Vissza a főoldalra * Csekey: Magyarország alkotmánya-előlap
(Budapest, 1943 - könyvnap, Renessaince Könyvkiadó)
II. fejezet. A magyar alkotmány: a magyar államhatalom jogi szervezete
1. cím. Az állam
szervei.
...................................
2. A kormányzó.
I. A KORMÁNYZÓ JOGKÖRE.
II. A KORMÁNYZÓI TISZT MEGÜRESEDÉSE ÉS A KORMÁNYZÓVÁLASZTÁS.
III. A KORMÁNYZÓI-HELYETTES.
I. A KORMÁNYZÓ JOGKÖRE. - A kormányzó a király helyettese. Mint láttuk (114. 1.). alkotmányunk történetében a nemzet ismételten fölélesztette a kormányzói intézményt olyankor, amikor a királyi hatalom gyakorlása ideiglenesen akadályokba ütközött.
Mivel IV. Károly király 1918 nov. 13-án „az államügyek vitelében való minden részvételről" lemondott, a királyi hatalom gyakorlása megszűnt és még akkor is szünetelt, amikor az 1918-19. évi torzforradalmak után 1919 aug. 7-én nemzeti kormány vette kezébe a hatalmat. Így az 1920 febr. 16-ára összehívott nemzetgyűlésnek első feladata volt, hogy intézkedjék az államfői teendők ellátásáról.
Ez olyképen történt, hogy a nemzetgyűlés az 1920:I. tc.-ben kimondta: mindaddig, „amíg az államfői hatalom gyakorlásának mikéntjét véglegesen rendezi és ennek alapján az államfő tisztét tényleg átveszi, az államfői teendők ideiglenes ellátására a magyar állampolgárok közül titkos szavazással kormányzót választ" (12. §). Így a kormányzó megbízatásának időtartamát nem határozták meg. A nemzetgyűlés 1920 márc. 1-én 141 közül 131 szavazattal Horthy Miklós volt cs. és kir. altengernagyot, a nemzeti hadsereg fővezérét választotta meg Magyarország kormányzójává (1920:II. tc.).
A kormányzót a nemzetgyűlés az 1920:I. tc.-el általában a királyi hatalomban foglalt jogok alkotmányos gyakorlásával ruházta föl (13. §). Egyúttal azonban felsorolta azokat a koronás királyt megillető jogokat, amelyeknek gyakorlásából a kormányzót kizárta. Sokkal szűkebben állapította meg a kormányzó jogkörét, mint amilyen jogkört Magyarország előbbi kormányzói, így Hunyadi János (1446-1452) és Szilágyi Mihály (1458) gyakoroltak (1446:VI. tc.).
Azóta néhány törvény igyekezett a kormányzó jogkörét kiterjeszteni. Így már az 1920:XVII. tc. megadta a kormányzónak azt a jogot, hogy az országgyűlést elnapolhassa, de legfeljebb 30 napra. Az 1933:XXIII. tc. ezt a korlátozást is megszüntette, de a kormányzónak is épen úgy, mint egykor a királynak, az elnapolt vagy feloszlatott országgyűlést olyan időben kell összehívnia, hogy az országgyűlés az évi költségvetést az év végéig megszavazhassa. Az 1920:I. tc. szerint a kormányzó a törvényt csak egyszer küldhette vissza 60 nap alatt az országgyűlésnek. Az 1937:XIX. tc. szerint vétójogát két ízben és hat-hat hónapi időközben gyakorolhatja. Az 1920:I. tc. megadta a nemzetgyűlésnek a jogot, hogy a kormányzót, ha az alkotmányt vagy a törvényeket megszegi, felelősségre vonhassa. Ezt a rendelkezést az 1937:XIX. tc. hatálytalanította.
Bár a kormányzó jogállása eredetileg megfelel a régensének, és ilyenképen a király helyettese, amióta azonban a királyi trón nincs betöltve, a kormányzó nem a király személyét, hanem a királyi intézményt helyettesíti. Most tehát a kormányzó államfő. Ebből azonban nem következik, hogy Magyarország államformája köztársaság. A kormányzó és a köztársasági elnök jogállása közt lényeges különbség, hogy a kormányzó tisztének tartama nincs időhatárhoz kötve, és hogy felelősségre nem vonható. A kormányzó jogállásának a királyi intézményt helyettesítő jellege azt fejezi ki, hogy a kormányzói intézmény csak átmeneti, ideiglenes jellegű és nem jelent államformát. Magyarország tehát államformájára nézve ma is királyság, jóllehet az államfői máltóságot ideiglenesen kormányzó tölti be. Ma a kormányzó jogállása körülbelül megfelel a koronázatlan király jogállásának. A koronás király jogosítványaival szemben a kormányzói jogkör korlátozásai a következők:
1. A kormányzónak nincs törvényszentesítési
joga, hanem csak törvénykiállítási joga (promulgatio) és törvénykihirdetési
joga (publicatio).
2. Nemességet nem adományozhat, de címeket, kitüntetéseket, rendjeleket alapíthat és adományozhat.
3. Az apostoli királyt a római katolikus egyházzal szemben megillető ú. n. legfőbb kegyúri jogot nem gyakorolhatja. Ez azonban nem jelenti a király főkegyúri jogának megszűnését.
4. A kormányzó csak az országgyűlés hozzájárulásával izenhet háborút és köthet békét.
5. A honvédséget a.z ország határain kívül csak az országgyűlés hozzájárulásával alkalmazhatja. Ha azonban közvetlen veszély fenyeget, a kormány felelőssége és az országgyűlésnek késedelem nélkül kikérendő utólagos hozzájárulásával a honvédségnek az ország határain kívül való alkalmazását is elrendelheti (1920:XVII. tc.).
6. A kormányzó általános kegyelmezési joga korlátozott, a minisztereknek és a legfőbb állami számvevőszék elnökének kegyelmet csak törvény adhat (1920:XVII. tc.).
7. A kormányzó személye sérthetetlen,
és ugyanolyan büntetőjogi oltalomban részesül, mint a király, azonban a
„szentség" és „felségiség" minősége nem illeti meg. Külső
méltóságát jelenteő cime „főméltóságú" (celsitudo,
Durchlaucht, Sérénité).
8. A kormányzónak nincs udvartartása. Részére az országgyűlés tiszteletdíjat állapít meg. A kormányzó mellett a hivatali tennivalókat a kormányzói kabinetiroda látja el, amely szervezetileg megegyezik a király kabinetirodájával.
Egyébként a kormányzó a királyi hatalmat ugyanolyan korlátok közt gyakorolja, mint a király. Így különösen felelős miniszteri közreműködéssel. Személyes jogállására azonban a kormányzó lényegesen különbözik a királytól, mert nem alkotóeleme az államnak, hanem ő is állampolgár, aki magánminőségben az államhatalomnak van alávetve.
Amikor az 1920:I. tc.-ben Hunyadi János kormányzóságának és a köztársasági elnökök jogállásának figyelembevételével szabályozták a kormányzó jogkörét, nem gondolták, hogy a közjogi provizórium oly hosszú lesz, hogy szinte állandósulni látszik. Épen ezért vált szükségessé a kormányzó jogkörének kiterjesztése, amit részben az 1920:XVII. és 1933:XXIII. tc., főleg pedig a kormányzói jogkör kiterjesztéséről és a kormányzóválasztásról szóló 1937:XIX. tc. foganatosított. Ide sorozhatjuk azonban még a felsőházról szóló 1926:XXII. tc.-et is, amely biztosította a kormányzónak felsőházi tagok kinevezési jogát és úgy intézkedett, hogy ha a kormányzói tisztség az államfői hatalom gyakorlásának végleges rendezése előtt üresednék meg, akkor a halaszhatatlan államfői teendőket a minisztertanács látja el. Ugyancsak ide sorozhatjuk a kormányzóhelyettesről szóló 1942:II. tc.-et, valamint az 1942:XXI. tc.-et, amely kibővítette a kormányzónak kinevezési jogát a felsőházba.
Mindezeknek figyelembevételével mondhatjuk, hogy a mostani kormányzói intézmény olyan sui generis államfői jellegűvé változott, hogy különbözik mind a régensség, mind a gyámkormányzóság eddigi alakjaitól. Ennek a változásnak bekövetkezésében a legnagyobb része a kormányzó érdemének van: az ő történelmi érdemeit országlásának huszadik évfordulóján a magyar országgyűlés törvénybe iktatta (1940:II. tc.).
II. A KORMÁNYZÓI TISZT MEGÜRESEDÉSE ÉS A KORMÁNYZÓVÁLASZTÁS. Mivel az 1920:I. tc. a kormányzói méltóságot egy előre meg nem határozott időhöz kötötte, az 1937: XIX. tc. a jogfolytonosságot azzal is meg akarta őrizni, hogy biztosította a kormányzónak az utódajánlási jogot, amellyel némi befolyást gyakorol utódjának választására. Utódjául ellenjegyzés nélkül lepecsételt borítékban három nagykorú magyar állampolgárt ajánlhat. A boríték egy-egy példányát a miniszterelnök jelenlétében adja át megőrzés végett a Kúria elnökének és a két koronaőrnek. Érvénytelen a kormányzó utódajánlása, ha háromnál több vagy kevesebb személyre szól.
A kormányzói tiszt megüresedése és az új kormányzó eskütétele közé eső időre az 1937:XIX. tc. országtanácsot rendel a kormányzói hatalom gyakorlására. Ez tehát a felsőházi törvényben tervezett minisztertanács helyébe lépett azzal az indokolással, hogy az államfői tisztet a végrehajtó hatalom élén álló kormány még átmenetileg sem töltheti be. Az ilyen hatalomegyesítés ugyanis veszélyeztetné az államhatalmi ágak egyensúlyát. Az országtanács tagjai: a miniszterelnökön és az országgyűlés két házának elnökén kívül Magyarország hercegprímása, a Kúria és a Közigazgatási Bíróság elnökei és a honvédvezérkar főnöke. Az országtanács az országgyűlést fel nem oszlathatja, el nem napolhatja és üléseit be nem rekesztheti. A kormányt vagy valamelyik tagját nem mentheti föl állásától. Gondoskodik róla, hogy a kormányzóválasztó országgyűlés legkésőbb a kormányzói tiszt megüresedésétől számított nyolcadik napon összeüljön.
A kormányzóválasztás az országgyűlés két házának együttes ülésében történik. Ha a kormányzó élt utódajánlási jogával, a nyilatkozatát tartalmazó borítékot az ülésen fölbontják. Majd az együttes ülés szavaz titkosan, hogy kíván-e más jelöltet is állítani. Az országgyűlés jelöltjeinek azt a három személyt kell tekinteni, akire a legtöbb szavazat esett. Ezek közül kiesik a jelöltségből az, aki nem kapott legalább 50 szavazatot. A jelöltek közül választják meg titkos szavazással általános többséggel a kormányzót.
A kormányzó tisztét csak akkor gyakorolhatja, ha az országgyűlésen esküt tesz az alkotmány és a törvények megtartására, az ország függetlenségének és területi épségének védelmére. Ez az eskü ugyanolyan alkotmánybiztosíték, mint a királyi hitlevél és király eskü.
III. A KORMÁNYZÓI-HELYETTES. - A nagy sietséggel megalkotott 1920:I. tc., amely a válságos korszakban annak idején szinte „magyar királyi köztársaságot" teremtett, egyebek közt abban is hiányos volt, hogy nem gondoskodott a kormányzó helyettesítéséről. A kormányzói jogkör fokozatos kiterjesztésének egyik lényeges állomása volt a kormányzóhelyettesről szóló 1942:II. tc. Ez kimondja, hogy addig, amíg a kormányzót tisztének személyes ellátásban távollét, betegség vagy más ok akadályozza, valamint némi korlátozással a kormányzói tiszt üresedésekor is, kormányzóhelyettes lássa el a kormányzói tisztet. A kormányzóhelyettes ilyenkor a kormányzó nevében annak valamennyi jogát gyakorolhatja az utódajánlási jog kivételével.
A kormányzóhelyettes azonban a kormányzó megbízottjaként is eljárhat. Némely kormányzói teendőket olyankor is elvégezhet, amikor a kormányzói hatalmat maga a kormányzó gyakorolja. A megbízást a kormányzó csak miniszterelnöki ellenjegyzéssel adhatja és bármikor visszavonhatja. A kormányzói hatalom egységének biztosítását célozza, hogy a kormány mindig köteles közzétenni és az országgyűlésnek is bejelenteni, hogy a kormányzói jogkört a kormányzóhelyettes melyik naptól kezdve gyakorolja, és melyik napon veszi át ismét a kormányzó átengedett jogkörét. A kormányzóhelyettes tisztét csak a megválasztásáról és eskütételéről szóló törvény kihirdetése után gyakorolhatja. Tiszte pedig az új kormányzó eskütételével megszűnik. Ha a kormányzói szék megüresedésekor kormányzóhelyettes működeti, az országtanács hatásköre csak a kormányzóválasztás előkészítéséhez szükséges teendőkre terjed ki. Ez hirdeti ki az új kormányzó megválasztásáról és eskütételéről szóló törvényt is.
Kormányzóhelyettest a nagykorú magyar állampolgárok közül az országgyűlés két háza együttes ülésében választ, de csak a kormányzó kívánságára. A kormányzó megválasztásra legföljebb három személyt ajánlhat, de ajánlhat egyet is. (Ezzel szemben utódajánlási joga - mint láttuk - csak akkor érvényes, ha három személyt ajánl.) A kormányzóhelyettes megválasztásához a kormányzó megerősítése szükséges. A kormányzónak tehát döntő befolyása van a hormányzóhelyettes kiválasztásában. Az országgyűlés keze itt sokkal kötöttebb, mint a kormányzóválasztásban. Jelölési joga csak kisegítő akkor, ha a kormányzó nem élt jelölési jogával. Ekkor is legalább 150 névaláírás szükséges egy személy jelöléséhez. Ilyenkor a választás közfelkiáltással is történhetik. Ha azonban szavazásra kerül sor, akkor a törvény minősített szavazást rendel. Általános szavazattöbbséget kíván, föltéve, hogy a szavazatok száma az ülés megnyitásakor jelenlévő tagok számának kétharmadát meghaladja.
A kormányzóhelyettest ugyanaz a cím és büntetőjogi védelem illeti meg, mint a kormányzót.
Magyarország kormányzója 1942 febr. 15-én a miniszterelnökhöz intézett kéziratában kifejezte azt az óhaját, hogy az országgyűlés kormányzóhelyettest válasszon. Ajánlási jogával nem élt. Erre az országgyűlés 1942 febr. 19-i együttes ülésében közfelkiáltással a kormányzó fiát, vitéz nagybányai Horthy Istvánt, a Magyar Államvasutak elnökét választotta meg kormányzóhelyettesnek. A kormányzó a választást megerősítette, s a kormányzóhelyettes még ugyanezen az ülésen az esküt letette. A választást az 1942:III. tc. iktatta törvénybe. Az oroszországi harctéren 1942 Szent István király napján hősi halált halt kormányzóhelyettes emlékét és a nemzet hálájának megörökítését az 1942:XX. tc.-be cikkelyezte be a törvény hozás.