCSÖNZÉSI esetleges lehetőség jelenségének a megértésére sem, nemhogy megszüntetésére. De amíg nem érünk el a alanyi jog nélküli VISSZA-KÖLCSÖNZÉS esetleges lehetőség trükk megértéséhez és mindennapi tevékenységünkben nem szakadunk el tőle, addig csak vidámkodó barakk lehetünk, ahol a pálinkát ugyan magunk főzzük, de barakkban lakunk (a rabszolgák lágerében).. - FÁ>>--