Vissza a főoldalra * Történelmi alkotmányunk jogán - tartalomjegyzék
Szilárd alkotmányossága és a politikai döntéshozatal
rendszere miatt Magyarországot például a Rákóczi-szabadságharc
és Napóleon közötti időszakban Európa egyik köztársaságaként
emlegették – Belgium és Velence mellett. Mondhatnánk, hogy az még rendi
jellegű köztársaság volt, de a lényeget, a politikai döntéshozatal
kultúráját illetően mindenképpen köztársasági, demokratikus szokásokat,
mintát, alapot jelentett és hagyományozott az utókor számára is.
Ehhez a véleményhez illeszkedett Timon Ákos tanulmánya, Tálos Géza Történelmi
leckéje és hasonló meggyőződés olvasható az alábbi, a rendszerváltás
utáni, a 90-es évekből származó tanulmányban is.
A kézirat
Zétényi Zsolt birtokában ~ idézve A szentkorona-eszme mai értelme c forrásgyűjteményből
(Püski, 1997, 187-188. o.)
A Szent
Korona a történelmileg stabil demokrácia alkotmányos biztosítéka
“Ad Sacram Coronam
A Szentkorona-konstrukció egyedülálló Európában. Ez szakrális (tehát fiktív, transzcendens és szimbolikus hatalommal felruházott) materializált szimbóluma, s közmegegyezéssel, valamint a hagyomány kötelező erejével hordozója a nemzet (a „társadalom”, a „démosz”) hatalmának. Nem a mindenkori uralkodó hatalmi jelvénye, hanem a hatalom forrása, a nemzet (a politikailag teljes jogú, természetes személyek) „megbízólevele” a mindenkori uralkodó számára. Mivel a nemzet „a Szent Korona teste”, a Szent Korona hatalmi státusának közvetítésével a mindenkori uralkodóra a társadalom – a priori bizalommal – egy életre, de a funkció gyakorlása során bebizonyult alkalmatlanság esetén visszavonásig átruházza a politikai döntési jogokat. A parlamentáris alkotmány ezt tetszés szerint módosíthatja egészen addig, hogy a döntési jogok átruházása csak a kormányfő kinevezésére, a parlament feloszlatására és új választás elrendelésére vonatkozó döntési jogokat foglalja magába, a további döntési jogok a parlament és a kormány között oszlanak meg.
Ez azonban
nem érinti a Szent Korona főhatalmát, mely a nemzet főhatalma.
Eszerint a Szent Korona a történelmileg stabil demokrácia alkotmányos biztosítéka. Éppen ezért a Szent Korona – Magyarországon – nincs összekötve a születéssel öröklődő monarchia intézményével és a klasszikus monarchikus államformával: ez csak addig állt fenn, amíg az Árpád-háznak nem szakadt magva. Azóta a nemzet visszakapta államformára vonatkozó cselekvési szabadságát, de mindig sub specie Sacrae Coronae. Ennél fogva a Szent Korona egy sajátos köztársaság struktúráját testesíti meg. A Pragmatica Sanctio-t egy jórészt Habsburg-földbirtok-politika révén kedvezményezett, nem magyar eredetű arisztokráciával fogadtatták el és a körülmények (egy keleti-balkáni nyomással szemben nyugati védőernyő alá integrálódás) kényszere alatt.
Ennek a „sajátos köztársaságnak” azonban lényege az állandóság és a rugalmas változékonyság egységes szerkezete. A Szent Korona stabilitás-fenntartó szerepével Kossuth „kormányzó elnök” tisztsége, mely élethossziglan, illetve alkotmányosan körülírt bizalmatlanság nyilvánításával visszavonásig érvényes, jobban összefér, mint az akár hét évenként rendezett elnökválasztás.
Ez a nemzeti történelmi folytonosság őrzőinek meggyőződése.
A civilizációt fenyegető nemzetközi elfajult-liberalizmus Magyarországon
hatalomba beerőszakolt képviselői az ország egész 1100 éves történelmével
szemben tagadó álláspontot foglalnak el. Ennek a civilizáció-romboló
globalitás-képviseletnek a magyar parlamentben való jelenléte emberi-jogi
nonszensz, és így az ország jelenlegi helyzetét exlex állapottá
teszi. A jelenlegi parlament jogosulatlan alkotmányozásra.”