kriptovaluta és politikai kontroll, pénzelméleti cenzúra

Pénzelméleti hozzászólása

From: Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com]
Sent: Friday, April 29, 2022 1:35 AM
To: 'Dr. Szegő Szilvia' <szeszego@gmail.com>
Subject: ... ám az emberről semmit nem tudunk" ..... De akkor a pénzről sem .... ami az ember eszközrendszere

Nagy élmény volt Bertalanffy könyve valamikor a 90-es évek elején.

Mintha David C. Korten, A Tőkés társaságok világuralma szerzője is tanítványának tekintette volna magát. Meg Kenneth E. Boulding is, akinek budapesti látogatásakor a repülőtérről beesve a METESZ székházban tiszteletére összegyűltek előtt képes volt azzal a metaforával élni, hogy a környezetvédelemhez a kulcs az autók nemi életének megértése … Rövid szünet után közölte, hogy tévedések elkerülése érdekében nemi élete csak az autók utasainak van. Az autók csupán eszközök az ember kezében. Tehát nem lehet olyat mondani, hogy az autók ellepték a városokat, a roncsautók meg a városok környezetét, hanem csak azt hogy felelőtlen emberek (akik nemi életet élnek alkalmasint az autókban is) a roncsautókat szétszórták a városok körül. Azaz az autók valójában nem leptek el semmit, mert nemcsak nemi életük nincsen, de egyáltalán nem döntenek semmiről. Az emberi felelősséget látszat erejéig ne terheljük rájuk. A megdöbbenés hatalmas volt, a saját szavai szerint fáradt vendég mehetett pihenni.

Hasonló dolog történik még mindig amikor pénzről van szó. Ezoterikus hangvétellel beszélünk a pénz uralmáról, hogy a pénz tönkre tette a világot stb-stb. Holott a pénz egy elszámoló eszköz, amelyet mint sok más infrastruktúrát lehet kezelni, tervezni, a használat következményeit előre becsülni vagy korrigálni.

Nem tudom, hogy ha élnének, Bertalanffy, Boulding mit válaszolna, ha a pénz-eszköz, a hitelpénzrendszer természetéről megkérdeznénk (például a „Rövid vázlat pénzteremtő hitel mibenlétéről - A mintegy 100-150 éve kialakult hitelpénz rendszer könyveléstörténeti sajátságából kiindulva –„ probléma felvetéssel). Corten még él 85 évesen, ahogy most megnéztem. Kérdés milyen szellemi elevenségben. Korábban fel sem merült bennem, hogy írni kellene neki levelet.

Az a probléma, hogy ez a dolgozatom 100 éven át leírta volna hogy tulajdonképpen milyen mechanizmus van „a függöny mögött”. Amire sokan nem kíváncsiak, amit működtetnek a nyilvánosságtól elzártan. Elvileg a társadalmi ellenőrzést és ezzel az alapvető társadalmi normák kontrollját a pénzrendszerben elvileg, logikailag érvényesíteni lehetett volna. A legnagyobb gátja ennek a hitelpénz-technika mibenlétének valóságos titkosított, a nyilvánosság elől a legutóbbi időkig cenzúrázott állapota volt. Amiről nem tudunk, azt nem tudjuk kontrollálni sem. A hitelpénzrendszer alapvető működési technikájának nyilvánosság elől elzárt állapota tette lehetővé a XX. század két világháborújának finanszírozását, a pénzügyi eszközökkel megvalósított valóságos rabszolga állapotok kialakulását.

A társadalmi kontroll szempontjából a pénzrendszer nagy korszakai a középkorig visszamenőleg a következők voltak:

·         a baktreát (az évenként újrakibocsátásban megnyilvánuló politikai kontroll),

·         majd az értékálló aranypénz, amelyet a politika nem tudott kontrollálni (merkantilista korszak),

·         a merkantilista kor szörnyűségeit tudatosan volt hivatva felváltani a fiziokrácia (termelési tényezők a föld, a munka) – majd egy elágazás révén a tőke, ami a fiziokrácia erkölcsiségét már felmondta D Ricardo érvelésével.

·         a politikától függetlenné válni képes merkanatilizmus azonban nem tért vissza teljes mértékben a tőke mint termelési tényező korszakban, mert például a hitelpénzrendszer nem lehetett meg az államilag biztosított intézményi feltételek nélkül (modern adminisztráció, jogi garanciák stb). A hitelpénzrendszernek nem volt mechanikusan alkalmazható retesze, mint az aranypénz esetében a fém-arany.

·         Utóbbi időben a kriptovaluták technológiája tűnik olyannak, ami nagy változást hozhat (ezúttal a politikai ellenőrzést mellőzhetővé tevő mechanikus retesz szerepét az algoritmus logikai szerkezete szolgáltatja). Bevallott törekvése volt az alapítóknak, hogy a nem centralizált, államilag ellenőrizhetetlennek szánt algoritmusok, könyvelés révén a politikai kontroll ismét legyengüljön a baktreát korszakát követő merkantilista korszakhoz hasonlóan.

Amit a monopolkapitalizmus, a világmonopóliumok uralmának neveznek, annak előfeltétele a politikai kontrollt kizárni képes technológia illetve helyzet (a technológia titkossága révén).

Úgy tűnik a kriptovaluták algoritmusai felvetik, hogy ezután ne kelljen titkolózni a valódi pénzelméletet és pénztechnikák elveit illetően – helyette elegendő a feltörhetetlen algoritmus általi titkosság.

Van egy sajátos hazai vonatkozása is a pénztechnikák, pénzelmélet cenzurált voltának. Magam a nyolcvanas majd kilencvenes években kutatócsoportban illetve egyetemi tanulmányaim során oly mértékű titkosítást tapasztaltam a pénzelméleti alapelvek megnevezhetősége (meg-nem-nevezhetősége) terén is, ami talán tőlem függetlenül hozzá járulhatott az ország rendszerváltáskori kvázi kirablásához (kirabolhatóságához). Volt aki ennek a pénzügyi kirablásnak néhány évét hasonlította például a második világháború teljes anyagi veszteségéhez.

Hogy fog-e változni a helyzet a pénzelméleti alapok nyilvánosabbá válása irányában, nem tudom.

Én már nem fogok tudni részt venni benne.

Néha szóba hozzák, hogy a Kádár-korszak sajnálatos öröksége a lelkünkben hagyott lenyomatot. Nehéz tőle szabadulni (az Egy mondat a zsarnokságról is erről szól). Nem csak a szaksajtóban, a legszélesebb sajtónyilvánosságban sem lehet kitárgyalni, hogy a társadalmi-politikai kontroll szempontjából milyen nagy korszakok voltak a középkor óta, hogy ezen belül a hitelpénzrendszer technikája intézményrendszere, működési módja milyen volt (serény diplomások kelnek hajdani végzettségük, szakértelmük, rutinjuk védelmére a legkisebb kíváncsiság nélkül – hogy hátha volna mire rácsodálkozniuk), hanem még a jelen korban „bejelentkező” kriptovalutákról sem folyik érdemi társalgás, hogy helyi pénzek, országos pénzek és egyéb szervezők szintjén milyen módon használhatók fel társadalompolitikai eszközként, társadalmi önszerveződés eszközeként.

Abból semmit nem lehet kihozni, hogy jó volna ha jobb lenne.

Vannak-e reális, tényleges vigaszágak a pénzhasználati jog, a pénzteremtési alanyi jog terén?

From: Fáy Árpád <arpad.fay@gmail.com>
Sent: Sunday, May 01, 2022 1:21 AM
To: 'Dr. Szegő Szilvia' <szeszego@gmail.com>
 

Kedves Szilvia!

Nem akarom túl egyszerűsíteni a dolgot, de ha a logikai tartalmat tekintem, akkor mindenki kiborg, akinek fogpótlása van.

Vagy hol a határ?

Eszköz a kőbalta is, de talán még nem infrastruktúra, illetőleg hol a határ?

A kultúra számítható infrastruktúrának?

Eszköz az út is. Az utak rendszere infrastruktúrának nevezhető. A pénzrendszer is.

Nem látok minőségi különbséget aközött, hogy a pénzhasználati jogot szelektíven ismerik el, illetve hogy a közutakon nem mindenki járkálhat belátása szerint.

Ember feletti a kőbalták készlete és know-how-ja? Mert egy ember nem tudja sem létrehozni sem megszüntetni?

Emberfeletti az útrendszer? A vízvezetékek? A villamos hálózatok?

Bertalanffy-nál (aki pszichológusként kezdte) nekem az a legemlékezetesebb, ahol azt írja, hogy lényegét tekintve a kísérleti pszichológia nem tudomány, illetőleg nem az emberrel foglalkozó tudomány. Hiába vannak a fehéregeres meg majmos kísérletek és azok tanulságai. Aki nem tudja, hogy a fehér egér meg a majom és az ember között lényegi különbség van, az a pszichológus nem vehető komolyan. És azon a környéken a könyvében ír egy példát is, a kísérleti pszichológia alapján szervezett gazdasági és politikai kampányok sikerességéről. Nem azt vitatja, hogy árbevételt lehet velük növelni vagy szavazatszámot, hanem azt hogy szabad-e? Ez döbbenetes volt számomra, ez a gyenge érvelés: „szabad-e”? De Bertalanffy magyarázatot is ad. Azt mondja hogy az ember pszichikai horizontját leegyszerűsítik a kísérleti pszichológia eszközeivel, mintegy kitakarják ebből a horizontból a sajátosan emberi szempontokat. Azaz sikeresek lesznek a kampányok, ha a pszichikai környezetére oly érzékeny embert mintegy fehér egér, majom szintjére szorítják. Ezért „nem szabad”.

A pénzhasználati joggal, a pénzteremtési alanyi joggal ugyanez a helyzet. Meg lehet tagadni, el lehet venni, hiszen a fehér egér vagy a majom se tudna vele mit kezdeni…. És akkor hierarchiában mégiscsak fölénk kerülhet a pénzrendszer – amig maradunk fehér egerek, majmok stb.

Örömteli meglepetés volt, hogy sikerült képbe hoznom Bertalanffy könyvét – amit mégiscsak le tudott fordítani valaki, kiadásra érdemesnek tartották valakik, és lassan beúszhat szellemi horizontunkba, csorbítva a kísérleti pszichológia eszközeit használó pénzelméleti cenzúra zárt világát – talán, majd.

FÁ