nagy pazarlás az ötletispotály hiánya

Kiss Károly és Gyulai Iván

Lakóhelyünk, a bioszféra - A szerkezetben megvalósuló irányítás

2020. január 25., szombat

- - >> vitatkozó hallgatói észrevétel, hozzászólás - 3.

From: Zoltán Sütő <suto.zoltan@gmail.com>  - Sent: Tuesday, January 28, 2020 2:42 PM - Subject: Re: MŰCSARNOK CTT, FV ELŐADÁSOK 2020. január 25., szombat

Kedves Árpád!

Nem szívesen szólok bele okfejtésedbe [hallgatói észrevételek-1.], mert annak egy részét nem is teljesen értem. Amit azonban a személyre vonatkoztatsz, azzal úgy tűnik, hogy csak egyet tudok érteni. Annál is inkább, mert az a természettudományos világkép, ami főként a matematikára alapoz, szükségképpen személytelen, és értékkategóriák nélkül tesz kísérletet a valóság modellezésére. (Sőt, az értékmentes szemléletet büszkén értékként állítja magáról.) Következésképp minden ki fog maradni ebből a modellből, ami végső okként jelenhetne meg. Jellemzően, az ősrobbanásra hivatkozás (ami szerintem maga a tudathasadás) jól reprezentálja ezt a tudati konstellációt. (Merthogy semmit nem magyaráztunk meg az ősrobbanással, ha annak okát/eredetét nem magyarázzuk.) Ilyen módon törvényszerűen az van, amiről beszélsz, tehát végtelenségig szétaprózódó "tudás", érdemi "ok" és érdemi "eredmény" nélkül.

Gondolatmeneted legtermékenyebb része számomra:

"Vagy mert behozza a képbe az elérhetetlent, a végső okot mint fogalmi kelléket, amelyet pedig a kereszténységhez kötnek egy modern vallástalanodó világban? Tehát nem filozófiai hanem hatalmi probléma van a háttérben?"

Igen. Szerintem itt tapogatod a lényeget. Ez azonban nagyon messzire vezet. (És persze ebbe az irányba lehetséges elágazás az összeesküvéselméletek ingoványa is.)

Szóval, bocsánat, hogy beleszóltam:

Z.

From: Fáy Árpád <arpad.fay@gmail.com>  - Sent: Tuesday, January 28, 2020 7:57 PM - Subject: RE: MŰCSARNOK CTT, FV ELŐADÁSOK 2020. január 25., szombat

Kedves Zoltán!

Van egy Sajdik rajz, amit nem találok az interneten, pedig nagyon belém vésődött (és emlegetem időnként). A budai hegyekben menekül a nép, a kiránduló sereg gyalog, autóval, helikopterrel nagy rémületben. Utánuk lohol a sárkány. A kép másik sarkában pedig egy királylány egy barlangban. Az aláírás valami olyasmi, hogy nem bánom vigyétek a királylányt, kit érdekel az, csak legalább egy vitéz akadna közületek, akivel kicsit megvívhatnék, már teljesen berozsdásodtak az ízületeim.

A szenvedélyes vitatkozókról is ez jut eszembe néha.

Már többször jártam úgy veled, hogy amikor elhittem, hogy belelátsz valamibe, akkor következő leveleddel mint valami ősmagyar portyavitéz nyilaztál rám vissza. Csak azt nem írtad oda, hogy hej, bejöttél az utcámba!

De hát ilyen a világ.

Most is bemegyek talán az utcádba. Minden megszorítás nélkül alapvetőnek vélem a személyt elvi, általános, nem-tapasztalati alapfogalmát.

És ehhez ha valaki hozzáfűzte volna hogy miként lehet azon rendszerelméleti fejezetet kiválasztani, amelybe mint alapfogalmat lehet csatlakoztatni, akkor elolvastam volna vagy tán csak átlapozom. De nem vált volna olyan fontossá.

Azonban mintha ki akarnák lökni szemétre. Akik pedig ölelgetik, azok mintha át akarnák variálni teológiai és egyéb kulcsfogalommá filozófiai fogalmi alapvetésből (még a filozófiai vitakörben is).

A nagyok, a hivatásosak pedig ritkán ajándékoznak meg kinyilvánított figyelmükkel. Ők is sportolnak, úgy érzem néha, vízilabdáznak. Akit lehet víz alá nyomják a fejét. Mintha ez a profiknál valami fizetési előfeltétel lenne. Mennyi kapacitás megy veszendőbe, hogy nincsen olyan nem ötletbörze, hanem ötletispotály, ahol ha valakinek valami forr a fejében, akkor kaphasson egy vígaszág nyilvánosságot, figyelmet, sőt kritikát. Mint a kutyakiállításon. Sok büdös mihasznát kicsit kiglancolják és ugráltatják a közönség előtt. Mert ezek kutyusok, akarnák sem tudnák magukat túlzottan elbízni, a zsürire vagy a díjnyertesekre nem tudnak beszólni, nem kell félni tőlük stb?

Életemben legalább kéttucat olyan emberrel találkoztam, akikre más vidéken nemhogy büszkék lennének, de loholnának, hogy dolgoztassák őket.

Egyszer voltam Brazíliában. Ez ma már nem nagy ügy, akkor egészen kivételes lehetőség volt. Fiatalabb fővel mesélgettem a dolgaimról. Csak úgy. Nem volt semmi különös. És többször olyan visszajelzést kaptam, hogy ha abban a városban lenne olyan valaki, akinek hasonló törekvése lenne, akkor arról gondoskodnának. Ott sejtettem meg, hogy mit pazarol Európa emberi szándékban (hát még az akkor Kelet- Európa).

A sokat emlegetett Charli, az űrhajós. A műegyetemen vajon milyen életút várt volna rá?

10-20 éve még nem akartam belátni, hogy ez így van, és időnként írogattam egyetemi tanszékeknek, hogy nincs valami (hogy ismételgessem) ötletispotály? Nem nagyon. Minek? Ady is zokon vette. Csak én olyan szépen nem tudok verselni és főleg nem kívánkozom abba a lelkiállapotba. Pedig milyen takarékos megoldás lenne a civil-tudomány, a civil-értelmiségi lét. Csak Sorosék lenyúlták mint valami jóféle álcát. Megjegyzem nekem maga a „civil” szó sem tetszik, az is olyan marxista hamisságnak tűnik. Amint nem is volt civilség a szocializmusban – főleg nem az angliai hajdani értelemben, ami Marxnak olyan nagyon megtetszett. Engels fizet, Marx civil. Vajon hol kötött volna ki, ha valaki 17 után a moszkvai nagykönyvtárban kezdett volna olyan allűrökbe mint Marx Londonban? Bulgakov Mester és Margarétája sejteni engedi.

Mindazonáltal köszönöm soraidat. Igen, az volt a hozzászólás lényege.

"Vagy mert behozza a képbe az elérhetetlent, a végső okot mint fogalmi kelléket, amelyet pedig a kereszténységhez kötnek egy modern vallástalanodó világban? Tehát nem filozófiai hanem hatalmi probléma van a háttérben?"

Úgyhogy jobban meg kellene becsülnünk a görögöket, meg Arisztoteleszt, mert vajon mikor-hol lesz megint olyan világ, amikor a hatalom nem fogja ollóba a gondolatokat, a filozófiát?

FÁ